Orvosi Hetilap, 1860. október (4. évfolyam, 41-44. szám)
1860-10-14 / 42. szám
814 813 általában : főre . . . 41 j általában:a test jobb felére 36 törzsre . . . 10 j a test középserelső végtagokra 29nalába ... 11 alsó végtagokra 6 | a test bal felére 39 tehát 80 pokolvaras egyénen összesen 86 elkülönített pokolvar, miután 6 esetben egyszerre 2 különvált pokolvar lépett fel, úgymint : az áll alatt, és bal arczon; — a homlok bal felén kettős; — a bal alsó szemhéjon, és a jobbkéz középujján; — az állcsúcson, és alsó ajkon; — a bal- és jobb combon; — a bal alsó szemhéjon és a bal alkaron. V. Az alkalmi okot fektiven származott : lépfenében elesett szarvasmarha vagy juh nyúzása alkalmából ....................................................................12 lépfenében elesett szarvasmarha vagy juh ételül vitt nyers húsa, vagy olvasztás alá vetett nyers fagygya által . 18 torokgyíkban szenvedő sertés kuruzsolásából .... 2 dögbőr által ................................................................* 1 nyomára nem jöhetett okozat által ........ 44 a pokolvar kezdődésének határozott idejét ki nem tudhattam 27 esetben. VII. Amennyire kifürkészhető volt, a történt ragályzás és a pokolvár fellépése között lefolyt idő (befészkelési időszak, stadium incubationis) általában 2 —21, s a legtöbb esetben 7 — 14 napra tehető. VIII. Elhalt 7 egyén, úgymint : 1) K. E. földmíves szülők 1 éves leánykája 1857. december hónapban hozatott hozzám, a jobb fejtájon régi réz kétgarasos nagyságban elterjedett pokolvarral, a kül fejtakarók tetemes dagjával, s nagyfokú agybántalom jeleivel. Pár nap múlva a kisded haláláról értesültem. 2) B. J. 40 — 45 éves földmíves, két darab torok gyíkban szenvedő sertését kuruzsolta. 1859. julius 26- kán állcsúcsán pokolvar keletkezett. Midőn a beteg julius 28-án hozzám hozatott, nyaka és mellkasának felső része ijesztőleg felpöffedt, légzése horkoló, bőre dús izzadtságtól ázott, öntudata zavart volt. A szerencsétlen ezen nap este meghalt. 3) N. juhászbojtár, 20 éves, 1859. augustus 6-án jött hozzám bal hóna alatti daganattal, melynek vöröses felülete sima volt, tetemes láz s átalános levertség jeleivel. A bajt lobos tályognak tartván, az orvosi kezelést e szerint rendeltem. De az egyén, utólagos értesülésem szerint, még ezen nap hideg vízben régfürödvén, augustus 7-én meghalt. 4) R. P-né, 53 éves földmivesnő, 1859 augustus 11 -én hozatott hozzám A. faluból, jobb emlőjén támadt pokolvarral. Állítás szerint 3 héttel ezelőtt elesett marha húsával babrált. Az általam véghezvit tüzes vassali kiégetésen kivűl, a haza vitetett beteg körül ostoba és részvétlen férje minden általam rendelt vógykezelést elmulasztott. 5) V. P. 40-45 éves, iskolatanító S. faluból 1859. augustus 29-én torokgyíkban szenvedő sertését kuruzsolta. A pokolvár az állcsúcson lépett fel , melyre is, állítólag, tetemes állalatii és nyakdag következett. A beteg September 3-án estve hozatott hozzám, mely napon, mint mondák, a dag hirtelen eltűnvén, a szerencsétlen, agynyomás jelei (kóráttétel), hűs izzadás, sebes alig számlálható érülés mellett haldoklónak külemét mutatta. Éjjel kimúlt. 6) N. J. 26 éves földmives 1859. november 2-án, a bal felső szemhéjon keletkezett pokolvarral, erőhiányos láz jelei mellett jött kezelésem alá. A tudatlan öreg anya a komaasszonyok tanácsa után mindent, de orvosi rendelkezésem szerint semmit nem tevén, a beteg 5 nap múlva, agybántalom jelei között elhalt. 7) Y. T. 30 — 40 éves földmives. A nyak baloldalán lepetett meg pokolvar által. A fulladási és agybántalmi jelek között haldoklóhoz 1860. február 2-án hivattam. Folyományok. Az I-re. Kitűnik, hogy a pokolvar az év mindenik szakában mutatkozott ugyan, de főleg julius, augustus és September hónapokban, s legnagyobb számmal augustus hónapban jött elő. A múlt 1858. és főleg 1859. évben tájunkon nagy szárazság, és túlos hőség uralkodott. Kiégett, sik legelőkön tengődő háziállataink a nap égető hevében illő árnyék és víz által kellő üdülést nem nyerhettek. Minek következtében a szarvasmarhák és juhok közt lépfenében (Milzbrand) s a disznók közt torongyikban (Bräune) számos darab hullott el. Házi állataink eldöglésének, s a pokolvarkór eseteinek száma és veszélyessége párhuzamos volt, 1859. augustusban legmagasabbfokra lépvén. Ez ismét tényleges adat azon, előttem teljes meggyőződéssé szilárdult elvhez, hogy: a házi állatok lépfenéje az embereknél előjövő pokolvarkórhoz okszerű viszonyban áll. A. Ilra A pokolvarkór a csecsemőkortól az aggkorig minden életszakban, s mind a két nemnél, — de leginkább a 25 — 40 életéveseknél szokott fellépni. Ez a fennebbi elvhez természetesen viszonylik, miután az említett életkorbani egyének háziállatainkkal leginkább foglalkoznak. A. III-ra. Legtöbb pokolvarkereset a földmives (51) és pásztori osztályra (11) esik. Ez ismét az állatok lépfenéjének pokolvarkórt okozó hatását bizonyítja. A besorolt úrnők közül egyik, lépfenében elesett báránynak fagyágyát fogdosta, s jobb kézszülésén kapott pokolvarat. A. IV-re. A pokolvar főleg a főn (41), és a felső végtagokon (29) jött elő, legnagyobb számmal (23) lévén a kezeken, melyek közül a kézujjakra 17 esik. A felkaron egy pokolvar sem támadt. Tehát pokol var által leginkább azon részei támadtatnak meg a testnek, melyek a ragályanyag általi közvetlen fertőzésnek leginkább kitétetvék. VI. A pokolvar állítólagos kezdetétől kezelésem alá jött 2-dik nap . ... 11 6-dik nap . . . 8 3 * VI ... 15 * w n • • • . . 3 4 *n ... 6 10 * . .. • • . . 1 5 „n . . . 7 14 „ ....1