Orvosi Hetilap, 1860. március (4. évfolyam, 10-13. szám)
1860-03-04 / 10. szám
189 190 napos vagy harmadnapos szabványt lehet várni. Ily okok a rohamok rögtöni elmellőztetése az utolsó 1 v. 2-ik rohamközben, késői visszatérte csak 3 — 4 hét núlva, javuló kinézés és zavartalan jólét az utolsó időben, azonkívül a járvány észrevehető megszűnte a környéken. Mind a két esetben tehát a kínai alkalmazása két külön napon történik egymásután, úgy hogy a volt régi és a lehetséges új szabványnak megfelelne, hogy a láz, akár mint harmadnapos, akár mint negyednapos akar beállani, a kínait mindig hatása tetőpontján kapja. Magából érződik, hogy mind a két nap a kínal teljes adagját kell elfogyasztani. 3. Végre vannak egyes esetek, melyek a szabvány túlságos változékonyságával járnak, és majd mindennapos, majd harmad-, majd negyednapos szabványra ugranak át. Mihelyt ily változékonyság gyaníttatik, biztos siker elérésére nem marad hátra más, mint a kinalt három nap egymásután, teljes adagban, a mindennapos, harmadnapos, negyednapos szabványnak megfeleleg adni. Ugyan ez szükséges mindazon esetekben, hol a biztos siker különösen fontos és a láz szabványa ismeretlen. A láz beálltának órájára nézve is az utolsó roham beállási óráját lehet zsinórmértékül venni. Ha már alkalmunk volt két rohamot észlelni, melyek beállási idejükre nézve nem felelnek meg egymásnak, lehet ez 1. kettőzött szabvány, 2. szabályosan elöbböző vagy utóbbozó szabvány, vagy 3. a láz csak idejét változtatta és most ismét állandóan annál megállapodik. Ad 1. Kettőzött (harmad- vagy negyednapos) szabvány lehet, ha a két észlelt roham idejében nagyon eltér egymástól, p. o. az egyik első nap délelőtt, a másik másnap délután áll be, s megfordítva, azonkívül hevességükben, tartásokban sat. is különböznek egymástól, név szerint a második gyengébb az elsőnél. Ad 2. Szabályosan előbbezö v. utóbbozó jelleg foglal valószínűleg helyt, ha a rohamok csak pár órával távol esnek egymástól s hevességükben egymásnak megfelelnek, t. i. vagy egyenlő hevességünk, vagy a későbbi erősebb. Ad 3. Csupa időváltoztatás, melynél a láz azután megmarad, valószínű, ha a rohamok több órával eltérnek egymástól, ha gyógyszeres beavatkozások történtek , p.o.hánytató vagy hashajtó kiszolgáltatása által, melyek után a roham gyakran 2, 4, 6 órával korábban szokott beállani; végre a csupa időváltoztatás sokkal gyakoribb, mint a szabályos előbbözés v. utóbbizás v. a kettőzött jelleg. De mindezen esetekben, ahol a roham biztos eltávolítása különösen fontos volna, a mindjárt előadandó módon kell bánni. Némely esetekben — és bizonyos lázjárványokban majd rendesen — szokott a váltóláz hánytató, v. hashajtó v. kinal után is, 2, 4, 6 órával későbben jönni még akkor is, ha addig egész hat roham rendesen ugyanazon órában beállt volna, és az orvos, ki a kinal alkalmaztatásának gondos felügyelése után a beteget a roham idejében szabadon és zavartalan jólétben találja, néhány óra múlva diadalát bosszúságra és megszégyenítésre átváltozni látja, ha a láz tekintetbe sem vevén fáradalmait, egészen úgy mint máskor csak későbbi órában áll be. Ha tehát a legközelebbi roham elnyomása különösen fontos lenne, vagy az észlelet tanúsága szerint ezen előbbözés vagy inkább utóbbizás épen napirenden volna, a szer adagját annyival kell növeszteni, mennyit felvenni lehet, hogy a megváltozott belépti idő mellett és által hatástalan leendne, miután most a közvetlenül roham előtti 10 — 12 órán kívül esnék, s ezt kellene az első esetben annyi órával korábban, a másodikban annyi órával későbben adni, miután a roham ideje már elérkezett vagy elmúlt. Kivált ez utóbbinak tekintetbevétele sok elpirulástól mentendi meg az orvost. Aki ezen állításomat, hogy csak az utolsó 10 —12 órában adott kinál szokott sikeres lenni, alaptalannak hinni hajlandó lenne, tekintsen vissza saját tapasztalására, nem történt-e vele egyszer vagy többször, hogy mindjárt a roham utáni napon vagy a következőn is, teljes adagú kinakt adott: a láz nem jött, azért harmadnapra már nem nyújtotta a szert. De most beállt a hívatlan vendég, úgy mint először, nem más okból, mint hogy negyednapos szabványa lévén, al1 óra előtt bár kétszer is adott adagnak már semmi hatása nem volt a láz elmarasztására. Miután minden lázjárványnak, úgy mint más tulajdonságaira nézve, a rohamok szabványára nézve is sajátos jellege szokott lenni, és egyszer a harmadnapos, egyszer a mindennapos szabvány uralkodik, egyszer a rohamok rendesen ugyanazon időben állnak be, máskor idejüket változtatni és hol előbbözni, hol utóbbozni szeretnek sat., szükséges, hogy az orvos a járványos és tájkóros váltólázak szabványát tanulmányozza. Ahol a váltóláz csak szórványosan (sporadisch) lép föl, természetesen ily tanulmányozásra nincs alkalom, de ott szükség sincs reá, miért az ily szerencsés vidékeken a váltóláz akkor is gyógyul, ha nem oly gondosan és szabályszerüleg kezeltetik. (Folyt. köv.) —•« n1- A SÚLYOS TESTI SÉRTÉSRŐL. Közli Dr. Orosz Lajos Alig hiszem, hogy az egyetemes agg Európában legyen kerület, melyben többször fordulna elő a súlyos testi sértés bűntettének vizsgálata, mint nálunk a nagyváradi kerületben; itt léteznek Szalonta, Tyúkod , Csenger; mely helységeknek ős szittya vérből származott lakói némely ünnepnapon mélyebben pillantván kelletinél a zamatos érmelléki borral telt kulacs fenekére, harczias szellemüknek súlyos nyomait láttatják a vizsgálóval. Habár első tekintetre nem nehéz feladatnak látszik is a súlyos testi sértés fogalmának meghatározása , a gyakorlatban mégis számos nehézségekre talál a vizsgáló, melyek főleg azon körülményből erednek, hogy a sértés minőségének meghatározását az illetők a gyógyfolyamat vége előtt kivánják és hogy az ezen bűntett fogalmát tárgyaló 152. czikke a büntető törvénykönyvnek különféleképen magyaráztatik; ezen czikk következőleg hangzik:10*