Orvosi Hetilap, 1859. július (3. évfolyam, 27-31. szám)
1859-07-03 / 27. szám
másközt a szembejövő kiágazások (sejtnyúlványok) által egyesülnek. Fejlett állapotban a kötszövet sejtjei orsó és csillag idommal bírnak, amazzal hossz-lemezzel haránt-metszeteknél. A sejthártya (Zellenmembran) (sejtfal) a sejtközi állománynyal oly szorosan függ össze, hogy köztük semmi köz nem látható. Remak szerint (1. Kölliker 36. 1.) minden állati sejt, tehát a kötszövetsejt is két hártyával bír. A kötszövetsejtek továbbá rendesen magvat (Kern) tartalmaznak. Ez a sejthártyához oly szorosan tapad, hogy csak utóbbi időben ismertetett mint ilyen föl. A mag haránt átmetszésénél gömbölyűnek, hosszában metszve hosszúkás vagy csúcsosnak látszik. A kötszövetsejt-nyulványok (Bindegewebszellen fortsätze) a sejthártya meghosszabulásaiból származnak, s majd finomak, amikor is közönségesen hosszúkásak, majd szélesek, s ekkor rövidebbek, a szomszéd sejtekkel sokszerüen összetérnek, egymásba összenyilnak, s így üres csatornákat képeznek, melyek majd egyszerű, egyenközien (parallele) futó vonalakat, vagy tömött csillag csomagokat (kötszövetsejteket) mutató hálózatot képeznek. Hogy ezen üres csatornaszerü sejtnyúlványok nem arra vannak rendeltetve, miként üresen maradjanak, a legtöbb új szövettanároktól (Histologen) el van ismerve, miután ezek fölteszik, hogy ezen csatornaszerü sejtnyúlványokban világos színű folyadék tova mozdittatik (1. Virchow in der Verhandl. d. phys med. Gesell. in Würzb. II. köt. 157. 1.) így A. Böttcher (1. Virchow’s Archiv XIII. köt. 232. 1. s a köv.) ezen csövecsek helyében kárminszinü szemcséket észlelt , mely szín általok kármin oldatból szivatott föl; továbbá (m. h. 249. 1.) ha a kötszövetsejtek magvai hájasodásba mennek át, ezen csatornákban zsírszemcséket lehet kimutatni. A sejtközi állomány (Intercellularsubstanz) a kötszövet alapállománya — a sejthártyához és sejtnyúlványokhoz oly szorosan hozzáfekszik, hogy semmi ütközt (Zwischenraum) sem láthatni közöttük ; továbbá egyátalán finom lemezű rétegzetet mutat, mi által csíkos küllemet nyer (rostos kötszövet, fibrilläres Bindegewebe), mely nem előképzett rostoktól hanem finom redővonalaktól származik s mint említénk főzés és az eczetsav behatása által egészen eltűnik, míg a kötszövetsejtek és nyúlványaik ezen hatásnak ellene szegülnek. Az úgynevezett kötszövetkötegcsék (Bindegewebsbindel) tehát nem egyebek, mint a sejtközi állománynak , a sejtek és sejtnyúlványok által elválasztott csíkjai (Streifen) és redői (S. Virchow und. Verh. d. phys. med. Gesell. in W. II. kötet 1571.) Az úgynevezett hasonnemű (homogen, Reichert-féle) kötszövetben a sejtközi állomány, mely itt ébrényi állapotban látszik maradni, finomszemcsés (feinkörnig) kinézéssel bir, s nem mutatja a már szervezett képlethez közeledő rétegzetet. A sejtközi állomány ébrényi állapotban egyidejűleg a sejtekkel jö létre, miért is fölvehető, hogy nem a sejtekből képződik , de további fölmaradása és táplálata minden esetre, amint azt látni fogjuk, a közszövetsejtek által eszközöltetik. Jegyzet: A zsirsejtek Leydig szerint (Lehrbuch der Histol. Frankfrt. a M. 30. 1.) a zsirtartó kötszövetsejtekkel szinte azon egy jelentőségűek. Az úgynevezett Henleféle magrostok (Kernfasern) vagy érmészes rostoknál (elastische Fasern) a magzatcsirban (1. Kölliker 68. 1.) világosan láthatni az orsóvagy csillagidőimsejteknek és szemcséknek összetételét. A kötszövetsejtek tehát alkotják a kötszövetet, mely azonban az alkatrészek túlmennyisége (Praevalenz) és elhelyezése által különböző alakot vesz föl. Miután itt a különféle szövetek tökéletes tanát nem szándékunk leírni , azért csak a nevezetes pontokat érintendjük meg, melyek a kór- és gyógyszertan tekintetében válnak hasznunkra. Mindenek előtt a kötszövetnél két főcsoportot pillantunk meg és pedig: a) A laza, alaktalan ütközi (formloses, interstitielles Bindegewebe) kötszövetet, mely hálószerű , összenyitó, vagy különfélekép összekuszált kötszövet kötegcsékből áll, melyek többé kevésbbé dús sejtközi állománynyal vannak ellátva. Külső kinézése szerint, mint kitöltő és egybekötő tömeg szolgál a szervek és ezek egyes részei között. Legelterjedtebben találjuk azt a test különféle üreinek zsigerei között, azután mindenütt az edények és idegek hoszszában, valamint az izmok , mirigyek, idegek és idegközpontok belsejében, így Virchow értesít bennünket (1. Arch. II. köt. 138. 1.) hogy egy lágy egészben a kötszövethez tartozó alapanyag az idegközpontok idegelemeit áthatja és összetartja, és hogy a bélés (ependyma) annak csak az elemek felületén szabadon kiáltó részét teszi, így az idegsejtek (péld.a három osztatué (trigeminus) 1. Leydig 54. 1.) ép úgy mint az idegek is kötszövethüvelyeikben kötszövetsejteket tartalmaznak. Leydig szerint (55. 1.) a homogén idegrosthüvelynek nyilvánosan befelé helyzett kötszövetsejtjei, mihelyt a hüvely egy ducz testecs fölvételére eléggé kitágult, annyira szaporodnak, hogy könnyen lehetne sejthámra (Epithel) gondolni, így kiterjednek a kötszövetsejtek és ezek nyúlványai az izomhüvelyek (Sarkolemm) belső s külső felületén , hol izom magvak (Muskelkerne) neve alatt ismertetnek, egész az izom összehatékony állományáig. A mirigyek saját hártyái (membr. propriae; az angol Histologoknál: basement membranes) hasonlóan kötszövetből állanak, sőt magában a májban is mindenfelé elterjednek, hol a kötszövet Leydig (335. 1.) szerint ama hálóüröket képzi, melyekben a májsejtek feküsznek, s a melyen egyedül a véredények finomabb elterjedése történik. Alább látandjuk, hogy a rakhártyák belhámsejtjei (Epitheliaszellen), melyek élettani jelentőségükben a mirigysejtekhez közel állanak, hasonlóan nyúlványok által egyesülnek a közszövetsejtekkel. Az élet- és kórtanra nézve továbbá azért oly nagy jelentőségű ezen laza kötszövet, mivel csak ebben jönek elő hajszálnyi véredények, és a nyirkedények csak innét származtatják kezdeteiket. A legfinomabb vérvezető hajszáledények egy egyedüli hasonnemű , sarkolemmához hasonló hártyából állnak. Az erősebb hajszáledényeknél ezen