Orvosi Hetilap, 1860. március (4. évfolyam, 10-13. szám)

1860-03-04 / 10. szám

Pest, I860. ■ 4*. si. Martins 4. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. Szerkesztik : dr. Markusovszky Lajos és dr. Poor Imre. Kiadja : Müller Emil. Tartalom : A váltóláz gyógyszereléséhez. Dr. S­­­o­y J. cs. kir. ezredorvostól. — A súlyos testi sértésről. Dr. Grosz Lajos. — A Lilionese arczszépitő víz vizsgálata s néh­ány szó a divatozó nyegleségről. F. E. — Lapszemle. Haladó mozgékonytalanság ép erejű izm­ok­ban. — Apróbb szemelvények, Tárcza . A magyar gyógyszerészet múlt és jelen kora, Sztupa Gy. gyógyszerésztől. — Újabb phasisa az erdősori vitának, — Vegyesek,— Pályázatok. Előfizetési ár : helyben 4 frt. 50 kr., egész év 9 frt. Megjelenik minden Vasarnap, vidéken félév 5 frt. egész év 10 frt uj pénzben. A lapot Megrendelhetni minden cs. kir. posta-hivatalnál, a szer­illető közlemények és fizetések bérmentesen küldendők. kesztőnéi Újtér 10-dik szám, és a kiadónál Dorottya utcai Hirdetések közöltetnek soronként 14 újkrért. 12-dik szám. A VÁLTÓLÁZ (febris intermittens) GYÓÁTSZERE­LÉSÉHEZ Dr. Stoy Jakab cs. k. ezredorvostól, Komáromban. Napjainkban a váltóláz szerelésében majd minden okszerű orvos a kinal után szokott nyúlni. De számta­lan az eset, hol a láz csak a gyógyszeradás többszöri ismétlése után marad el, miután a láz több rohamot tett, vagy hol az orvos e szert elhagyván, máshoz — hatálytalanabbhoz — fordul, mert a kinal állítólag ha­tását megtagadta. Tapasztalásom szerint e kellemetlen sikertelenségnek nem más az oka, mint a kínai hibás alkalmaztatása. El vagyok készülve reá, hogy igen sokan ez állí­tásomat túlságosnak fogják találni, de azért nem áll­hatok el tőle,­­ miután orvosi tapasztalásom már évek előtt meggyőzött arról, hogy a kínal min­denkor képes a legközelebbi, vagy a szer ismétlése nélkül legalább a második láz­rohamot elhárítani, ha helyesen kezelte­tik. Csak a roham idejének kiszámításában vagy a szer alkalmazásában tett nyilvános hibák ideiglenesen hiúsíthatják meg néha a sikert, mindenkorra soha, mert e hibákat a kínal másodszori alkalmazásánál el lehet kerülni. Oly váltóláz, mely a kínainak nem engedne, nem létezik. Ezen állításomat bebizonyítandó, a kínai váltóláz elleni alkalmazásának szabályait szándékozom közzé tenni; állításaim helyes vagy helytelen voltáról kiki saját kísérletei útján győződhetik meg. Előre kell bocsátanom, hogy a váltóláz szerelé­sében , a rohamok minél­ hamarabbi megszüntetését nagy fontosságú feladatnak tartom, miért azt követ­kező czikkben fejtendőm meg. A váltóláz szerelésében mindenek előtt kis előké­szület szükséges, melynek azonban sok időt elfoglalnia nem szabad, hogy a legközelebbi rohamig, ha csak egyáltalában lehet, még elég idő maradjon, a kü­lön­­szert alkalmazhatni. Harmad- vagy negyednapos lá­zakban ily idő nem hiányzik, ha csak az orvos igen későn nem hivatik. De mindennapos lázakban néha kényteleníttetü­nk, a rohamok közti szű­ken mért időt ez előkészítésre fordítani és még egy rohamot érkezni engedni, többet nem szükséges. Ez előkészítés hánytató vagy hashajtó odanyújtá­­sában áll. E szerek nem csak az annyiszor a váltóláz mellett gyü­lemlett csorvás (gastrisch) anyagok eltávo­lítására szolgálnak, hanem az emésztési szerveket a ki­nal elfogadására előkészítik úgy hogy ez sokkal hatá­lyosabbá válik. Láttam eseteket, hol minden csorvás jel távolléte mellett, a kínai, helyes és pontos haszná­lata és többszöri ismétlése daczára, nem volt képes a lázat hamarább eltávolítani, míg nem az elmulasztott előkészítési szer alkalmaztatott. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy a váltólá­zat hánytató vagy hashajtó nélkül el nem távolíthatni, de biztos sikerre csak ez előkészítés után szá­molhatni. A hánytatónak nincs előnye a hashajtó fölött és megfordítva, azonban a hánytató több kellemetlenség­gel jár. Erősen ható hashajtókat adni nem kell, a bél­­csatornát­ gyengítő hatásuk miatt annál inkább, miu­tán itt erős hasmenésre úgy sincs szükség. Csorvás je­lek jelenlétében a csorvás anyagok fel vagy le­felé való törekvések (turgescentia) legjobb irányadó a kellő szer választásában. Ellenjavalva van ez előkészület nagyobbfokú has­menés jelenlétében, mely nem csorvás eredetű és a ro­hamok közti szabad időben is tart, de ily esetben fö­lösleges is. A bélcsatorna elég érzékeny a kínai elfo­gadására. Legfelebb lehetne itt csupán hánytató-gyö­­kérből (rad­­ipecacyanidae) álló hánytatót egy adagban adni, hogy a hasmenés maradjon el. Már ezen, csak előkészületkép nyújtott szerekre sok, és nem épen csorvás jelekkel szövetkezett váltó­láz mindenkorra vagy egy időre elmarad. Különösen tavaszkor és könnyebb esetekben. A­ki e szerek hatá­sát bevárni akarná, a­nélkül, hogy utánuk azonnal a különszert alkalmazná, tapasztalamba, hogy a lázak nagy (és némely, az égaljal megszokott egyéneknél legnagyobb) száma, már e szerekre elmarad. De miu­tán e szerek hatása mégis épen nem biztos, és ez után elmarasztott lázak hamarább is szoktak visszatérni mint a kinallal szereltek, nagy fontosságú lévén — mint fölebb mondva volt, — a láz rohamait minél ha­ld

Next