Orvosi Hetilap, 1858. június (2. évfolyam, 22-25. szám)

1858-06-06 / 22. szám

339 340 ban hogy az orvostan kiválólag bonctani irányánál fogva a tanulók hulla vizsgálattal sokat foglalkozván, vizsgáló ujjaikkal a rothadt állatszerves anyagot a szülőkre viszik át, mely a felhámnélküli helyeken felszívódván gyermek­ágyi lázat idéz elő. * A bábák közönségesen oly tanításban részesülnek, mely mi alkalmat sem szolgáltat a kezeknek rothadt állat szerves anyagokkali bemocskolására. Illető helyén meg­említettük, hogy a párisi Maternitében a tanítási rend­szer e tekintetben kivételt képez, mert itt a bábák oly kimerítő tanítást ismernek, miként ők ép úgy , mint más intézetekben az orvosok , kezeiket rothadt állatszerves anyaggal és pedig a beteg gyermekágyasoktól, vagy a hullából származóval bemocskolják, és ez­által a gy­­ógyi lázat oly sokban szaporítják, miként azt aztán járványnak nevezik. Miért is valótlan , mit a párisi orvosi acadé­mia állít, mikép a párisi bábaoskola viszonyai azonosak a bécsi oskoláéval, s hogy mégis a Maternitében a gyer­mekágyi láz uralgott, holott Bécsben ez nem történt. Bécs és Páris viszonyai közti lényeges különbség abban rejlik, hogy míg Párisban a bábák a tanítási rend­szernél fogva kezeiket rothadt állatszerves anyaggal be­mocskolják, addig Bécsben épen a tanítási rendszernél fogva ez nem történhetik meg. Bizonyítványul, miként az általam fölsorolt tanítási rendszer Párisban valóban gyakorlatban van, — szolgál Osiander J. T. tudor ily cimű munkája: „Bemerkungen über die französiche Geburtshilfe, nebst einer ausfürlichen Beschreibung der Maternité in Paris, — Hannover 1813.“ Osiander Baudelocque a Maternité tanárának barátja, egy évig látogató ezen különben az orvosok előtt elzárt intézetet, és a tanítási rendszer fölött következő fölvilá­­gosítást ad. „A tanítás egy évig tart, és a tanulóbábák ez idő alatt magában az intézetben laknak.“ 31 lapon mondja „A gyermekágyas betegek terme a bal szárny fölső részén van, bemenete azonban a folyosó végén nyílik, mely a főépület egész első emeletén vezet. E terem magas boltozatos, magas szemközti ablakokkal és 24 ágyat tartalmaz, melyek nagy részt az ablakok közé helyezvék elég távol egymástól, és jó nagy tért hagyva a terem közepén. Ezen teremben épen nincs hijja a tisz­taság és rendnek, de a 24 beteg gyermekágyas, ki közönségesen lakja e termet szükségképen kell, hogy megrontsa a léget, és veszélyes léggerjet (Masma) rá­minden kísérletet kiáltani , minden szemességet kijátszani.­­ Éjjel, hogy álmában ne beszéljen, bőrdarabbal sz­ántotta le nyelvét a tövinél, hogy mint maga raondá, a lélek el ne árul­hassa a testet. A­mi az orvosokat ily körülmények közt tévútra vezet­hette a hangszervek vizsgálatánál és elhitethette velük, mi­ként nyelvhüdés csakugyan jelen van, ez a nyelv tökéletes mozdulatlansága volt. S. rágta és nyelte az ételeket anélkül, hogy nyelvét megmozdítaná; e szerv kifelé nyújtva, fölfelé vagy oldalt irányozva tökéletes nyugalomban maradt. Ily té­nyekkel szemben a katonai hatóság megrendelte a felülvizs­gálatot, és S. végképi búcsúlevéllel hazabocsátatott. Attól tartván, hogy szabadonbocsátása is csak új, elöljá­rói által kikoholt csel, még néhány napig folytató szerepét; végtére meggyőződvén a tény valóságáról megszólamlott, vagy­is inkább akart megszólamlani, mert különös­ a nyelv nem­csak hogy hangot ejteni nem tudott, de még megmozdulni sem volt képes. Isteni büntetést kezdtek utalán emlegetni, de egy kis szálékony (közyeges) kenőcs bedörgölése a nyak olda­maszszon. Ilyetén léggeri támadásának , mely gyak­ran egyetlen ágyból fejlődik ki, az által hiszik elejét ve­hetni, hogy a betegeket gyakrabban ágyaikkal fölcser­élte­tik, és újabb ágy­a­zatot adnak nektek. 