Orvosi Hetilap, 1857. november (1. évfolyam, 23-26. szám)
1857-11-05 / 23. szám
sajátszerű kóros változások, melyek ez által az emberi életművezet alkatrészeiben előidéztetnek ? — nem tudjuk. A vértömeget tartjuk kitünöleg kórosan változottnak, de az illető változatok felöl nem birunk számot adni. Ily határozottság és bizonytalanság mellett,— milyenre ismereteink mezején, fájdalom oly gyakran akadunk, — nem csoda, ha ítéletünket sok tárgy és elvre nézve okosan fölfüggesztjük , s a fölvilágositást, megfejtést szerényen a jövő történetességre, vagy a folytonos haladás utján tökélyesbülő értelem itélőszékére bízzuk. Az általam eddig gyógyított számos esetek közöl csak kettő végződött halállal. Hallottam, s láttam nem kevés halálesetet, mely orvosi kezelés alá épen nem, vagy csak későn jutott pokolvarból következett. Néhányszor hallottam említeni minden saját kezelés nélkül, önként meggyógyult pokolvareseteket is. Ez utolsó pontra azonban tudnunk kell, hogy nálunk már maga a nép, a pokolvar, vagy ehez hasonló esetek (jónemű pokolvar) ellen bensőleg hashajtókat (senna mannával, keserűsé), külsőleg pedig többféle ingerlő és rothadáselleni szereket, sőt az izzó vassali kiégetést is szokta használatba venni, úgy hogy magára hagyatott ragályos pokolvarkór alig gondolható, míg más részről föl lehet tenni, hogy a jónemű pokolvar, vagy ehez hasonló kóros változások is valódi pokolvaraknak kereszteltettek. Tapasztalatom tehát semmi elvi értékkel nem bír. Magát a pokolvarkór kútfejét, az állatok lépfenekórát tekintve, úgy tapasztaljuk, hogy lépfene által meglepetett állatok nem hullnak el mindannyian, hanem bizonyos, bár meg nem határozható körülmények közt, minden orvosi közbenjárás nélkül is jönnek elő itt ott öngyógyulások. Nem következetlen tehát annak fölvétele, hogy a lépfenéből kifejlett pokolvarkór sem zárja ki átalában az öngyógyulás lehetőségét. De hogy ez, a ragály és életművezet egymásra hatásának mily föltételei között történhetik meg, s mely esetek lehetnek az öngyógyulás rovatába iktatandók, azt sem átalánosan alkalmazható elv és szabály után, sem pedig egyes kóresetek észleléséből még eddig egyelőre meg nem ítélhetjük. Az öngyógyulásra, s átalában a kór lefolyására ható feltételek lényegét meghatároznák: a ragályanyag tömültség, és a járvány jelleme által okozott sajátszerűsége és erélye ; a ragályanyag élelművezetünkbe hatásának különböző utai és módjai; az élelművezet fogékonyságának, előkészültségének állandó és időszerinli mivolta; végre a természeterő viszhatási tehetsége. Kívánatos lenne, egyes meg nem lepett, minthogy az érintett műtétek ilyszerű kivitelét, mélyen tisztelt főnököm Balassa tanártól, a sebészi korodán, látni és tanulni már előbb szerencsém volt. Lépjünk most az apró csemeték országába, kiknek jó menhelyet nyújt a „Hôpital des Enfants malades“, mely alig esik néhány lépésnyire az előbbi kórháztól. Az intézet igen célszerű beosztású. Több nagy épületből áll, melyek a kórház terjedelmes kertében, terebélyek között, annyira vannak elkülönözve, hogy valamint a két nem, higy az idült és heveny bajban szenvedők sem közlekedhetnek egymással. Termei nagyok, tiszták, világosak, jól szellőzvek s összesen 600 vasággyal vannak ellátva. Az intézet 4—5.000 beteget ápol évenkint. Kórtermeit 2 —15 éves, többnyire görvélyes betegekkel népesíti meg, kik a jeles intézet tágas, virágos, gyepes udvarain, nagyszerű testgyakoroásában, hűvös