Orvosi Hetilap, 1859. július (3. évfolyam, 27-31. szám)

1859-07-03 / 27. szám

másközt a szembejövő kiágazások (sejtnyúlványok) által egyesülnek. Fejlett állapotban a kötszövet sejt­jei orsó és csillag idommal b­írnak, amazzal hossz-l­emezzel haránt-metszeteknél. A sejthártya (Zellenmembran) (sejtfal) a sejt­közi állománynyal oly szorosan függ össze, hogy köz­tük semmi köz nem látható. Remak szerint (1. Köl­­liker 36. 1.) minden állati sejt, tehát a kötszövetsejt is két hártyával bír. A kötszövetsejtek továbbá rendesen magvat (Kern) tartalmaznak. Ez a sejthártyához oly szorosan tapad, hogy csak utóbbi időben ismertetett mint ilyen föl.­­ A mag haránt átmetszésénél gömbölyűnek, hosszában metszve hosszúkás vagy csúcsosnak látszik. A kötszövetsejt-nyulványok (Bindege­webszellen fortsätze) a sejthártya meghosszabulásaiból származnak, s majd finomak, a­mikor is közönsége­sen hosszúkásak, majd szélesek, s ekkor rövidebbek, a szomszéd sejtekkel sokszerüen összetérnek, egymásba összenyilnak, s így üres csatornákat képeznek, me­lyek majd egyszerű, egyenközien (parallele) futó vo­nalakat, vagy tömött csillag csomagokat (kötszövet­­sejteket) mutató hálózatot képeznek. Hogy ezen üres csatornaszerü sejtnyúlványok nem arra vannak ren­deltetve, miként üresen maradjanak, a legtöbb új szövettanároktól (Histologen) el van ismerve, miután ezek fölteszik, hogy ezen csatornaszerü sejtnyúlvá­nyokban világos színű folyadék tova mozdittatik (1. Virchow in der Verhandl. d. phys­ med. Gesell. in Würzb. II. köt. 157. 1.) így A. Böttcher (1. Vir­chow’s Archiv XIII. köt. 232. 1. s a köv.) ezen csöve­­csek helyében kárminszinü szemcséket észlelt , mely szín általok kármin oldatból szivatott föl; továbbá (m. h. 249. 1.) ha a kötszövetsejtek magvai hájasodás­­ba mennek át, ezen csatornákban zsírszemcséket le­het kimutatni. A sejtközi állomány (Intercellularsubstanz) a kötszövet alapállománya — a sejthártyához és sejt­­nyúlványokhoz oly szorosan hozzáfekszik, hogy sem­mi ütközt (Zwischenraum) sem láthatni közöttük ; to­vábbá egyátalán finom lemezű rétegzetet mutat, mi által csíkos küllemet nyer (rostos kötszövet, fibrillä­res Bindegewebe), mely nem előképzett rostoktól ha­nem finom redővonalaktól származik s mint említénk főzés és az eczetsav behatása által egészen eltűnik, míg a kötszövetsejtek és nyúlványaik ezen hatásnak ellene szegülnek. Az úgynevezett kötszövetkötegcsék (Bindegewebsbi­ndel) tehát nem egyebek, mint a sejt­közi állománynak , a sejtek­ és sejtnyúlványok által elválasztott csíkjai (Streifen) és redői (S. Virchow und. Verh. d. phys. med. Gesell. in W. II. kötet 157­­1.) Az úgynevezett hasonnemű (homogen, Reichert-féle) kötszövetben a sejtközi állomány, mely itt ébré­­nyi állapotban látszik maradni, finomszemcsés (feinkör­nig) kinézéssel bir, s nem mutatja a már szervezett kép­lethez közeledő rétegzetet. A sejtközi állomány ébré­­nyi állapotban egyidejűleg a sejtekkel jö létre, miért is fölvehető, hogy nem a sejtekből képződik , de to­vábbi fölmaradása és táplálata minden esetre, a­mint azt látni fogjuk, a közszövetsejtek által eszközöltetik. Jegyzet: A zsirsejtek Leydig szerint (Lehrbuch der Histol. Frankfrt. a M. 30. 