33 lapon ez áll: „A napontai szemlén, melyet az orvos a gyermekágyasok kórtermében tesz, a ház főbá­­bája, s egy része a tanuló bábáknak is jelen van. Minden egyes tanuló bába kap különös ügyelete alá egy beteget, és kötelezve van rövid kortörténetet, a szülés menetét, és az orvos rendelvényeit följegyezni Ezen kortörténetek: bulletinszótudósítvány) nőknek,neveztetnek, s Chaussier ta­­nár (a Maternité első orvosa) sokat fáradozik a tanulónőket ezek szerkesztésében kiképezni. Minden betegnél szigorúan átnézi a bulletint, minek nagy fontosságot tulajdon­ítani látszik, melyre én igen ritkán találom­ érdemesnek. A ta­­nulónők közt ugyanis csupán ritka egyesek vannak , kik tehetséggel és elég komolysággal bírnak betegség­eket észlelni, és ebbeli észleleteket föltenni. Ezen kevés a többi mindnyájának mintát nyújt ezen tudósitványokra, és gyakran tapasztalom­, hogy több tudósitványban a leg­­különböző betegségeknél ugyanazon tünetek tulajdon azon szavakkal valának fölsorolva. —­ltalán véve igen föltűnő fiatal leányokat látni, kik fontos képpel tapintják az üte­­tet, és kórészleleteket írnak. Ebben azonban utánozzák tanítónőjüket az elsőbábát , kinek tekintélye, melyet be­tegágynál tud magának adni, az­által nő még nagyobbra, hogy az orvos mindig az ő véleményén van.“ A tanulóbábáknak alkalmuk van a gy­­ógyi lázat be­tegektől egészségesekre átvihetni, mi Bécsben nem tör­ténhetik, mert Bécsben a tanuló bábák a tanár szemléjé­nél a beteg szobákon nem lehetnek jelen. 46. lapon ezt olvashatni: „a hulla-boncolatoknál, melyek a szülháztól kissé távolabb fekvő kertiházban tör­ténnek, a tanulónők jelen vannak. Itt gyakran ámulattal néztem, minő élénk részt vesz egyes fiatal leányzó a hul­lák szétdarabolásában , minő sajátszerv őket meztelen és véres karral nagy kést tartván kezükben lárma és neve­tés közepett a medencét kimetszeni látni, miután erre előbb az orvostól engedélyt nyertek ezt saját számuk­ra kikészíthetni. — 51. lapon továbbá: „Azon észleletek közt, melyekre hullaboncolat alkalmával Baudelocque hallgatóit figyel­messé tévé, különösen a horpasz izomnak a szülés alatti erőlködés következtében történt elszakadása fontos.“ I­raiba­n némi kis gyakorlat nyolc nap folytán helyre állíták a beteget. Ma S­­oly érthetően beszél mint valaha.“ Orvosi könyvek olvasásából nem ritkán rész tanácsot merítenek az óvatlanok. Ez történt a roueni büntető törvény­szék elibe állított hősünkkel is, kinek tettetése, mint múlt la­punkban említők, nem volt képes őt az érdemlett büntetés alól fölmenteni. Derozser Péter, 44 éves, házaló kereskedő, állandó lakás nélkül, a normandiai egyházakban véghezvitt tizenkét lopással vádoltatott. Midőn elfogták s a békebiró elibe vitték, bevallá eleinte bűntetteit, elmondá körülményesen és szabatosan a részleteket, s feladta egyik Chapoteau nevű társát, kit a vizs­gáló biró ugyan nem volt képes föltalálni , de ki valószínűen még­sem lehet, költött személy. Ekkor még csak három jelen­téktelen lopásról volt szó, de a vizsgálat folyama alatt már ki­lenc jött napfényre, s D. ezek iránt is súlyos próbák által ter­heltetek. Midőn ez történnék, a vádlott rögtön megszűnt felelni s a vallatásoknál tökéletesen néma maradt. Minthogy olvasta volt, a­mint később bevallá, hogy a legszorgosabb hullavizs­

Next