Orvosi Hetilap, 1859. július (3. évfolyam, 27-31. szám)
1859-07-24 / 30. szám
Honi és külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. Dr. MARKUSOVSZKY L. MÜLLER EMIL, Tulajdonos és felelős szerkesztő, kiadó-könyvnyomdász. Tartalom: Kérdések a bujasenyv tana és gyógygyakorlata körül. Dr. Sigmund bécsi egyetemi tanártól, — Méhrák. Magzat elrothadás, A magzat csontjainak végbélen kiürülése. Dr. Kán Tamás Tisza-Lök város r. orvosától. — Gyógyszertani közlemények. A bürökről. Tárcza : Úti töredékek VII. Müggendorf a Frank-Schweitzban. — Az évszakokkal összekötött némely időközi változások az emberi szervezetben. — Apróbb szemelvények. — Vegyesek. — Szerkesztői levelezés. Előfizetési ára: helyben 4 fr. 50 fr. egészév 9 fr. vidéken félév 5 fr. egészév 10 fr. új pénzben. A lapot illető köztemnyék és fizetvények bérmentesen küldendők. Hirdetések közöltéinek soronként 14 uj krért. Pest, 1851). Megjelenik minden Vasárnap. Megrendelhetni minden cs. kir. posta-hivatalnál, a szerkesztőnél ujtér 10-dik szám, és a kiadónál Dorottya-utcza 12-dik szám. SO. st. Mius 24. ORVOSI HETILAP, KÉRDÉSEK A BUJASENYV TANA ÉS GYÓGY- gyakorlata körül. Dr. Rigmund bécsi egyet, tanártól. I. Azon kérdésekkel, melyeket e czikksorozatban, időszakonként megvitatni s a melyekre mégis felelni szándékozunk, a mindennapi tapasztalás és észlelés terén találkozunk s csakis e szempontból, a mindennap előjövő életbeni alkalmazás végett, akarjuk őket taglalni. 1) Van e saját kankó és saját sanker ragály ? Ezen kérdés azóta, hogy a syphilis alakjai szorosabban megfigyeltettek , folytonos vitatkozás tárgya maradt. Hunter és Ricard oltási kísérletei után az oly biztosan megoldottnak látszott, hogy mai nap is sok gyakorló orvos, ki kórodai vezére és tanácsadója nézetét hűen követi, csodálkozni fog mint lehet e kérdést csak föl is tenni; — de nekem a bujasenyv mezején tett önálló buvárlataim kezdete óta szükségesnek látszott, e kérdést újból tanulmányozni, már azért is, hogy a ragály dualismusa iránt időszakonként ismétlődő kételyeknek saját észleletemből merített tényeket ellenvethessek azon biztossággal melyet épen csak saját buvárlat által érhetni el. a) Kisérleti tények. Én a kankó váladékkal — annak minden szakaiban kezdetétől végéig, s mind két nembeli legkülönfélébb egyénekből — igen számos oltást tettem, és 1848 óta negyvennél több tanfolyamnál (melyek közt 37 nyilvános) az egyes beoltott eseteket bemutattam, de az oltásnak helybelileg soha sem volt eredménye és soha sem támadt betegség az oltás következtében; — az egyének legalább hónapokig, sőt gyakran évekig is maradtak kórodai felügyelésem alatt. Miután pedig a bujafekélybeli oltás — addig míg argenyt szolgáltat — mindenkor tényleges eredményt ad, bibircset (Pustel) s később fekélyt, ennél fogva már az oltás helybeli első behatásánál a ragályok közt feltűnő különbség mutatkozik. Az oltást akként kezeltem , hogy vagy gerejjel (lancette) vittem át a ragályt úgy mint ezt himlőoltásnál tenni szoktuk, vagy pedig egy csepp lánggal (alkohol) nedvezem meg a felbört, azt meggyújtattam s a hám nélküli helyre a ragályos váladékot feltevem. Az első eljárás biztosabb és könynyebb, az utóbbinak ott van helye hol nagyobb kiterjedésű fekélyalakok támadását akarjuk észlelni. A följebb említett nemleges eredményeket egyaránt észleltem, akár a külbőrt, akár a lakhártyát oltottam volt be. Egyes esetekben képződött ugyan kis bibircsó, de mely hamar (2 — 4 nap alatt) összetöpörödött s leszáradt, mint egyszerű, lapos pörk rövid időre (4 — 6 nap) levált és semmi állomány veszteségre mutató heget hátra nem hagyott, hanem csak sekély irhamélyedést, mely eleinte világosabb színezetet mutatott mint a szomszéd részek s hamar eltűnt. Épen ily eseteket tartottam meg aztán legalább is három hónapig felügyelésem alatt, és soha akár helybeli akár átalános utódajt nem tapasztaltam náluk. Ily bibircsók különben egyes embereknél tiszta, semmivel meg nem nedvezett műszerekkeli hasonló szúrások után is támadnak, s azon sajátságos sérülékenységnek (Vulnerabilität) tulajdoníthatók, melylyel különféle egyének különféle fokban bírnak. Ha a kankó váladéka tökéletesen ép lakhártyára vitetik át s azzal csak néhány perczig is közvetlen érintkezésben marad, ismét kankót hoz elő a takhártyán s a vele szövetében hasonló szemközhártyán, a külfüljáratban , a makktyú belfelületén s a makkon, az alfélnyilásánál. Ily átvitelek elég gyakran jönnek elő és a szemközhártyáján a leghevesben fejlődnek ki, midőn más helyeken kevésbbé tűnnek szembe, de soká és makacsul fenállhatnak s fel nem ismertetnek. A sankerev a sértetlen takhártyára és külbörre minden következmény nélkül átvihető, s csak akkor kezdi hatását midőn a hámréteg megsértetett, az az: midőn a ragály azon keresztül az irhába vagy a takhártya alatti kötszövetbe jutott. A kankóragály tehát csak sértetlen takhártyán tér-