Orvosi Hetilap, 1860. július (4. évfolyam, 27-31. szám)
1860-07-01 / 27. szám
a görvélyesekben jelenkező idült küteget pedig csak akkor van okunk görvegnek nyilvánítani, ha azon idült küteg sajátságos önszenvi jellegeit a görvegeivel fölcseréli. Fölcseréli, mondom, mert nem ritka eset az, hogy görvélyes egyén akár rüh — akár fehérvér stb. következtében teszem azt fakadók által lepetik meg; s ha a fakadóknak azok gyors elhárítása által elejét nem veszszük, a fakadók lassankint genytüszős görvegbe (scrofulides pustulosa) megy át, mit abból tudhatni meg, mivel a görveg genytüszői szintúgy fekélyednek és maradandó hegeket szintúgy hagynak maguk után, mint a bujag genytüszői, holott az önszenvi, rüh okozta, meg a fehérvéri fakadék sohasem sekélyedik, és mindenkor heg nélkül gyógyul meg. A kütegek körül tett tapasztalatok tanúsítják, hogy a különböző vérmérséklet (temperamentum) és alkat (constitutio) különböző kütegre teszik az embert hajlandóvá. E hajlandóság akkora, hogy a vérmérsékletet és alkatot méltán lehet a kütegek előkészítő (disponens) okának tartani, így tapasztaljuk, hogy a pikkelysömör (psoriasis) a vérmese, a korpag (pityriasis) az epés vérmérsékletüeken szokott fejlődni; a viszketeg (prurigo) és dobrocz (lichen) az ideges alkatuakat — az izzag (ektema) és fakadék (impetigo) a nyirkos alkatuakat (const. lymphatica), minek a görvélyesek, lepi meg. Példát hozok föl. Ha nyirkos-vérű vagy görvélyes egyén mihesedik meg, e bőrélődi bajnak nem a hólyagcsás — sem a bibircses — hanem a genytüszős alakját fogja a rüh legtöbb esetben nyilvánítani. Ha nyirkos vérű vagy görvélyes egyénen öröklékeny küteg (Dartres, Flechte) tör ki, ez nem fog pikkelysömör, viszketeg vagy dobrocz lenni, hanem izzag, s ennek is többnyire ama fajtája, melyet fakadékos izzagnak vagy izzagos fakadéknak (ekzema impetiginodes, v. impetigo ekzematodes) nevezünk. Valamint távol van tőlünk, hogy a véralkat által föltételezett küteghajlam nyomán a viszketeget és dobroczot az idegbajok közé stb sorozzuk: éppenúgy a nyirkosvérűek izzagját és fakadékját sem lehet a görvélyi kistegekhez igtatni csupán azért, mert azok görvélyes vagy nyirkos egyénben jelenkeznek , mert a betegségre a hajlam nem teszi a betegséget magát. Ellenben mind az izzagot mind a fakadékot igen is a görvegek közé sorolandom, ha ezen kütegek a görvegek jellegeit tükrözik vissza. A görvélyes kütegek jellegei jelölik ki a határt, melynek körén belül a görvegek, körén kívül pedig a nem-görvélyes kütegek foglalnak helyet. Valamint Brett a butagok közös sajátságait a bőrön kereste és találta meg, remélem, hogy ugyanezen járt ösvény legbiztosabban vezet el a görvélyi kötegek közös sajátságainak s így a görvegek kórisméjének megállapítására. Mielőtt a görvegek jellegeinek egyenkénti elősorolásába bocsátkoztam, megemlítem, hogy a görvegek jellegeit föltűnőleg módosítja a görvélyes alkatnak cselekvő vagy szenvedő jellegű iránya. Tudós tanárunk Sauer kinyomatott előadásaiban a görvélyes alkat eme homlokegyenest ellenkező irányait ekkép adja elő: „Az öröklött görvély-hajlam s kétfélekép nyilvánul: a) izgékony (erethica, versa- Stilis), azaz cselekvő-jellegű alakban, b) lomha (torpida), azaz szenvedő-jellegű alakban. Az izgékony görvélyes alkatúak teste gyöngéd, karcsú ; bőre fehér, vékony; arczvonataik kellemesek, porjaik és ajkaik pirosdadok, fogaik szép fényesek, orruk és ajkaik mérsékelt duzzadtak; az ily egyének élénkek, tevékenyek, ingerlékenyek, tanulékonyak; képzelmek, emlősök (memoria) és szellemi tehetségeik könnyen fejlődik ; a gümősödésre hajlandók. A lomha görvélyes alkatúak bőre ellenben pöffedt és petyhedt, szennyes halvány; az arcz duzzadtsága és színlelt kövérsége nincs arányban a szűk mell és sovány végtagok karcsúságával; az ábrázat bárgyúságot külöl; a szemek pillantása lankadt, az orr és ajkak jelentékenyen duzzadtak ; a has dagadt, a végtagok mozgása lassú; a visszaidéző és szellemi tehetségek tompák; ezek az idült elválasztási kórokra (fülfolyás, hasmenés stb) hajlandók.(Celeberr. Prof. Ignatii Sauer praelectiones ex Pathol. et Therap. speciali Medica. 1854. T. IV. p. 393.). Ha nem csalódom, az izgékony görvélyes alkat nem egyéb, mint a görvélynek nyilatkozása tüzes vérmérsékletű (temperamenti sanguinei) egyénben; a lomha görvélyes alkat pedig a görvélynek nyilatkozása nyálkás vérmérsékletűben. Menjünk most át a görvegek jellegeire egyenkint. A görvegek mindannyian sajátszerű bőrlobok, olyatén bőrlábok, melyekben a lábfolyamat a görvélyes vérvegy uralma alatt áll. Ez okból a gymladási folyamat a görvegekben is szintúgy vörösség, daganat, fájdalom, hőnagyobbodás és életműködési zavar által jelenkezik, mind az önszenvi lobokban. Elvonva e sarkalatos lábtünetektől, a görvegek tulajdonai annyira elütnek az önszenvi lobéitól, hogy könnyebb meghatározni, miben különböznek a görvegek az önszenvi lobtól, mint meghatározni azt, miben egyeznek meg egymással. A görvegeknek az önszenvi lobtól eltérő, közös sajátságaik következők: a) A bőr színezete. A görvélyesek bőre ott, hol küteg nem fészkel, halavány és petyhedt, mindenütt vékony és áttünő; hol pedig tanyát ütött a görveg a bőrön, ott sajátságos színezetet nyer; e színezet nem sötétvörös, mint az önszenvi lobé; nem világos, rózsapiros, mint a lázheves kütegeké; nem sárgáskékbe játszó, rézvörös, mind a bujagoké; hanem ibolyaszínű kék vörös az izgékony (azaz tüzes-vérmérsékletű) görvélyesekben , és ibolyaszínű vöröskék a lomha (azaz nyálkás-vérmérsékletű) görvélyesekben ; amazt a világosleemezt a sötétebb ibolyaszín képviseli. E sajátszerű színt sokkal könnyebb a betegek ágya körül megszokni és tanulmányozni, mint szavakkal leírni. b) A bő r duzzadtsága, d a g a n a t a. A görvélyesek némely testrészein a bőr duzzadt, mintegy felfúvódott, mint ezt alkalmunk van kisebb nagyobb mértékben láthatni az arezon, főleg az orron és ajkakon) mi itt nem ezen duzzadtságról szólunk, hanem arról a több mint duzzadtság — inkább da-