Orvosi Hetilap, 1857. október (1. évfolyam, 18-22. szám)

1857-10-01 / 18. szám

GYAKORLATI ADATOK A TÜDŐSOK kórismére­­s gyógymódjához. Dr. Karsay L. gyakorló orvos Győrött. Vége. Múlt Májusban egy négy éves fiúhoz hivatos. Szülei el­utazván, dajkája délelőtt vakarcssal jól tartotta. Dél felé roszul lett a kis fiú; hányni kezde — mint mondák csak nyákot meg vizet — s erős lázba esett. Délután a gyermeken a lázas csórva jelenségeit találám, s mivel még semmit sem hányt ki, gyönge hánytatót rendelek; ászért magam adám­ be és sükerét be is várára. Most is csak vizet meg kevés epét hányt. Estvefelé csőrére ugyan könnyebben lett, de még mindent kihányt, forrósága, kábulása tartott, öklendezése még harmadnap sem szűnt meg, s a fiú köhögni kezde. Balra hátul lenn kezdődő láb jelei mutatkoztak ! Reggelre a májosulás megtörtént, a hányás megszűnt, a láz engedett , a kis beteg könnyen lehelve ült ágyában. Ha most látom vala először, egy kórjel sem utalt volna a tüdőlobra, mely különben rendesen folyt le. Ez esetben már bajosabb eldönteni: váljon a kezdődő tüdőlob okozá­s az erős és tartós hányást, mely esetben szük­ségtelen leendett hánytatot rendelnem, vagy ellenkezőleg. Én itt is inkább az erős rázkódtatást vádolom. De hogy gyógymódomra visszatérjek, ha óvakodom is a nagyon gyöngítő szerektől, azért sem hasonszenvész nem va­gyok, sem a tisztán várakozó gyógymód apostola. Ha saját szert nem alkalmazhatok, működésemet az egyes, ve­széllyel fenyegető kózjelek ellen intézem, s iparkodom mindazon befolyást eltávolítani, mely a kór rendes folyamát és eloszlását meg­zavarhatná. A tüdőlob gyakran mellhártya lobbbal kezdődik vagy vele szövetkezik. Ekor a szegezés a légzést fö­lötte nehezíti és fájdalmassá teszi. Ez ellen jó sükerrel rakatok a kóros oldalra hólyaghúzót vagy nadályokat. Gyer­mekeknél azonban kerülöm a hólyaghúzót, mivel az égető fáj­dalmat nehezen tűrik, s a nyugtalanság több bajt szerez mint hasznot. Ezeknél inkább nadályokat alkalmazok. A Deutsche Klinik tavali egyik számában dicsérik a hideg borong­a­­tások hatását tüdőlob kezdetén. Még eddig csak egyszer volt alkalmam a hideget megkísérleni, s nem volt okom megbánni. Magángyakorlatban nehéz a balítéleteket leküzde­­nü­nk. Kórházakban minden esetre méltó volna ez egyszerű szerrel kísérleteket tenni. Belszerü­t leginkább a légsavas szikéleget (natrum nitricum) rendelem zilizgyökér-főzet­­ben vagy mondolafejetben, 1—5 nehezéknyit egy napra. A gyűszűnke forrázatával is tevék kisérleteket, de különös hatá­sát nem észlelhetem. Sem a légzést nem könnyité, sem az ér­ütést nem lassítá. Nagy szegezésnél vagy fájdalmas hurutnál azonnal Dowerporokat adok, egy szemernyi adagban egyszer kétszer napjában, később többet is. Ez áldott szer több­nyire könnyebbülést okoz, káros következményét soha sem ta­pasztalája. Betegemnek legnagyobb testi s lelki nyugalmat ajánlok, kerülöm a túlságos meleget, italul meleg b­eák helyett mondolatejet vagy — mi többnyire kedvesebb — tiszta vizet nyújtatok. E gyógymód mellett gondosan kisérem a lábtermény lerakodását, a kontató