Orvosi Hetilap, 1860. február (4. évfolyam, 6-9. szám)
1860-02-05 / 6. szám
elnevezésére tartjuk fel, melyek a keleti mirigyvész (Pestis orientalis, Bubonenpest)1) helybeli tüneményeinek egyikét, a leglényegesebbikét képezik; s ha tekintjük azt, hogy a pokolvar, kivált első szakában, tisztán helybeli baj, akkor a carbunculosis*) féle czimet, mely alatt inkább valamely átalános kórt érthetnénk, okszerűebben a keleti mirigyrész jelölésére kellene fordítani. Szerény véleményem tehát az, hogy egyéb tudományos s köz elfogadott czím hiányánál fogva, azon kóralakot, mit mi pokolvarnak nevezünk, egyedül pustulamaligna (Mitzbrandblatter) névvel kellene czimezni; az anthrax s carbunculus kifejezések pedig alkalmaztassanak azon sajátságos bántalmakra, milyekne kizárólag illenek, s melyeknél félreértések többé rém fordulhatnának elő. A pokolvar jelei. A korbavárlati anyag, mely jelen értekezésemnek alapul szolgál, 28 esetet foglal magában. A bántalmazott egyéniségek túlnyomó része (19) a földmivelő osztályhoz tartozott, a többi 9 egyén között volt 3 kárpitos, 1 szappanos, 5 gyapjúval s bőrrel kereskedő egyén s igy egyetlen egy esetet sem észleltem, hol a bántalom kütfejére közvetve vagy közvetlenül reáismerni ne lehetett volna. És pedig a földmivelőknél — többnyire férfiak — lépfenés marhák lenyúzásávali foglalkozás előzte meg a baj támadását, mit az illető párok, mint bajaik kútfejét ritkán vallottak be, hanem, mint „önmagától keletkezett fakadást“ tekintetni igyekeztek, de egyenes kutató kérdésem: vállon elesett marha körül nem foglalatoskodtak-e),mindenkor igenlésre talált. A többi pokolvaras egyéneknél pedig a ragályozást mirigyrészes marhákból származott részektől (u. m. bőr, gyapjú, szőr, fagyától) feltételezni, csaknem a bizonyossággal határos dolog volt. Míg azonban a földmivelők a pokolvart kizárólag karjaikon vagy kezeiken mutatták fel, a kézműveseknél vagy gyapjúkereskedőknél a pokolvart az arcában leginkább a szemhéjak körüli pofákon lehetett észlelni. Miután gyakran egy betegnél sőt ugyanazon testrészen, például karon vagy kézen, a pokolvar különböző fokozatait észlelem, kórrajzom egyedül énészleltem tünemények előterjesztésére szorítkozik. Anélkül, hogy a megbántott egyén különös fájdalmat érzett volna, kezén ujjain vagy karján nemkülönben pofáján vagy szemhéjai egyikén lencse vagy borsó idomú hólyagosat veszünk észre. Ezen kórtermény keményded krajczárnyi tallérnagyságúig terjeszkedő sötétpiros talajon csirázik fel, s majd barnaveres , majd fekete kék savós folyadékot tartalmaz. Ilynemű alakban a pokolvar legfölebb 24 — 36 óráig mutatkozik, mi alatt a hólyagosa vagy magától szétreped vagy felvakartatik s igy a vörhedt savószerü tartalom kiürülése után a pokolvar úgy szólván második szaka — a bőrirha üszkösödése következik. A hólyagosa központi tájékán kezdődik t. i. az irha legfelsőbb rétegének, az úgynevezett Malpighiféle hálózatnak megfeketülése, mi szemlátomást mind kifelé (centrifugai) az eredeti sötétpiros talaj határszéleihez közeledve, mind az irha mélyebb szöveti rétegeibe terjeszkedik, s eleinte kissé nedves, később tökélyesen kiaszott szénfekete bőrkét (Schwarze) vagy pörköt képez, mely 1 — 4 sőt több vonalnyi vastagságú, értéktelen, a bőralatti sejt, s zsírszövethez erősen odaenyvezve az élettani bőrszövet teljes elroncsolódtát tünteti élénkbe. A bőrke képződésével egyidejűleg a szomszéd részek savós beszűrödés következtében felduzzadnak; nevezetesen ha arcában vagy szemhéjakon fejlődött a pokolvar, akkor az illető oldal orbán ezszerűleg megdagad, az alkari pokolvaraknál a kézhát újjaival együtt felpöffed, s nem ritkán a felhám alatti vérkiszivárgástól eredt vöröskék pettyek s foltok észleltetnek a még bántatlan bőrfölszinén. Ide tartozik azon tünemény is, mely szerint a nyirkedények s mirigycsoportok a bántalomban részt vesznek, amazok t. i. rózsaszin csikolatokban fájdalmasan megdagadván az als felkar, vagy nyakoldal bőrfelszínén piroslanak át, a mirigyek pedig a hónalj s állkapcsa alatt kemény, tapintatra fájdalmas daganatocskákat tüntetnek elő, miáltal a végtagok s illetőleg az egész fej mozgatása tetemesen akadályoztatik. A másod tünemények sorozatába tartoznak végre, a beköszöntő epés csorvás láz jelenségei, minőket a hagymáz kezdetében észlelünk, nem hallgathatom el azonban, hogy ezen átalános belső zavarok leginkább fiatalabb gyöngédebb alkotásúnknál, nőknél s kivált akkor fordultak elő, ha a pokolvar az areában fészkelt, míg izmosabb pokolvaras betegeim nagyobb része a baj első hetében feltárólag kezeltethetett. Ha a hólyagosa felszökkenését mint első, az üszkös pörk képződését mint a pokolvar második időszakát tekintjük, úgy az életművezet azon igyekezete, mely szerint az üszkös pörköt a többi egészséges test részeitől elkülönözni törekszik, mint a kérdéses kórfolyamat harmadik időszakát mesterkedés nélkül nevezhetjük. Hogy pedig a pokolvar ezen utolsó időszakát elérte, onnan kitetszik, hogy az üszkös pörk körszéles az egészséges bőr között hasadék támad, ekkor a bőrke állománya is lazábban ragaszkodik talajához, minthogy csipeszszel megfogva könnyedén bár darabosan levonhatóvá válik. Míg azonban a természet ereje által a pokolvaras pörk kiküszöböltetése sikerülne, addig a környező részekben az evfertőzte izzadmányképzés folytonosan tart, mi által a savósrostos szövetekben, izmokban. ’) 1. Canstatt Handbuch 2 Bd. S. 446. 2) Lobert a hires zürichi tanár s érdemdús kórodász legújabb kézi könyvében (Handbuch der medicin. Praxis I. 1859.) a pokolvar plane „Carbunculose und pustula malignat” czim alatt tárgyaltatik, miből némely olvasó azt gyaníthatná, hogy itten két különféle bár rokon baj tárgyaltatik. 3) Rendesen egy dögös hullától többen fertőztettek meg, mely s esetekben a pokolvarbeli példányok egymáshoz hasonlatossága oly nagy volt, mint ama védhimlők genytüszői, melyek egy oltó anyagból vették eredetöket.