Orvosi Hetilap, 1860. június (4. évfolyam, 23-26. szám)
1860-06-03 / 23. szám
ll/i« Pesí, 1860. Junius 3. Megjelenik minden vasárnap. Megrendelhetni minden cs. kir. posta-hivatalnál , a szerkesztőnél újtér 10-dik szám, és a kiadónál Dorottya utcza 12-dik szám. ORVOSI HETILAP Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. Szerkesztik : dr. Markusovszky Lajos és dr. Poor Imre. Kiadja : Müller Emil. Tartalom : A magyar-alföldi pokolvar, mint önkényt támadt betegség és ennek sajátszere. Dr. Pap Sándortól. — Braun tanár korodája. Előfekvő lepény két esete. Közli Abelles B. — Lapszemle. A petefészek-tönlők kórisméje, Bon e t-tól. — Trichinia spirialis embernél Zenker-től. — A sárgaság okai, — Apróbb szemelvények. Tárcza : A gyógyszerek árszabása körül. (Berekesztés) Mütter B. gyógyszerésztől. — Megjegyzés a Kreczer-féle giliszta-csokoládéra. Dr. Borbás. — Pályadíjak. — Vegyesek.- Pályázatok, Atakozások. Előfizetési ár : helyben 4 frt. 50 kr., egész év 9 frt. vidéken félév 5 frt. egész év 10 frt uj pénzben. A lapot illető közlemények és fizetések bérmentesen küldendők. Hirdetések közül férnek soronként 14 új árért. A MAGYAR ALFÖLDI POKOL VÁR, mint önkényt és nem ragály által támadt betegség, s ennek sajátszere (Specificum). Közli dr. Pap Sándor, nagykunmadarasi városi főorvos. Nulla auctoritas, sola experientia. Az orvosi világ mai időkig tett tapasztalataival s írásban nyilvánított állításával homlokegyenest ellenkező tapasztalatomat s véleményemet akarom bemutatni a pokolvarról. Risum teneatis amici! Ha valaki maga mint nem tekintély (auctoritas) egy szavával akarja a közvéleményt legyőzni, ha egy újoncz se előre se hátra nem tekintve neki vág az ellenségnek, hogy ezt megfordulni kényszerítse, bsz az nevetséges. De ha egy művagy szakértő az általa művelt tanszakban valami újat talál, s azt nem a már ténynyé vált eszmék ellenében, hanem mint szerény véleményét megbirálása, újabb tapasztalatait követés végett, azok mellé állítja föl, azon nincs mit nevetni. — így én amit eddig a pokolvarról olvastam, az egyhangúlag oda ment ki, hogy a pokolvar embereken csak baromkori ragály mintegy beoltása által támadhat. Legközelebb az OHL. folyó évi 6. számában Popper Jr. köztisztelt ügytársunk azt mondja: ,,a pokolvar soha önkényt, hanem akként támad, hogy a mirigyvészbe (pestis) esett vagy elhullott marhák ragályanyaga fertőzi meg az emberbőrt.“ Én pedig azt állítom, hogy az alföldön a Tisza mentében a pokolvar mint mocsárgerj (Malariaseuche, Lumpfmiasma) okozta kórfolyam az embereken is önkényt, azaz ragály nélkül támad, nagy rokonsággal bírván a váltólázzal, melyek egymást fölváltva, minden ragály nélkül jönnek elő. Magyar Orvosi Heti Lapunkat úgy tekintem, mint új földet, melyet mivelni minden szélesebb értelemben vett magyar orvosnak hazafiai kötelessége, s egyszersmind illő, hogy a folytonos élvet adó orvostan iránti háláját kiki az által is igyekezzék leróni, hogy tapasztalatainak magvát ezen mívelt földbe vesse el, hogy az úgy a tudománynak, mint a szenvedő emberségnek gyümölcsözhessék. Azt mondja a magyar példabeszéd ,,kinek milyen kalapja van, olyannal köszön.“ Úgy hiszem nem szükség nagyszerű tudományos értekezést vagy vitatkozást tartani ott, hol a tények elszámlálása elég egy újabb eszme felkeltésére. Sok apróbb köböl lesz a nagy épület, sok apró s kisebbszerű tapasztalati észlelésből épül föl a gyakorlati orvostan temploma. Épen nem szándékom pokolvarrási véleményem csalhatatlanságát bebizonyítani vagy elhitetni gyakorló orvostársaimmal, mert magam is azon felekezet közé tartozom, amelyik nem könnyen hisz el egy újabb dogmát. De sőt inkább fölkérni az alföldi ügytársakat, hogy tegyenek kísérleteket az általam ajánlott gyógyszerrel, lévén különös figyelemmel a pokolvar okának kipuhatolásában. Mert csak az időtől várom, hogy ezen elvetett mag, ha a hideg részvétlenség és száraz elfogultság azt csírájában meg nem sorvasztja, megteremje a „cito tuto et jucunde“ kedves gyümölcsét a szenvedő emberiségnek. Először is arról szólok, hogy juthattam én bővebb ismeretségbe a pokolvarral ? s ennek folytán mikép jutottam azon gondolatra, hogy kínailal (mindig kénsavas kínait értek) bensőleg gyógyítsam a pokolvarban szenvedőt. Azt mondja Canstatt: „Der ungarische Pokolvar zeigt sich am häufigsten in den sumpfigen Landstrichen längst der Theis zur Zeit tier glühenden Sommerhitze.“ Nagy- Kun-Madaras város fekszik a Tiszához egy órányira, amint a krónika mondja, „a Madarastó nuncupatum“ egy a Tiszaszabályozás után kiszáradt tópartján. Itt születtem én, itt vagyok a város főorvosa, apám is itt szerezte népszerűségét az orvosi pályán. Hogy itt és ennek környékén, a Tisza mentében Szabolcs, Bihar, Heves, Szolnok megyékben, a Nagy-Kunságban a vagyon és ész ariszocratiától kezdve (kik hihetőleg nem nyúztak, nem ettek dögöt) a vályogvető czigányig bányán haltak el a pokolvar-kórban , azt az egyházi anyakönyv mutathatná ki; de hogy többen haltak el, azt anélkül is állíthatom. Ha valahol tanyája van a pokolvarnak, úgy Magyarhonban Madaras az, a körülötti körben egy-egy állomásnyira a Tisza partján lévő 6 faluval, és körülbelül 15 ezer lakossal, hova orvosi gyakorlatom terjed. Amellett, hogy ezen tájékon minden orvosi 23