1.) a zsir­­tartó kötszövetsejtekkel szinte azon egy jelentőségűek. Az úgynevezett Henleféle magrostok (Kernfasern) vagy érmészes rostoknál (elastische Fasern) a magzat­­csirban (1. Kölliker 68. 1.) világosan láthatni az orsó­vagy csillagidőim­­sejteknek és szemcséknek össze­tételét. A kötszövetsejtek tehát alkotják a kötszövetet, mely azonban az alkatrészek túlmennyisége (Praeva­­lenz) és elhelyezése által különböző alakot vesz föl. Miután itt a különféle szövetek tökéletes tanát nem szándékunk leírni , azért csak a nevezetes­ pontokat érintendjük meg, melyek a kór- és gyógyszertan te­kintetében válnak hasznunkra. Mindenek előtt a köt­­szövetnél két főcsoportot pillantunk meg és pedig: a) A laza, alaktalan ütközi (formloses, interstitielles Bindegewebe) kötszövetet, mely há­lószerű , összenyitó, vagy különfélekép összekuszált kötszövet kötegcsékből áll, melyek többé kevésbbé dús sejtközi állománynyal vannak ellátva. Külső ki­nézése szerint, mint kitöltő és egybekötő tömeg szol­gál a szervek és ezek egyes részei között. Legelter­jedtebben találjuk azt a test különféle üreinek zsige­­rei között, azután mindenütt az edények és idegek hoszszában, valamint az izmok , mirigyek, idegek­ és ideg­központok belsejében, így Virchow értesít bennünket (1. Arch. II. köt. 138. 1.) hogy egy lágy egészben a kötszövethez tartozó alapanyag az ideg­központok idegelemeit áthatja és összetartja, és hogy a bélés (ependyma) annak csak az elemek felületén szabadon kiáltó részét teszi, így az idegsejtek (péld.­a három osztatué (trigeminus) 1. Leydig 54. 1.) ép úgy mint az idegek is kötszövethüvelyeikben kötszövet­­sejteket tartalmaznak. Leydig szerint (55. 1.) a homo­gén idegrosthüvelynek nyilvánosan befelé helyzett kötszövetsejtjei, mihelyt a hüvely egy ducz testecs fölvételére eléggé kitágult, annyira szaporodnak, hogy könnyen lehetne sejthámra (Epithel) gondolni, így ki­terjednek a kötszövetsejtek és ezek nyúlványai az izom­hüvelyek (Sarkolemm) belső s külső felületén , hol izom mag­vak (Muskelkerne) neve alatt ismertetnek, egész az izom összehatékony állományáig. A mirigyek saját hártyái (membr. propriae; az angol Histo­­logoknál: basement membranes) hasonlóan kötszövetből állanak, sőt magában a májban is mindenfelé elterjed­nek, hol a kötszövet Leydig (335. 1.) szerint ama há­­lóüröket képzi, melyekben a májsejtek feküsznek, s a melyen egyedül a véredények finomabb elterjedése történik. Alább látandjuk, hogy a rakhártyák bel­­hámsejtjei (Epitheliaszellen), melyek élettani jelentő­ségükben a mirigy­sejtekhez közel állanak, hasonlóan nyúlványok által egyesülnek a közszövetsejtekkel.­­ Az élet- és kórtanra nézve továbbá azért oly nagy je­lentőségű ezen laza kötszövet, mivel csak ebben jönek elő hajszálnyi véredények, és a nyirkedények csak in­nét származtatják kezdeteiket. A legfinomabb vérvezető haj­száledények egy egyedüli hasonnemű , sarkolemmához hasonló hártyából állnak. Az erősebb hajszáledényeknél ezen

Next