Orvosi Hetilap, 1858. november (2. évfolyam, 44-47. szám)

1858-11-07 / 44. szám

687 688 digelé, legkisebb tudomásom sincs. Valamint arról sin­­í­csenek még az adatok összeállítva, hogy honunk mely vi­dékeit lepte meg, a múlt év őszitólján és e folyó év téli holdnapjaiban a hurutár. Ugyanazért én csupán a Borsod­­megye keletészaki részében , különösen Miskolcon és környékén uralkodott kurutáni járványt fogván leírni, re­­ménym­ünk szabad a tudomány érdekében, miszerint ho­nunk különböző vidékeiről beküldetvén az adatok — mire megyéink főorvosai különösen hivatvák, — azoknak ösz­­szeállitása után ki fog tűnni, hol, és mily mértékben ural­kodott legyen a hurutár. A hurutár jellegének és történetének vázlatos leírása után következik azon jelenségeket előadni , a­melyekkel az külekezik (sich äussert) , vagyis a k ó r j e | t a n t ; azon hatányokat és légköri befolyáso­kat leírni, melyek azt részint előidézik, részint előmoz­dítják, vagy­is a kóroktant (aetiologia),­­ továbbá a kórbonctani adatokat, jóslatot és gyógy­módot átalában elsorolni, különösen pedig a Miskolcon, és vidékén mutatkozott járványét lehető híven lerajzolni. A kurutár körfolyamában legtanszerűbb C­an­statt szerint három időszakot fölvenni, u. m. az e­l­ő­­jelek, helybeli sülés (Localisation) és kime­netel időszakait. Úgy­szintén a kórjelek elsorolásá­ban, szerintem, leggyakorlatibb rendszer a közérzési vagyis alanyi (subjectiv), a tárgyilagos (obje­­ctiv) és az életszervek működésében látszó jeleket egymásután leírni. A kurutáni járványban az előjelek gyakran egé­szen hiányzanak, vagy néha az egyéntől észre nem vehető mértékben fordulnak elő. Máskor az alanyi kórjelek, a­minek az egész test borzasztó levertsége, nagy fejfájdalom, az orrot prüsszentésre , a szemeket könyezésre késztető érzés,­­ oly feltűnő mértékben kifejlődvék, hogy a be­tegek nem győzik eléggé panaszolni roszullétöket; holott életszervezetök mibenléte semmi oly tárgyilagos kórjele­ket sem tüntet élőnkbe, mikből az oly igen roszullétnek valódi alapját kimagyarázhatnák.­­ A betegek különösen a fejhomlok részének, a szemöldök és orrtó fölötti tájékán szokatlanul megülő, s mintegy szétfeszítő fájdalmáról pa­naszkodnak, főképen esti órákban, mikor a láz is meg­jelenvén átalános testi nyugtalanság és lelki hábor bántja őket. ny­esti láz ideje alatt, kiváltképen ha nagyobb mértékű az, meglett embereknél félrebeszéd, gyermekek­nél pedig rángások szoktak mutatkozni. A imént leírt előjelek időszaka , néha hama­rább , néha később, a helybelisülés időszakába megy által, mikor a hurutos bántalmak serege lép előtérbe s a fent elősorolt alanyi kórjelek helyett és néha még ve­lök együtt is , a tárgyilagos jelenségek szerepelnek, az életszervek különfélesége szerint, melyekben a hurutos kóranyag helybelisül. A kór vagy­is helybelisülés időszaka az, mikor a lakhártya megduzzadt, ellazult (aufgelockert), sze­mölcsei (papillae), tüszői (follicus) vörösek, kiállók, szó­val egész menete szerint rajta vérbőség jelei mutat­koznak. A hurutárnak különböző alakjait lehet fölvenni, a hely­­­belesülés folyama szerint. Egyszerű járvány az, melyben a kórjeleknek sem kül-, sem beltersre nézve bi­zonyos öszpontosulása nem mutatkozik és átalában véve oly szelíd lefolyású , hogy csekély fejfájás, étvágytalan­ság, valami hurutbántalom