Orvosi Hetilap, 1858. augusztus (2. évfolyam, 30-34. szám)
1858-08-01 / 30. szám
467 Hogy a járványos kórnemző létét, és annak minéműségét a posteriori meghatározhassuk, szükséges leendő statistikai adatokat boncolás alá venni, hogy kisüljön, milyenféle adatok a járványos kórnemző meghatározására többet, kevesebbet alkalmatosak, így 1) az összes lebetegedés (die Morbilität) mint, hogy ennek különféle okai lehetnek, úgy mint átalános, helybeli és egyéni, nem mindig zsinórmértékül szolgálhat, valami járvány léte, annál kevésbé a járványos kórnemítő meghatározására, mint az világosan jelentésemből kitűnik, mert ámbátor mind a 3 év az egészségnek kedvezett, mégis a vasúti dolgozóknál a lebetegedés szörnyű nagy volt, a járványos kórnemző léte pedig szünetnélküli, csak minéműségében változván, akár sok, akár kevés a beteg. — 2) a kórok megfészkelődése (die Localisation), hogy erre a járványos kórnemzőnek nagy befolyása van, kétségen kívül fekszik, de ha betegeimet vizsgálom, ámbátor tetemes számok amint fent érintettem, anyagul szolgálnak, mégis közelebbrül vizsgálva különösen a gyomor, bél és tüdő bajokat, és a csúzt, ezeknek eredete és okai elegendő magyarázatot nyernek azon helybeli és egyéni okokból, melyek az összes megbetegedést okozták, ha csak számba nem akarom venni a hányszékelést meg a sziketet (influenza) , de melyek csak mint közbenjáró járványok tekintendők, innét tehát látszik, hogy ezen szempont nem alkalmatos, az uralkodó járványos kórnemző minéműsége és léte meghatározására. — 3) minekutána tehát sem az összes megbetegedés, sem a kórok befészkelése a járványos kórnemző kiderítésére nem mindenkor használhatók; nézzünk szét vájjon a kóralakok (Krankheitsformen) nem arra valók-e ? — hogy erre felelhessünk, szükséges leend röviden fent érintett kóridomokat, és azoknak kitűnőbb jeleneteit, melyek őket különösen bélyegezték, emlékezetbe visszahozni: 1603 gyomor- és bélbántalmas ságnak lapunkban jogát tiszteletben tartjuk. Röviden csak annyit jegyzünk meg, hogy az eddigi szokás szerint a pandemia a világkór, melynek jelenlétére a csupán pesti megbetegedésekből következtetést vonni nem lehet. Az , mit ügytársunk pandemiának tulajdonít, leginkább az állapodott járvány (epidemia stationaria) tulajdonaival, amit szoros érteményű járványnak nevez, az a sajátságos járványnyal (epidemia specifica, intercurrens) látszik megegyezni. Szerk. 468 rési és érülési mozgás hiányozhatik, ha bennükét nagyobb vízgyülem képezi, mely körülménynél fogva a dag alapján a hézag karimáit nehezebben puhatolhatni , a bernieket még részenkint sem szoríthatni a koponyaűrbe, a dagot nem kisebbíthetni , s az említett agytünemények még erősebb nyomásra sem idéztetnek elő. Nagy gyülemnél a kifeszített tömlő falai megrepedhetnek, s akkor a vízömlés a sérületlen maradt rétegek közé történik, tehát majd a csonthártya, majd a fejbönye, majd a fejbőr alá. Ily körülmények közt az agy- és agyvízsérv a fejvérdagtól keletkezése, helye és kiterjedése által különbözik, nem különben azon átalános kórjelek által, melyek, mint p. o. a koponya nagy térfogata , idoma stb. a vele született agyvizet jellegzik. Szerzett agysérv vagy agyvízsérv ritkán szokott az élet első napjaiban előfordulni, s ha fejlődik, az elősorolt kórjelekkel bír , miért is külömböztető jeleire nézve külön tekintetet nem igényel. Szükséges leend röviden még azon kóros állapotot is megemlíteni , mely kemény agy kérgomba (fungus durae matris , Markschwamm der harten Hirnhaut), neve alatt ismeretes. Ezen álképletet (pseudoplasma) újszülötteknél igen ritkán , hanem többnyire csak későbbi korrban tapasztalhatni, de a fejvérdag kórisméjének biztosítására , mégis elkerülhetlenül kell amazálképletnek jellegző tulajdonait ismerni, főleg ha a fejvérdag nem az élet első napjaiban , hanem a későbbi hetekben lesz észlelésünk tárgya. A kemény agykér-gomba az agykér felszínén támadó rákos képletű velőgomba, fungus medullaris, — mely további fejlődésénél a kemény agykézből kifelé bujálkodván, a szomszéd koponyacsontot támadja meg s ezt részint nyomás és elkoptatás (detritus), részint rákos elfajulás által átlukasztja s a fej kültakarói alá terjed. Ezen szakban, hol t. i. a rákos képlet még nem üszkösödött el, ép s mozgékony külkörrel födött, körülírt kerekded vagy hosszúkás idomú s gyakran göröndös (drasiges) külemü, vékonyabb — néha nyakféle — alapú, ruganyosan puha, nem hullámzó, fájdalmas dagot képez, mely az agy légzési és érülési mozgásaiban részesül, és melynek alapja körszélén az átlukasztott csontnak éles egyenetlen széleit könnyen feltalálhatni. Kezdetben kisebb terméjü velőgombás dagokat összenyomás által részenkint a koponyaűrbe szoríthatni vissza s ekkor enged e dagok fájdalmassága, mely nagy részt az átlukasztott csontnak éles karimái által, a beékelt részre eszközlött izgató behatás következtében okoztatik, azonban nagyobbak visszaszorításánál fontosabb agynyomási tünemények jelenkeznek. A koponyacsont átfuratása előtt észlelt agynyomási tünemények többnyire némileg engednek, mihelyt az megtörtént, de néha a rögtön megszűnt nyomás következtében lehangolt börhév, hideg izzadás, gyönge érülés, hányás, csuklás , ájuldozás jelenkeznek. Itt tehát a hullámzás hiánya, a göröndös külem , az éles csontszélek a vékonyabb alap körszélén, a részesülés az agy mozgásaiban , a fájdalmasság és az agytünemények jelenléte teendik a különböztetést a fejvérdagtól. Azon rákos képletnél, mely a koponyacsontból veszi eredetét, az agyra vonatkozó kórjelek hiányoznak , s csak akkor jelenkeznek, ha az álképlet nem csak kifelé , hanem befelé a kemény agykézre is terjed; átlukasztása a csontnak itt csak későn következvén be, az éles csontszéleket a dag alapján is csak később észlelhetni. Másnemű dagokkal, mint p. o. tömlős daggal (tumor hysticus), ütérdaggal (aneurysma), hajszáledény-tágulattal (teleangiektasia), az öblökkel stb. a fejvérdagot nem oly könnyen cserélhetni föl , ha ezen képletek jellegző kórjelei szigorúan megfontoltatnak. A fejvérdagnak az imitt elősorolt és kórtanilag taglalt jelekből eredményezett mivolta , a kórbonctani vizsgálatok által is bizonyíttatik. Egy ilyen dag keletkezésének első napjaiban kórbonctanilag vizsgáltatva , híg vérgyülemet mutat a csonthártya és a koponyacsont küllemeze közt, mely bennük a varrányokon túl nem terjed; maga a csont sérülést nem mutat, s átalában, a küllemeznek mérsékelt vöröses színezetén kívül , még most rendellenességet nem tanúsít. Első időben azon fölemlített keményes gyűrű a fejvérdag kör szélén még nem találtatik, jeléül, hogy az eredetileg nincs jelen, hanem, hogy a kór lefolyása alatt fejlődik. Az idő, mely alatt e csontgyűrü képződik, nagyon különböző; így p. o. e napokban egy 7 napos újszülött mutattatott be a gyermekkórházban jobb falcsonttáji fejvérdaggal, melynek körszélén a csontgyűrűt már tisztán lehetett tapintani ; más esetekben azonban csak a második harmadik hétben, vagy későbben, vagy épen nem jelenkezik. Ennek magyarázatára szükséges megjegyezni, hogy a fejvérdag kedvező körülmények közt a vérömleny felszívódásával végződik, mely esetben a csonthártya ismét csontjához tapad , vagy pedig a dag