Orvosi Hetilap, 1857. november (1. évfolyam, 23-26. szám)
1857-11-05 / 23. szám
23. SZ. Pest, 1857. November 5. Megjelenik minden csütörtökön. Megrendelhetni minden cs. kir. posta-hivatalos), a naerhesatőnél ujfér 10-dik szám . és a kiadónál Dorottyautca 12-dik szám. ORVOSI HETILAP, Honi és külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. Dr. Markusovszki L. Müller Emil, Tulajdonos és felelős szerkesztő, kiadó-könyvnyomdász. Tartalom: Pokolvarkór. (Folyt.) Dr. Lengyel Endre gy. orvos, S. Patakon. — A svéd testgyakorlattal kapcsolatban a vizgyógyászattal. (Folyt.) Dr. Siklósy Károly. —Orvosi magángyakorlat. A csecsemőknél jelenleg Budán előforduló csúzos-hurutos hasmenések. Dr. Hoffer. — Honi könyvészet. Dr. Grósz L. Törvényszéki orvostan. Ismerteti Dr. Tóth Nép. János. _ Gyógyszertani közlemények. Ásványvizek iblanyra kémlését illetőleg. — Vegyesek. — Halálozás. — Heti kimutatás a pesti közkórházról. — Hirdetések. Tárca : úti vázlatok. VII. Páris Sept. 28-án 1857. Dr. Batizfalvi S. — Lapszemelvény. Urit Milára : Dec. végéig helyben 4 fr. 40 kr. ▼ idéken 5 fr. 20 kr. pp. A lapot illető közlemények s fizetvények bérmentesen küldendők. Hirdetések közöltéinek soronként 8 p.krért. POKOLVARKOR. (Morbus carbuncularis, Anthrax.) Dr. Lengyel Endre, gy. orvos S.-Patakon. (Folytatás.) A pokolvar Virchow szerint, vagy orbáncszerüleg elterjedett, vagy körülirt, s ez utóbbi esetben ismét vagy mint kemény gumó (Mutterknoten) vagy mint hólyag (fekete, kék hólyag, —pustula maligna) mutatkozik. Én az általam észlelt pokolvar esetek közt nem láttam egyet is, melyben a baj gumók és hólyagok nélkül, egyedül orbáncszerű sima dagban külekezett volna. Ez utolsó alak vagy nagyon ritkán jön tehát nálunk elő, vagy átalában hevesebb, kiáltó tüneményekkel nem bírván, mint egyszerű orbáné orvosi kezelésünk tárgyává nem igen lesz; ha végre mégis halállal végződött az eset, elmondatik, hogy a beteg Orbánéban (folyosóban) halt el. A körülírt pokolral, csaknem mindig a fej fedetlen részén, arcon, nyakon, kezeken és alkarokon, sajátszerű szúrás vagy viszketés érzetével kezdődik. A bántalmazott helyen egy kis vörös, néha közepén feketés ponttal ellátott folt tűn elő, mely lassan kint érzékenyebbé lévén, egy kis, lencsealakú és eltolható gumóvá (Pappel, Knötchen) alakul. Ezen gumó felett lencsenagy, előbb víztiszta, világos sárga, később vöröses vagy kékes folyadékot tartalmazó hólyag képződik (tulajdonképt pokolvarhólyag, Mitzbrandblatter). E hólyag többnyire magános, s mihamar önként fölpattan, vagy levakartatik. Az elroncsolt hólyag alatt, a bőrben helyezett gumó kékesvöröses fölülete mutatkozik, mely big, sárgás, edző folyadékot szivárog ki. A gumó környékben és mélységben terjed. A lemeztelenült fölület összezsugorodik (mumifikálódik), míg környékében újabb, gyakran egybefolyó hólyagok alakulnak. A gumó mélyebben és mélyebben fenesedik. A nyirkedények és mirigyek földagadnak, ez utolsók véres savós izzadmánnyal szűrődvén be. Ellentétben a lerrt pokolvozalakkal, melyet Bayer kiülő hólyagnak (pustula prominens)nevez, a képződött hólyag középen, mint a hólyagos himlő benyomult, midőn is benyomult hólyagnak (pustula depressa) mondatik. Ez utóbbi hólyagfaj eredeti gumón nem látszik, s a bőr beszűrödése által hozatik létre. A könnyen lehámló félbőr alatt genynemű folyadék mutatkozik. Ha több ilyen góc van együtt, akál többnyire az egész bántalmazott hely orbáncosan meg van dagadva. Virchownak ez élethű leírásához meg kel említenem, hogy az általam észlelt esetek között, igen kevés kivétellel, a pokolvar alatt és környékében a bőralatti sejtszövetet mindannyiszor tetemes mennyiségű izzadvánnyal beszűrődve találtam, mi is, a bőr nagy feszültsége, és emelkedett hévmérséklete mellett, orbáncos daganatot mutatott. A kézfej és kar (lábon fejlődött pokolvárai mindeddig csak egyet láttam) tetemesen meg voltak dagadva. A nyak ilynemű daganatok legkedvezőbb fészke, s innen a nyakoni pokolvar legveszélyesebb is. Az arc, szemhéjak idomtalanságig fölpuffadnak. A magára hagyott, vagy célellenesen szerelt pokolvar, főleg a végtagokon és törzsön, hol TÁRCA. ÚTI VÁZLATOK. VII. Páris, Sept. 28-án 1857. Malgaigne mint kitűnő orvos és jeles szakíró egyaránt ismeretes. Lépjük át a jótékony intézet küszöbét, melyben a köztiszteletű férfiú, valóban bámulatos tevékenységet fejt ki. Még mielőtt a sínylődök e fényes palotájába lépnénk, messzéről olvashatjuk a nagy épület homlokzatán „H o p i t a t St. Louis.“ Az udvarokon végig haladva ,,Saint Louis“ szobrával találkozunk. Ott áll a szenvedő emberiség barátja „Montyon" emlékszobra is. A kórháznak 850 ágya van, s évenként mintegy 9,000 sebészi és berketeges (exanthematicus) beteget ápol. Különösen a sebészi osztály mindig tömve van, mert a Faubourg du Temple városrész, hol a kórház fekszik, igen népes s főleg a sebészi osztályra bő anyagot szolgáltat. Az intézetben 52.000 fürdőt s 3000 zuhanyt használnak el évenkint. Malgaigne sebészi osztályán egyebek közt csontszuvas állkapocs kiirtásának valánk tanúi. A műtét a jeles műtő jelszavához : „cito, tute et iucunde“ haven hajtatott végre. A szivacsra vagy tépetre csöpögtetett hangyhólyagot tasak alakra összehajtott nyomfoltból (compresse) szívatták a beteggel, mi itt gyakran használtatik csekélyebb műtéteknél is. Különben Gräfe b Berlinben még szemműtéteknél is használ kábítószert, azonban nála amylént is láttam alkalmazni. A „St. Louis“ kórházban Malgaigne méltó ügytársai Cazenave és Devergie, kik a berköteges osztályt érdekesítik. Említés nélkül nem hagyhatom a „L a p é t r i é r e“ nevű óriási telepítvényt sem, mely kis város terjedelmével bir. A 9. intézet, — szintén jótékony alapítvány szüleménye — 45 nagy