Orvosi Hetilap, 1860. július (4. évfolyam, 27-31. szám)
1860-07-01 / 27. szám
I. sz. Pest, 1860. Julius 1. Honi s külföldi gyógyászat és kórbavárlat közlönye. Szerkesztik : dr. Barkusovszky Lajos és dr. Poor Imre. Kiadja : Müller Emil. Tartalom : A görvélyi kütegek alakjai. II. Dr. Poor Imrétől. — Schuh tanár korodája. Heges húgyhólyag-Anvrely-spoly. Közli dr. Mayer A. műtőnövendék. — Hazai könyvészet. Dr. Batizfalvi magángyógyintézete évi jelentése. — Dr. Turner F. Szobránczi fürdő gyógy- és természettani tekintetben. Ismerteti dr. Markusovszky. — Lapszemle. Az ivóviz hatása az ólomra.— Pneumatosis. — A meleg szüksége mérgezések gyógyításánál. Fültőmirigy-taji izzadás. — Apróbb szemelvények. Tárcza : Magyar orvosi könyvek érdekében. — Orvosi pályadíjak , levelezés Tarczalról és Kalocsáról. — Budapesti, orvosegylet. — Vegyesek. -- Pályázatok. Előfizetési ár : helyben 4 frt. 50 kr., egész év 9 frt. vidéken félév 5 frt. egész év 10 frt tij pénzben. A lapot illető közlemények és fizetések bérmentesen küldendők. Hirdetések közöltetnek soronként 14 tijkvért. Megjelenik minden vasárnap. Megrendelhetni minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesztőnél újtér 10-dik szám, és a kiadónál Dorottya utcza 12-dik szám. MELYEK A GÖRVÉLYI KÖTEGEK ALAKJAI? (Formae morborum cutis scrofulosorum) Poor Imre tr., egyetemi m. tanító —és közkórházi osztályorvostól. TI. A görvélyes vérvegy , (diathesis, krasis scrofulosa) melynek lefolyása alatt fejlődnek ki a görvegek (scrofulides), nemcsak a bőrön, hanem a szervezet minden szövetében külöli magát, úgymint: a fakhártyákban, nyirkmirigyekben, csontokban stb. Ehelyütt a görvegek terén közleményem tárgyát, a görvélyes vérvegynek egyebütti nyilatkozásait mellőzöm. A görvegek történelme. A görvegek támadása egykorú a görvélyével. Azon korban , mikor az orvostan s ennél inkább a kütegtan még bölcsőjében ringott, mikor a vegytannal arany kutató alchymisták egyedárulkodtak, a kórboncztarnnak pedig nyoma sem volt, senki se sejtette a görvély és kütegei köztti oki viszonyt. Emiatt sűrű homály borította akkor a görvegeket, nem mintha, tán ezek amaz időben nem léteztek volna, hanem mivel egyéb betegségek neve és rovata alatt, lappangottak. Mikor Mózes (III. könyvében) a részint fertőző részint roncsoló bőrbetegségeket néhány jellegeikkel megemlíti — mikor Krisztus korában a fekélyes poklosokat (leprosi) az emberi társaságból a pusztába űzték ki, — mikor a középkorban csupán Francziaországban a poklosok számára 10,000 kórház jön állítva s ennyi épület sem fogadhatta be a nagyszámú poklos beteget (Hebra: Allgem, W. Mediz. Z. 1857. 206.) mindezt úgy kell értelmezni, hogy azon időben leprának híták egyátalán mindazon bőrbajokat, miket mi jelenleg poklosság (elephantiasis azaz lepra Graecorum) —, bőrfarkas (lupus) —, átfúró vagy harapódzógöcsös bujag (syphilid tuberrulosa perforans velserpiginosa) —, ésgörveg (scrofulid) névvel jelölünk; a norvégek és nyűgattengerpartiak spedialskhed, radezyge —, adriaparti dalmatáink pedig seherli evő néven jelölnek. Willan azon alkalommal, midőn a lepra féle kiltegzagyvaléktól a bőrfarkast elkülönözte , a göcsös és a fekélyedő görvegeket a szintilyen bujagokkal együtt a bőrfarkas rovatába sorozta, minthogy W. minden idillt göcsű és átfúró v. harapódzó fekélyű küteget bőrfarkasnak nézett. Mintegy tíz év előtt Willan nyomán azt hittük, hogy a közönséges bőrfarkas (lupus vulgaris Willani) szintúgy mint a zsírtüszeg (akne), szőrtíiszeg (sykosis), izzag (ektema) stb nem egyebek mint idült lábfolyamatok, melyek izzadmányt termelnek, mióta azonban Wirchows a kütegtan berlini tanítója Simon a bőrfarkas szövezetét górcsővel vizsgálván meg, rájöttek, hogy a bőrfarkas szövetének megvastagodott helyein új kötszövet fejlődik, emiatt mind a berliniek mind Hebra a bőrfarkast a kötszöveti új képletek (Bindegewebsneubildung) közé sorozták (Die Hautkrankheiten durch anatomische Untersuchungen erläutert von Dr. Gustav Simon et Berlin 1851. p. 294.) Ha a további górcsői vizsgálatok is igazolni fogják Virchow és Simon észleleteit, akkor az újképleti bőrfarkas köréből végkép kiválnak mind a görögek mind a bujagok, mint melyek nem új képlet, hanem inkább sajátságos körvegyi lábfolyamat által idéztetnek elő. A tudomány emódoni fejlődése által a görvegek sok hányódás-vetődés után vergődtek önállóságra, mely önállóságukat Albert nyomán máig csak Devergie és Hardy ismerte még el. A görvegek jellegei. Nem mindegyik köteg egyszersmind görveg, mely görvélyes egyénen mutatkozik. Ha valamely önszenvi pikkelysömörben (psoriasis idiopathica) gyötrődő egyén bujasenyvi toroklábot kap, e betegnek pikkelysömrét nem lehet a bujasenyvnek fölróni, azaz nem lehet e pikkelysömrét búj ágnak tartani mindaddig, míg az nem a pikkelyes bujagnak (syphilid, squammosa), hanem az önszenvi pikkelysömörnek jellegeit viseli. Megesik sokszor, hogy görvélyes egyén oly akár heveny, akár idült küteget kap, mely semmi oki viszonyban sincs a görvélylyel, p. a görvélyes megkaphatja a vörhenyt, kanyarót, himlőt, fehérvéri fakadékot, kelevényt, pokolvart stb s ki meri ráfogni, hogy ez esetben a vörheny, kanyaró stb a görvélynek kifolyása? Lázheves kötegek alakjában a görvegek sohasem nyilatkoznak. 27