Orvosi Hetilap, 1859. augusztus (3. évfolyam, 32-35. szám)
1859-08-07 / 32. szám
Pest, 1859. 32. Sz. Augustus 7. Megjelenik minden Vasárnap. Megrendelhetni minden cs. kir. posta-hivatalnál, a szerkesztőnél ujtér 10-dik szám, és a kiadónál Dorottya-ulczs 12-dik szám. ORVOSI HETILAP. Honi és külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. Dr. MARKUSOVSZKY L. MÜLLER EMIL, Tulajdonos és felelős szerkesztő, kiadó-könyvnyomdász. _■ H sa**■■■-»«! ■ •*- évfolyam. Tartalom: A bőrfekélyes harmadlagos bujakór. Dr. Patrubány Gergely gyakorló orvostól Pesten. — Simpson edinburghi tanár a fájdalmas hószámról. (Folyt.) — Gyógyszer ismét közlemények. A szárcsagyökérről. Rád. Sassaparillae. Tárcza: Történelmi tanulmányok a sebészet köréből. Dr. Maizner Jánostól. —Vegyesek. — Köszönet.— Szerkesztői levelezés. Előfizetési ára: helyben 4 fr. 50 fr. egészév 9 fr. vidéken félév 5 fr. egészév 10 fr. új pénzben. A lapot illető közlemények és fizetvények bérmentesen küldendők. Hirdetések közültetnek soronként 14 új krért. A BŐRFEKÉLYES HARMADLAGOS BUJAKÓR. (Sybilis cutanea ulcerosa.) Közli Dr. Patrubány Gergely gyakorló orvos Pesten. Azon kóralakok , melyekkel a másodlagos bujakór magát a bőrön külöli, egymást felváltva jönnek elő — részint elválasztva határozatlan nagyobb vagy kisebb időközök által — részint úgy, hogy a jelenlevő alak, egy másik , a szervezetet mindig erősebben megtámadó köralakba lassanként és fokozatosan mén át — az elsőt közvetett, az utóbbit közvetlen átmenetnek tekinthetni. Ezen átmenetekben állandó szabályosságot ellesni, s erre egy irányt adó szigorú törvényt felállítani még senkinek sem sikerült — különösen áll ez a közvetett átmenetekről, — mert ki tudja meghatározni , hogy az ephemer fóltos alakot melyik fogja felváltani ? — ki tudja magyarázatát adni annak, hogy miért az elsődleges fertőzés után majd fóltos, majd bibircses, majd gumós, majd pikkelyes, majd gümós kóralak üti fel egyszerre tanyáját a bőrön ? — ki tudja okát adni, hogy miért némely egyéneknél a másodlagos bujakór a fennemlített, vagy átalán küteg alakba soha sem külöli magát, hanem csakis egyes részeket, (milyen legtöbbször az orr,s függő lágying) tart makacsul bántalmazva ? — nem is kérdezve, hogy mindezek távollétében, nem ritkán az elsődleges fertőzés után, miért egyszerre szivárvány hártya-gyuladás — sőt kivételesen csontdagok s csonthártya gyuladás, úgy szólva mintegy másodlagosan köszönt be ? E tekintetben, a fertőző anyag minéműsége, — a szervezet (organismus) egyéni alkotása, — a beteget környező viszonyok, — a talán előre ment gyógykezelés hogy lényeges tényezők, — föltenni s gyanítani igen is, de átalános érvényességgel kimutatni s meghatározni nem lehet. A leírandó kóralak nem ritka, sőt lehet mondani hogy mindennapi , de mégis érdekes a mennyiben a másodlagos bujakór böröm kórterményeinek utolsó átalakulása s igy legállandóbb s utolsó képe a bujafenyves vérvegyület bőrönvaló külölésének, minden más a bőrön előjövő alakokból végre ide van az átmenet, s épen azért helyesen , találólag s méltán lehet harmadlagos alaknak nevezni. Ezen kóralak teljesebb kifejlődését legtöbb esetben a beteg részéröl a közönyösség s hanyagság segíti elő és eszközli; — innen van, hogy az alsóbb s szegényebb osztálynál honos, mely a mellett, hogy rendesen csak a fájdalom szavára ébred s ösztönöztetik segély keresésre, a test tisztán tartásával keveset vagy épen mit sem gondol, — ámbár meg kell engedni, hogy * sülyös (skorbutisch) , vérszegény, sáp (anaemisch, chlorotisch) , s görvélykóros egyéneknél, tartozzanak bár a miveltebb s jobb módúak osztályához, szinte kifejlődik s néha épen a heroicus (higany készitményes) bujakór ellenes szerelés mellett különösen , ha egyéni véralkotásuk a gyógykezelési eljárásnál kellőleg figyelembe nem vétetik. A kóralakokat tekintve leggyakrabban kifejlődik a gumós (knotig), genytüszös, hólyagcsás syphilidekből s kiválólag a gümós (tuberculeux) alakból, midőn a bujálkodó s túltengő gümök genyesen szétesnek. Jellemző tárgyilagos bélyegei: 1) Hogy szelidebb alakban s kisebb kiterjedésben előjővén, — az egyes fekélyek a természetes nyílások szélén és körül helyezkednek, minek szem-, száj-zug, orrszárny, seggnyilás — továbbá a borokon, menyháton, hónalj, emlők és köldök alatt. Nagyobb kiterjedésben előjövő bizárabb alakjánál azonban, minden különös helyiség kímélés nélkül helyezkednek a fekélyek mindenütt hova bárminő alakú izzadmányos lerakodás történt. 2) Hogy a közvetlen határos rész ép terimbelétől (parenchym) ezen fekélyek éles szélekkel vannak megválva, és úgy néznek ki, mintha az anyagvesztés éles vasgyűrűvel idéztetett volna elő. 3) A fekélyek alakja körös, köröndös, itt ott rendetlen — majd pedig olyan, mintha több nem egyforma nagyságú kör egyes metszeteiből volna összeállítva.