Orvosi Hetilap, 1860. szeptember (4. évfolyam, 36-40. szám)
1860-09-02 / 36. szám
705 706 jenféle összeköttetésekben, együttesen, és majd egyi- idejűleg (ritkábban) majd időközös utórakodásokban (gyakrabban) . Ezen alakok azok, melyeket mi bujakórosoknál a legközönségesebben kisebb nagyobbrészt élesen határozott vonásokban láthatunk, miután bujakórban a legkisebb számú egyének betegszenek meg ily szövemények nélkül. 3) A külső befolyásoknak a különböző kóralakok lefutására igen lényeges befolyásuk van; a kedvezők szelidítik és rövidítik azt, míg a kedvezőtlenek a külső ártalmas befolyások száma és arányának megfelelőleg, épen az ellenkezőt eredményezik. Az évszak, éghajlat és életmód oly föltűnő befolyást gyakorolnak, miszerint elődeink teljes joggal küldték betegeiket gyógyulás végett a szelidebb déli éghajlat alá, amit az oroszok s más éjszaki lakosok mai napiglan is tesznek és mi Amerikában is napról napra szokásosabb eljárássá válik. Ezen majdnem 20 évi észleletekből vont következtetéseket előrebocsátva, előszámlálom a különböző gyógyszerekkel tett kísérleteim eredményét : I. A betegek azon csoportjánál, mely 1 számmal van jelölve, a kóralakok szelidíttettek és lefolyásukban tetemesen megrövidíttettek az által, hogy higanyszerek nyújtattak : mindenekelőtt a szürke zsír használata (mint bedörzsölési módszer) és a híghólyag (oldatban vagy labdacsokban), végre hígiblacs (labdacsokban) bizonyult legalkalmasabbnak; egyedül illanyszerekkel egy alak sem gyógyult meg tartósan; a szárcsa-gyökér magában semmi eredményt nem mutatott, és ennek csak dárdány, higany s más hasonlókkal azon összetételei voltak némi sikerrel, melyek a különböző nevek alatt ismeretes főzeteket képezik. Valamely alak 6—8 hetes folyamat utáni elmúlása a természetes lefolyásnak számítandó be, s ennélfogva egyik szernek sem róható föl. A régibb és újabb alakok visszatérései és utánrakodása minden szerelés mellett is előjön, ezek azonban higanyszerekkeli kezelésre ritkábbak, szelídebbek és rövidebb lefolyásnak; e szerekkel végre gyorsabban és tartósan oly kóralakok is eltávolittattak, melyek minden más gyógyszereknek ellenállottak. II. A betegek azon csoportjánál, mely 2. sz. alatt közelebbről érintetett, a leglényegesebb gyógyszer a bujafenyves kóralakok ellen szintén a higany maradt, itt azonban az orvos ismerete és tapasztalata válságos megpróbáltatásoknak van alávetve, miden esetről esetre minden egyes egyénnél a különböző szöveményeket egyidejüleg kell gyógykezelnie: iblanyfélék, vas, kina, mákony, savak, csukamáj-olaj stb képezik itt azon szereket, melyeknek a higanyfélékkeli teljes összekapcsolása vagy időnkinti és részletes adagolása az orvos mesteri belátására van bízva, és mivel a szövemények egymástól gyakran igen különbözők, egy óvatos és körültekintő bujakórgyógyász sem fog a bujakóralakok kezelési módjának egyoldalú, átalában szokásos és gépszerű keresztülvitelében megnyugodni; mi a szerek megválasztását és azok alkalmazási módját illetőleg csupán a lényeges kiindulási pontokat jelöljük ki, magának a gyógyeljárásnak vezetése mindenkor az orvos dolga lévén. III. A legczélszerűbben rendezett gyógyszerelés, kedvezőtlen külső befolyások alatt, semmi vagy igen kevéssé kielégítő sikert eredményezett; az étrend helyes szabályzásának, mind a kezelés folyama alatt, mind pedig azután, határozottan és a legkörülményesebben kell az orvost foglalkoztatnia; aki egyes esetben a czélszerűen megalapított étrendi szabályzatnak engedelmeskedni nem tud vagy nem akar, az a bujasenyvből nem gyógyulhat ki; ezen körülménynek pedig nem a gyógytudomány, de a beteg az oka. IV. Azon bujakór-alakok, melyek szöveményei nem gyógyíthatók, gyakran gyógyulatlan maradnak, azonban az I. II. III. pontok szerint kezeltetvén, szelidebb módon lépnek fel, sőt éves tartósságuk után is — ártalmas befolyások közt — leginkáb, úgy folynak le, mint e kórnak csupán gyönge nyilvánulásai. V. A kóralakok igen rövid időközök alatti gyógyulása, azok elegendő hosszas tartósságánál fogva, soha nem ígérhető; a legkedvezőbb esetekben (1 és 1) az egymásra következő kórtünetek, az észlelési idő és a gyógykezeléssel együtt 9 —12 hónapra terjed; kevésbé kedvező eseteknél azonban (2 és 3) az észlelési és szerelési körök az egész életen keresztül tartanak; az ilyen esetekben nevezzük a bujakórt gyógyíthatlannak. A kór és gyógytani szempontok ilyetén fölfogásából, mint azt épen most fejtegettük, azon kérdésre, mely szerint a bujakórok mely alakjai alkalmasak a higanyszerekkeli kezelésre? — a czikkünk elején kimondott categoricus felelet következik, hogy egész határozottan csupán a másodlagos alakok. — Ehhez azonban rögtön csatlakozik az adott felelet közelebbi meghatározása is, hogy t. i. ha a bujasenyvet, gyógytani ismereteink jelen állása mellett, saját lefolyásának átengedni nem akarjuk, annak legczélszerűbb gyógyszerét a tett tapasztalatok értelmében csupán csak a higanykészítmények teszik. Én e sorokat Párisban írom, miután a francziák néhány legnagyobb kórintézetét és csaknem valamennyi némethoni kórházat láttam és e mellett a legtudományosabb képzettségű és jellemeknél fogva becsületes szakférfiakkal érintkeztem volna. Hogy a bujakóros alakok gyógykezelését illetőleg a gyógytudománnyal csakugyan foglalkozó orvosok közt még ma is különböző nézetek léteznek, az a jelenleg ismét a külföldön bebizonyult észleletek után a következő okokon alapszik. A) Az orvosok egyáltalán nem alkalmazzák magukat valamely pontosan és jellemzőleg meghatározott terminológiához; gyakran találunk takaros alakokat, elsődleges és következmény, de nem másodlagos bujakór-alakokat, másodlagos alakokkal összekeverve, sőt nem ritkán az épen nem bujakóros alakok is ezekhez soroztatnak. B.) Csak igen kevés orvosok engednek maguknak elég időt gyógykezelési módjuk eredményének megítélésére, az orvosok közül sokan az alakokra