Orvosi Hetilap, 1859. július (3. évfolyam, 27-31. szám)

1859-07-03 / 27. szám

437 438 Már a harmadik napon vettem észre valami kis javulást, a fügölyök napról napra fonnyadtak, terimberök összehúzódott s tizennégynapi használat után — noha ez idő utolsó felében a beteg szép neje bájainak nem tudott ellenállni — fölszivódás utján, minden pörk , vagy hegyegyképzés nélkül el­múltak. Ez esetnél következő kérdések merülhetnek föl : 1) Helyi volt-e a fügöly vagy következményi? Én az utóbbit hittem és hiszem, különben honnan vették volna magukat oly gyér takár elválasztás mellett a végbéli fügölyök ; ha csakugyan takár volt az előzményes baj s nem húgycsői fekély, vagy lehelyeződés nélküli szennyezés — in­fectio sine localisatione — honnan a konokság? 2) Következményi volt-e még a b­uja alkalmazásakor is ? (! ?) 3) Ha az volt, van-e a b­ujának buja korcsvegy elle­nes hatása ? vagy talán : 4) Szükséges volt az előkészítő felszerelés, a thujával elért sikerhez ? 5) A bőr vagy lakhártya más köralakjainál p. o. a gü­­mős és pikkelyes kütegeknél, úgy mint az óleum cadinumot — az oleum thujae-t pöfetegeknél, vagy a közhártya bujál­­kodásainál különösen szemtakar — ophthalmoblem­orhoea — után, a tinctura t­ujae-t nem lehetne-e sikerrel alkalmazni ? Végül kérem nagyon tisztelt ügytársaimat, hogy szint­úgy ő, mint az ajánlott köralakoknál kísérleteket tenni, s e szer érdemére vonatkozó tapasztalataikat— akár üdvösek akár czéltalanok voltak azok — közzé tenni szíveskedjenek. • m­f— T Á R C Z A. A gyógyszerek árszabása körül. Müller Bernát gyógyszerésztől Pesten. I. Az anyagi világ mindig munkás rugója a pénz, mely an­nak legnagyobb részét épen csak zajló eleminek felületén tartja fenn, és míg egy másik igen csekély részt uralmának fénykörébe emel fel, addig egy harmadik és tetemesebb rész napvilágának fényéhez sem juthat el. Látjuk a szatócsot úgy, mint a világkereskedés nagymesterét, — a tekintélytelen kéz­művest, mint a parancs­osztásban terjedt körrel bíró gyártu­lajdonost, — és a szerény magányzót úgy, mint a hatalmas pénztőzsért egyenlő gonddal számítgatni önfenntartásuk és üzérkedésük eszközeit; mi természetesebb tehát, mint hogy a gyógyszerész , ki csekély forgalmi összegeinél a krajcrár tört­jeivel bajlódik , csak így jutandó a forint törtjeihez, szinte szorgosan megfontolja nyereményeit és veszteségét, előnyeit és hátrányait, s a gyógyszerek árszabását életkérdései közé számítja. Ez okból tehát a jelen sorokat a gyógyszerárszabály vizs­­gálásának kívánjuk szentelni, és annak sok­oldalú viszonyai­ba bocsátkozni. Megértük azt, hogy 4 évi rövid időköz alatt 2 ársza­bályhoz jutottunk, az 1855-dik évre kiadott első megtartotta ugyan az előbbi rendszert, alakjában azonban nem különben a bevezetési rendszabályok szószövegét, mű nevezetet, a súly­mennyiségek számítását, szövegi berendezést, a gyógyszeré­szi munkálatokat és végül a kémszerek és állatgyógyszerek hozzáadott árszabását illetőleg új volt. A folyó évben kiadott árszabály ellenben különböztetésül az előbbitől csak annyiban veendő újnak , a­mennyiben a bevezetés néhány kifejezésének kivételével s 53. czikk árának leszállításán és 15 czik­k árának emelésén kívül semmi más egyébből nem áll , mint a pengő pénzlábnak új osztrák értékre történt korszerű átszámításából. Ha elmondjuk azt, hogy ezen árszabálynak első kiadása csu­pán magának az „Oester­ Zeitschrift für Pharma­ci­e" folyóiratnak 29. számában, a mostani