Orvosi Hetilap, 1858. szeptember (2. évfolyam, 35-38. szám)
1858-09-05 / 35. szám
545 Boeck christianiai Reichshospitaljában 3363 gyógykezelt bujasenyvesei közöl 729 egyénen 924 ízben ismétődött a bujasenyv a higanyadagolás mellett, 106 pedig meghalt; ugyanannál az utóbbi (1853 — 1855) három évben 324 higanynyal gyógyított bujasenyves közül 103 egyénen 166-szor újult ki az átalános bujakór (Die Syphilisation als Heilmethode von Dr. Boeck Prof. in Christiania ins Deutsche übertragen von Dr. Horning 1857.). Ha a közkórházakban mindenütt nemcsak gazdasági hanem tudományos célokból is vezettetnék ellenőrködő jegyzékkönyv, könnyű volna e tárgyra nagyobb világot deríteni. _ Hányszor történik meg, hogy a bujasenyvből higany által látszólag kigyógyított szülök bujakóros gyermeket hoznak a világra, vagy születése után nemsokára fejlődik ki a csecsemőn a bujasenyv. — S hogy a nyilvános higanymérgezést(hydrargyrosis) mellőzzük, hányszor történik, hogy gyermekek higany vételére gyomorvagy béllábot kapnak? sőt mi több, még akkor is midőn a legjobb siikernek örvendvén, betegünket épen bocsátjuk el, több év eltelte után, midőn már az el is felejtette régi baját, mankón botorkál vissza hozzánk; ha vizsgáljuk át, a kórisme gerincagy-bénulás (paresis medullae spinalis); ha kérdik, mitől kapta ezt ? a tanulatlan ember nem tudómmal válaszol, a tanult profanus e bajt hűtésnek, véletlenségnek rója föl; az orvos pedig, ha ismeretlen beteggel van dolga miután sem a jelen állapotban sem e baj kifejlődésében semmi támpontra nem akad, méltán kérdi betegétől , fiatal korában nem szenvedett-e hajasenyvben s minő alakúban ? s ha igen, nem vett-e higanyt s mennyit? Az ilyetén kérdésekre ige illő választ szoktunk kapni. Ekképt a kizáró kórelkülönzés föllebbenti a fátyolt a gerincagybénulás oktanáról. Folyó évben alkalmam volt ilyetén négy gerincagybénulási esetet mint járó beteget * *) nyilvánosan a belgyógyászati kórodán gyógykezelni, kiknek hármánál kisült, hogy több év előtt huzamos ideig higanyt vettek be, a negyedik nem tudta megmondani, micsoda szereket vett. Igen kívánatos volna tudni, vájjon azok, kik a fiatal vagy középkorban, tehát életkoruk 40. éve előtt esnek gerincagybénulásba, nem mindnyájan a higany-gyógymódnak áldozatai-e ?) Látván tehát, hogy a higany használása mellett oly gyakran ismétődik a bujasenyv , továbbá , hogy a higany használása után sokszor a leküzdöttnél veszélyes!) bajok támadnak , nem veheti rész néven senki azon férfiak jó szándékú törekvését, kik új , töretlen után — értjük a bujáév-oltást, — akarnak biztos gyógycélhoz jutni, úgy hisszük e cél sarkalta Auziast, Sperinot, Marschall de Calvi elsodorvost a párisi Val-de-Grâceban, s Boeck tanárt a bujaev-oltás életbeléptetésére. Azok közt, kik a bujaev-oltás ellen nyilvánosan kikeltek, első helyen áll Ricord a franciák, sőt Európa legelhirhedtebb hujasenyvésze, ki legelőbb is Auzias Turennenek az „Union médicale“-ban közlött hujaev-oltási elveit megtámadván , állítja , hogy bujaevet végtelenig olthatni a testbe; a beoltás nem eredményez senyvmentességet; az evoltás által mindig több és több ragály halmoztatik össze a szervezetbe, megfertőzteti e mérges geny a vért, a bujaev beszűrődik a szerves szövetekbe stb.; továbbá a bujafekélyek nem gyógyulnak a bujaev-oltással együtthaladó arányban, sőt néha az oltás hozzám , s négy hónapi villamozás után bot nélkül, sietve sőt tíz fontos terhet cepelve mehetett. A harmadik néhány ülés után elmaradt. A negyediket három hónap óta mostanig villamozom, ez szép időben és érdes után mankó nélkül is már képes