Orvosi Hetilap, 1859. november (3. évfolyam, 45-48. szám)
1859-11-06 / 45. szám
Tartalom: Egy tanulmány a buja kenyvtan köréből Dr. Korányi Frigyestől. II.— Hivatalos jelentés : Felsége Is. Oszkár, Svédország királya utolsó betegségéről, és testének halála utáni vizsgálatáról. — Gyógyszertani közlemények. Tárcza : A meggyilkolt Dr. Hartmann M. és Hán József biztos hulláinak bonczvizsgálata, — Vegyesek, — Adakozások. Pest, 1859. 49. Sí-November 6. ORVOSI HETILAP, Honi és külföldi gyógyászat s kórbuvárlat közlönye. Dr. MARKUSOVSZKY L. MÜLLER EMIL, Tulajdonos és felelős szerkesztő, kiadó-könyvnyomdász. Js ért’oltvain. Előfizetési ára: helyben 4 ft. 50 kr. egészév 9 fr. T Idéke a félév 5 fr. egészév 10 fr. új pénzben. A lapot illető közlemények és fizetvények bérmentesen küldendők. Hirdetések közöltetnek soronként 14 új kivert. Megjelenik minden Vasárnap. Megrendelhetni minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesztőnél ujfér 10-dik szám, és a kiadónál Dorottya utcza 12-dik szám. EGY TANULMÁNY A BUJALENYVTAN KÖRÉBŐL. Dr. Korányi Frigyestől. II. A beteg felüdültével a gyakorló orvos tisztán gyakorlati feladata meg volt oldva; az elveszettnek hitt beteg visszanyerte az egészség azon fokát, mely átalában a körülmények és időhöz képest visszanyerhető volt; visszanyerte oly módon, hogy kétséges nem lehetett, miszerint felüdülése egyedül az orvosi beavatkozásnak köszönhető. Azonban az orvosi önérzetnek a frivol eredménynyel és a méltánylat illékony tömjénfüstjével megelégedni nem szabad , az orvosnak nem elég tudomásul venni a történtet, hanem nyomozni kell a történés kulcsát, bírnia a lehetőségig megfejtését. A kérdés egyszerűen ez: bujakór volt e valóban amit gyógyítottunk ? Mi sem volna könnyebb mint azt mondani: a betegség hosszú ideig magára hagyatván csak rosszabbá tön, a legkülönbözőbb gyógyszerelések által nem érdekeltetett, de egy saját szere által a bujakórnak egyezetett, tehát bujakór volt. Ezt mondva nemcsak hogy magánosan nem állanánk a logikai küzdőtéren, sőt társaink sem egyedül a vastag empiricusok köréből volnának újonczozva; közöttök elismert neveket, alapos mély gondolkozású embereket foghatnánk felmutatni. Leubuscher az agybetegségekről írott munkájában ezek kóroktanáról szólva ezeket mondja : „A bujakór természete hozza magával hogy a kóroktani kutatás soknemű akadályra bukkan, a legtöbb esetben a bujakór ellenes gyógymód sikere vezet csak a kórisme megállapításához.“ Wunderlich hasonló értelemben nyilatkozik (Lehrbuch d. Pathologie u. Therapie B. IV. pg. 146) „Úgy látszik hogy boncztani változások nélkül is bekövetkeznek harmadlagos bujakór következtében az idegrendszernek többé kevésbbé súlyos működési zavarai, melyek részint magokon sajátságos jelleget hordanak, részint legalább azáltal különböztetik meg magokat, (theils wenigstens dadurch sich auszeichnen), hogy idejében szerelve a bujakórellenes gyógymódnak engednek.“ Csak Vidalt akarjuk megemlíteni, ki Traités des Maladies vénériennes czimű munkájában említ egy embert, kit fiatal korában keményedett fekélyekből és bujakóros bőrbántalmakból gyógyított. Ezen egyén harmincz éves korában gutaütést kapott, mely után elmegyöngeség és az emlékező tehetség időnkinti elveszte maradt hátra. Azon okból mivel ezen esetben a hamiblag használata sikeres volt, Vidal ezt a bujakórhoz sorozza. Első tekintetre felötlő, mily gyönge alapokon, mily határozatlan, körül nem írt modorban tárgyaltatnak az idézett tekintélyek által az idegrendszer bujasenyvből eredő kóralakjai. Nem szükséges túlfeszített figyelmű észlelőnek lenni, hogy valaki felismerje, miszerint ha több kevesebb évvel előre ment bujakóros fekélyek, avagy bujakórellenes szerek sikere elegendő alapul tekintetik arra, hogy valamely baj bujakórosnak jellegeztessék, akkor a bujakór rovata minden kórtani határon túl fog terjedni s lassankint minden jellegességét elvesztendi. Az iblanyról nevezetesen több orvosi tekintély — ezek közt Oppolizer Bécsben — elismeri, hogy idegzsábok némely eseteiben, úgy izzadmányok és vérömlenyek (extravasate) felszívódásának eszközlésére, csúzban gyakran szembeötlő hatást gyakorol , midőn bujasenyves okokra távolról sem lehet gondolni. *) *) Legyen szabad magány gyakorlatomból következő kóresetet idéznem , mely az iblanykészitménynek hatályosságát nem bujakóros eseteknél bizonyítani látszik . 1853-ik év deczember 28-án jött hozzám Labanics György, nyírbaktai földmívelő neje, 36 éves ; egyén gyermekkorában egyszer he-45