sétányai alatt, elég szórakozás és gyógybefolyásban részesülnek. A kórháznak célszerűen fölszerelt fürdő intézete, szép kápolnája, fi- és leánytanodája is van, melyben az idült bántalommal küzdő gyermekek tapasztalatok kicserélése, és összeállítása által a tárgy ezen homályos oldalára némi világot deríteni. De térjünk vissza a pokolvarkór képének lerajzolására Virchow élethű leírása szerint: A (talán látszólag) elsőrendileg föllépett pokolvarakkal szövetkező, igen gyakran a történt ragályozás után 2—3 napra nyilvánuló átalános változatok a csorvásláz és epés gyomorbélhurut (febris gastrica,gastrico-biliosa) jellemével bírnak. Főjelenségek: nyomás érzete a gyomortájon, étvágyhiány, émelygés, bevont nyelv, zártszék, az érülésnek és hévmérsékletnek hideg borzongásokkal váltakozó emelkedése, főfájás, bágyadtság, végtagok fájdalmai, nyugtalan álom, melyekre epés és nyálkás hányás, sebes de erőtlen szivmozgás, a nyelv száraz barna küleme, félrebeszélés, bódultság, s végső erőfogyás mellett a halál következik. A betegség közönségesen 7, de néha 14 nap alatt folyik le. Gyógyulás egyes eseteknél, a baj magas fokában is, bőrkikrülések, bíráló izzadás (Schröder) mellett következhetik; olykor az anyagvesztés miatt idomtalanító hegyegyek maradván az arcon. Egyes esetekben, a kezdetben csekély helybeli és átalános kórtünetek mellett, hirtelen nagy gyöngeség, fölhajtási fájdalom és hányás jönnek elő ; midőn is nyomorult érülés, s a végtagok meghűlése mellett a halál 12 — 20 óra alatt beköszönt. Másodlagosan föllépő pokolvárak, vagyis midőn ezek kitörése átalános rosszullét által előztetik meg, nemcsak a külkörön, hanem a benső életszervekben is fejlődhetnek. Az altestben oly gyakran jelenkező fájdalom, és csorvás kórjelek arra mutatnak, hogy a kór góca legtöbbször a gyomorban és ennek szomszédságában rejlik. A halál az első 24 óra alatt, olykor néhány nap múlva áll be. A kór alakjában a pokolvárak kitörése némi bírálati szint látszik mutatni (?), mennyiben, a történt kitörés után a tünemények hevessége olykor alábbhagy, s hirtelen gyógyulás következik. Olykor füstös, és lágyékmirigylábok keletkeznek (Canstatt). Ezen alábbhagyás azonban gyakran csalóka, s a kór annál hirtelenebben megy által erőfogyási szakába. Ily esetben a baj vagy igen kifejezett csorvás jelekkel, vagy nagy összeeséssel kezdődik. A láz és gyöngeség nagyobbak, a fej elfogult fájdalmas, nyugtalanság, ájulások, félrebeszélések, zárt szék és kevés lábos vizelet, száraz de később hideg izzadással födött külbör, kicsiny gyönge rendetlen érvelés mellett következik be a halál. (Vége köv.) napokint oktatást nyernek. A belorvoslás igen egyszerű. Idült bajoknál legnagyobb súlyt helyeznek tápláló eledelekre, elegendő testmozgás és gyakorlatra, szabad üde légen. Az igen látogatott sebészi kórodát Guersant vezeti. Az éplő forthopaediai szakban pedig a derék Bouvier és Gruérin működnek. Pár szót ejtsünk még a gyönyörű Hôpital du Val-de- Grace katonai kórházról is, mely a maga nemében a legszebb és legcélszerűbbek egyike. Pompás előudvarában áll I, Napoleon híres tábori orvosa Larrey emlékszobra, melyre következő szavak vannak vésve: „Larrey l’homme le plus vertueux, que j’aie connu.“ (Testament de Napoleon.)Larrey a legerényesebb ember, kit ismertem. (Napoleon végrendelete) A kórházban ezer betegnél több fekszik , az évenkint gyógykezeltek száma pedig 10,000-re emelkedik. Az intézet-