járni. Egyiknél sem lehetett valamely kórjelből köszvényre stb. következtetni, a kórismét kutatásimra physikai vizsgálatok s különféle időben vegybontott vizelet tagadólag válaszoltak Poor. *) Az okilagos kapcsolat a higanyvétele és gerincagy bénulás közt szabatosan (exact) — tudtunkkal — eddig nincs kimutatva. S z e rk. *, A nevezett négy eset mindegyikénél a delej-villám-alkalmazást vettem foganatba. A két első beteg botra támaszkodva csoszogott gatott. Szerelmi tárgyakra ,s a dolog valósága szerint — mit ébren semmikép sem teendett — dévaj szemérmességgel felelt. Atyja halálának említésére szavai s hangja szorongó keservet, zokogó sírása és egyéb magatartása nagy foki kedély fájdalmat mutattak. Az érzések változása, valamint az ész működéseinek gyorsasága igen nagy volt és könnyen lehete őket ugrálva egyik tárgyról a másikra vinni, úgy, hogy a szemérmetesség és bátor beszélgetés, zokogás és mosoly, közömbösség és harag a váltakozó fölszólítások szerint gyorsan követték egymást. Nemcsak az ítélő és képzelő tehetség , hanem még némely külértékek fogékonysága is igen föl volt magasztalva ezen betegnél. Tapintata által könnyen vett ki bonyolódott alakokat; hallása rendkívüli éles volt és megkülönböztetett különféle zajokat a nélkül, hogy tévedésbe hozni lehetett volna; szaglása nem csak hogy nem szenvedett, hanem még meglepő volt annak finomsága. Beszéde, ámbár gyenge és susogó volt, de válogatott kifejezésű és tisztább németségű mint egyébkor lenni szokott. Éber állapotban kevésbbé emelkedett föl lelki tehetsége a szokott kis körök fölé , a rohamok alatt azonban minden kérdést nemcsak gyorsan fogott fel, hanem feleletei is határzottak voltak és elmeélt mutattak. A rendes álomra nem volt a kórosnak káros behatása, sőt a rendellenes álomrohamok általi kimerülés után általa új erőre kapott. A szabad időközökben a betegnek ámbár egyszerű de szűziesen szemérmes maga viselete volt. Különben élénk vidámsága, valamint testének telt idoma , virágzó külseje és étvágya a betegség kezdetével alábbhagytak. A történetek felöl, mint valamely zavaros álom felöl lehetett némi sejtelme, de meghatározott tiszta képzelete semmi esetre, mert kísértő és az alvajárók bizonyos nyilatkozatait és cselekvényeit érintő beszélgetés alatti magatartása tökélyesen érintetlen és elfogultlan maradt. Amint végre egy bőbeszédű barátnője álomrohamait vele közlené, sírva fakadt, szabad időközökben félénk , emberkerülő lett, magát kíméletlen kíváncsiság tárgya és oly teremtmény gyanánt tekintette, mely az előbbi teljes becsülést elvesztette. A rohamok minőségére mindazonáltal ezen nyilvánításnak nem volt módosító behatása. A dolog közönséges szemlélése s felszínes bírálat St. már titoklátónak tarthatta volna, mi mellett különösen a következő mozzanatok látszottak harcolni: 10 oly dolgok felől beszélt, melyekről föl lehete tenni , hogy gondolatainak és foglalkozásinak szokásos körén túl estek. Azonban minden kórosan izgatott és felcsigázott agyműködés magasabb és rendkívüli tárgyakra terjeszkedik. Az ideges állapot oly gondolatkörökben fordul meg, melyek ugyanzon egyénnek egészséges állapotban nem tűnnek elő. 2) A napnak részét, órát és perceket meglehetős pontossággal mondta meg a nélkül , hogy az órát látta vagy annak ütését hallotta volna. Ha az ember magába vonul és minden külső behatástól, mi a belső eszmélkedést elvonja vagy zavarhatja , magát tökélyesen elszigeteli, a napnak részét, melyben él, közelítő pontossággal határozhatja meg. Minél nagyobb a külerők behatása és az érzéki foglalkozás, annál kevésbbé pontosan határoz- 546