és kicsi lázon kívül mi sem ta­­­pasztalható és a közönséges huruttól bélyegzetesen az ál­tal különbözik, hogy az orr­üreg m­el­lékjáratai­val együtt különösen a homlokür, kínzó, feszítve nyomó fájdalomnak van kitéve , mit különösebben magamon is tapasztaltam, minthogy kitűnően náthahurutos hajlammal bírván, legink­kissebb meghűlés is előidézi nálam a bajt. Múlt télen pe­dig a hurutáni járvány ez egyszerű alakja engem is meg­látogatván, oly bélyegzetes homlok , orrtö—tájéki fájás kínzott, minőt élelemben, — ki fejfájást sohasem érzek, — az egyszerű nátha hurutban még sohasem tapasztaltam, mely az orr lakhártyájából koronként kiürült csípős, sós, vérfoltokkal vegyült takváladék által mindannyiszor érez­­hetőleg enyhült. Ez egyszerű hurutár néhány nap alatt megfutja a maga pályáját. Leggyakrabban helybelisül a hurutári ragály az orr és mellékjáratainak, a toroknak, gőgnek, gögsípnak és hörgőknek takhártyáján , a­mikor egyszersmind a szemek köthártyája is többnyire lábszerű állapotba jut. Mikor az orr-és mellék­járatai takhártyá­ján rakódik le a ragály, az egyszerű hurutnál előadott je­leken kívül, még az orrlyukaknak kellemetlen bedugulása, és a csípős maró tak általi prüsszentésre, fúvásra való el­­lenállhatlan inger szerepel, és annyira, hogy a betegek minduntalan orrcimpások dörzsölésére késztetvék. Szag­lási érzékük meg van tompulva. Az orrlyukakból gyakran foly a vér, mi­által tetemes könyebbülést éreznek az agyban. Ha kisebb mértékben szenvednek, sokszor láz nélkül, lábon járva is kiállják a hurutárnak ezen alakját, máskor pedig oly láz kíséri, hogy a betegek ágyban fe­küdni kényszerülnek. Ha az orr és mellékjáratain túlhalad a hurutári ragály­a szerint a mint a toroktól kezdve a garatot vagy gőgöt választja magának helyül, különböző jelekkel kültekezik. A garat és göglakhártyája,­­ bár ennél le­­jebb nem hat is a hurutári bántalom, mindig részt vesz kisebb vagy nagyobb mértékben az orr és mellékjáratai lakhártyájának bántalmaiban. Ha pedig eredetileg is meg van támadva, ekkor a torok megdagad a mandolákkal együtt elannyira, hogy kívül is látszik a daganat, mely­ben még a fültömirigyek is részesülnek, és a nyelés sok­szor igen nehéz; ugyan­ekkor kiterjed bővül (interne) a lakhártya vértelisége a dobjáratba is, a­honnan a fülcsen­gés, zúgás, nehéz hallás együtt vagy külön alkalmatlan­­kodnak a betegnek. Ha a hurutáni ragály a gőg, gögsíp (larynx, tra­chea), hörgők (bronchi) lakhártyáján helybelisül, a be­teget csiklandós rekedtség és szárazság kiállhatlan érzése kínozza, mely gyakori, száraz, az egész testet megrázó tompa köhögést hoz elő huzamosb ideig, minden takvá­­lasztás nélkül, mi éjszakára mindig neki iramodik (exa­cerbat), reggelre, a tak elválasztás kezdődvén, enyhül. Fá­­radozás, nehéz légzés oly mértékben bántja a beteget, hogy egészen a sáb fokáig súlyosabb eseteknél terjedt vérteliséget lehetne gyanítani, pedig pontos vizsgálat után kitűnik, miszerint az oly igen rémesztő, különfélekép módosuló, változékony súlyos jeleknek semmi oktani alapja nincs , hanem nagy részben a lakhártya-váladék csípő, maró természetének, az érzés idegszálaira történt hatása által előidézett, visszhajlási (reflex) tünetek. A láz folyto­nos ugyan, de esti órákban növekedő, néha pedig oly csekély, hogy alig észrevehető. (Folyt. köv.)

Next