Polgáriskolai Közlöny, 1922 (26. évfolyam, 1-7. szám)
1922-02-01 / 1-2. szám
2 iskolát és nem kísérletezik. Benne van a mi reménységünk s az elhanyagolt magyar nép reménysége. Nem tudom eléggé hangoztatni, hogy egységben van az erő ! A miniszteri iniciatívának külső erőre is szüksége van. Ne feledjük, hogy a polgáriskolai intézménynek megalkotása óta mennyi energia veszett kárba részben azért, mert a státus tagjai nem értettek egyet, mert hiányzott az egységes erő, az egységes szellem s talán még az öntudatos cél is, vagy az aziránt való bizalom. A vezérek mögött nem mindig állottak rendületlen hittel és kitartással a közkatonák s a státus vezető emberei igen sokszor azért vallottak kudarcot, mert mindig akadtak olyanok, akik kishitűségből, mások, akik féltékenykedésből és megint olyanok, akik irigységből támadták a küzdőket és gáncsolták el a legjobb és legideálisabb törekvéseket. A széthúzásnak, a fegyelem hiányának, az önzésnek és igen sokszor a rosszakaratnak is az lett a káros következménye, hogy soha sem tudtunk önfegyelmezetten és egységes erővel a küzdő porondra lépni, sőt olyan meglepetésekben is volt részünk nem egyszer, hogy a közkatonák az örökké háborgó ellenzéki kartársak terrorja folytán a legkomolyabb pillanatokban cserben hagyták derekasan munkálkodó vezéreinket kimondhatatlan kárára a reformok érdekében megindult s eredményekkel biztató mozgalomnak. Nálunk állandóan egységzavaró disszonanciák hangoskodnak s nem akarunk egységesen és határozottan orientálódni egy, nemcsak iskolánkat mélyen érintő, de bennünket is közelről érdeklő életrevalóbb eszme felé, amely csak akkor és úgy ölthet testet, ha egy szívvel lélekkel és nemes elszántsággal dolgozunk a megvalósulásán, ha egy mindnyájunkért és mindnyájan egyért munkálkodunk. Én elhiszem és sokan elhisszük, hogy a közgazdasági középiskola meglesz s embrionális állapotában már meg is van, de nekünk ebben a nagy kérdésben együtt kell lennünk, együtt kell dolgoznunk, fegyelmezetten, pihenés és fáradság nélkül azon kell iparkodnunk, hogy vezéreinket ebben a korszakot alkotó munkában egységesen támogathassuk. Ez szent kötelességünk ! Félre tehát a kishitűséggel, féltékenykedéssel, gáncsoskodásokkal és a rémlátásokkal és emelkedjünk a helyzet magaslatára! Az önfegyelmezettségben és a lelkes egységben van az erő. Fel tehát a nagy munkára ! És őszintén kívánjuk miniszterünknek, hogy nagyszerű tervét valóra válthassa, segítse őt a mi erős, egységes akaratunk is és a magyarok Istene ! A magyar nép áldani fogja őnagyméltóságát, hogy egy valóban gyakorlati nemzeti iskolát teremt a nagyobb kultúráért áhítozó magyar nemzet ifjúsága számára, amely azután majd hivatottabb lesz a boldogabb és dicsőbb magyar haza megszerzésére, felvirágoztatására és megtartására!... Adja Isten, hogy minél előbb úgy legyen ! Kispest: Eötvös Mihály.