árszabály pedig mártius óta már 3 számában minden irányban , legkülönfélébb nézetek kivánatok és ajánlatok szerint ismerteték, világosít­­tatók: egy­úttal okát adtuk annak is, hogy mi miért nem ezen különben is sok oldalról ismert és panaszolt körülményt karol­juk fel. Sőt inkább a gyógyszerek árszabásával átalánosan akarunk foglalkozni , név szerint annak kelet­kezését, különböző életfokozatait, viszonyait, czélját, és mind­azt, mit tőle követelni lehetett, s végre eredményeit vizsgál­ni , hogy aztán láthassuk mindezeknek minő árszabály rend­szer volna képes megfelelni. Kortársaim közöl sokaknak nem volt talán módjuk s al­kalmuk az árszabály-rendszer szervezetébe közelebbről beha­tolni ; fél század árszabályait, azoknak irodalmát, indokait és­­ vezéreszméit, nem különben a mindenkori idő­viszonyokat összehasonlítgatni nem kis fáradságba kerül; ezen vizsgálat eredménye azonban annál érdekesebb, annál fontosabb a gyógy­szerész gyakorlati életére nézve, a­ki csupán csak ez által sze­rezhet tudomást magának arról, hogy a gyógyszerek árszabá­sának egy oldalról mit kelljen eredményeznie, más oldalról mit nem lehet attól követelni, s a­ki csak így minden elfogultságtól s minden elővéleménytől mentten nyer biztos alapot tiszta né­zettel önálló ítéletet hozhatni, hogy váljon egy kérdéses ársza­­bályszámítás a czélnak megfelel-e vagy nem és miért ? Nincs szándékomban szabályszerű értekezésre terjesz­kedni ki, annál kevésbbé akarok határozott árszabályi tervet adni; e szerint szigorú számításokat vagy táblázatokat érintet­lenül hagyva, az árszabály viszonyainak terje­delmes megvitatására szorítkozom, megma­radok a gyakorlati szemlélés, a mindennapi események álláspontján, elkerülök minden el­méletet és kényállítmányts tényekhez ragasz­­kodom. Mielőtt azonban a gyógyszerésznek e fontos életképét­­ szemügyre vennék, szükséges azoknak a „g­y­ó­gy­s­z­e r t­á- I r­a­k“ szigorú fogalmi meghatározását homlokukra írnunk,­­ hogy tekintetünk ezen szemlélés folyamában helyes megértés­­ és viszonyítás végett mindig ismét arra essék vissza. A gyógyszertárak, a közjóra felállított, az államtól engedélyezett, egyesek költsé­gén és rovására fennálló egészségügyi inté­zetek. II. Amint az addig egy kézben egyesített betegek gyógyí­tása és gyógyszerek készítése mindkét tudomány és művészet előhaladása következtében a száraz empiria küszöbét átlépte, és az emberi test szervezete egy oldalról úgy a gyógyszerek sokszerű összetételei más oldalról több időt és költséget köve­teltek , a gyógyszerészi mesterség önálló kifejlődése által elkü­­lönözteték az orvositól. Idő folytán a gyógyszerészet ezen éles elkülönzése azon­­ szükségre vezette az államot, hogy saját szabályok által a­­ gyógyszer­készítés ügyében törvényes őrködést és kezességet­­ vállaljon és rendezzen, mi­által aztán csak sokkal később ál-­­ lott be a nyil­ános gyógyszertárak felállításának szüksége; az ily törvényes szabályok gyűjteménye Pharmacopoea, Dispen­­i­satorium, Antidotarium-nak nevezteték. Az első arab gyógyszerkönyvet Sabor Ebn Sáhel dschon­­disaburi tanító irta a 9-dik században, egy másikat Hassan Habetollah Ebn Talmit bagdadi udvari orvos irt a 12-dik szá-­­­zadban, e kettő alapján készíté a 13-dik században a híres sa­­lernói iskola az első európai antidotariumot, melyet a szellem­­dus II-dik Fridrik császár törvényesített; a gyógyszerészet­­ fogalmát ezen nagylelkű uralkodó, ki e téren első törvényho­

Next