meg halleső legbiztosbban megmutatja: terjed e májosulás vagy nem? Így eljutok az oszlás kor­szakához, mely e kór orvoslásában oly igen fontos. Ha rendes folyama vagyon, elhagyván a légsavas szikéleget, csu­pán olajkeverék (mixtura oleosa) s egy két Dower poron kí­vül más szerre nincs szükség. Más a föladat, ha egyéb nya­valyák által elgyöngült vagy két vegyes egyé­neken az oszlás elakad s a májosulás kemé­­nyedéssel fenyeget. A láz megszűnik, az étvágy helyre áll, de a májosulás folyvást tart. S a betegek néha még is oly TÁRCA. ÚTI VÁZLATOK. IV. Páris, Sept. 15-kén 1857. Párist rendszeresen és gondosan kell tanulmányozni, hogy benne Ariadne vezető fonalát fölleljük. Ezen tündérvilágban minden lépten , minden nyomon, újnál újabb meglepetésre számolhat az idegen. Világító szö­­vetnek . .. előleges tanulmány nélkül a zajos közélet ez óriási tömkelegében el nem igazodik a jövevény. Páris, e fényes világváros, közélete sajátszerü nyilvánu­­lásaiban, egyedül áll széles e világon ! — Népét magasabb pol­gári műveltség, mindig nyílt kedély s az udvariasság bizonyos finom nyomata jellemzi, a legalsóbb rétegekig. A fővárost pompás külseje, remek köz- és magán épüle­tei, számtalan nevezetességei,páratlan műkincsei, jeles tudomá­nyos­, gyógy- és jótékony intézetei — sok tekintetben — fö­­lülmúlhatlanná teszik. Közel harminc köz­kórházzal bir e hatalmas város. E kórházakban százezer betegnél több nyer évenkint ápolást. A kiadás pedig, melyet gyógyintézetekre egy év lefolyása alatt szentelnek, huszonnyolc millió franknyit teszen. Hát egyéb jótékony intézete, ápoldája hány szűkölködő­­tehetetlent táplál kebelén, kiknek száma e roppant városban, — majdnem másfél millió lélek között —, mily nagy tömeg lehet!? Alig látogattunk meg kórházat, melyben amerikai, angol, spanyol, olasz, szóval: minden nemzetbeli ügyfeleinkkel ne ta­lálkoztunk volna. De voltaképen nem a beteg­ek roppant száma bir oly nagy ! Pest, 1857. 18. Oktober 1. Előfizetési ára : Dec. végéig helyben 4 fr. 40 kr. v ide­xe­n 5 fr 20 hr. pp. A lapot illető közlemények s fizetvények bérmentesen küldendők. Hirdetések közöltétnek soronként 8 p. krért. Megjelenik minden csütörtökön. Megrendelhetni minden cs. kir. po»ta­ hi«talu­l. a szer­­kesztőné r­ajtör 10-dik szám . ét a Zdádénál Darollya­­utca 1 2-dik szám. ORVOSI HETILAP, Honi és külföldi gyógyászat és kórbavárlat közlönye. Dr. Marku­­so­vszki L. Müller Emil, Tulajdonos és felelős szerkesztő, kiadó-könyvnyomdász. Tartalom: Gyakorlati adatok a tüdőláb kórismere­s gyógymódjához Dr. Karsay L. gyakorló orvos Győrött. Vége. — Balassa tanársebé­szi korodája : II. Izbántalmak. A) Ficamok:­­ Fölkarficam. Dr. Batizfalvi S. tanársegéd. — Az 1857. Aug. Sept. Bécsben tartott harmadik nemzetközi statistikai gyülekezetről. Dr. Tormay K. Pest város igazgató főorvosa. — Külföldi irodalom. Dr. C­o­r­v­i­­s a­r­t értekezése a tápszerekről és az emésztényről. Folyt. — Gyógyszertani közlemények. — Heti kimutatás a pesti közkórházról.— Hirdetések. Tárca : Úti vázlatok IV. Páris. Dr. Batizfalvi S. — Lapszemelvény.

Next