Orvosi Hetilap, 1860. november (4. évfolyam, 45-48. szám)

1860-11-04 / 45. szám

Gyakorlatában két havon át már egy gyermekágyi­láz sem fordult elő, midőn egyszerre egy, segéde által ápolt szülő megbetegedvén, segéde e szülésnél egy felső öltönyt viselt, melyben az előtte való éjt egy gyermekágyi-lázas betegnél töltötte.­­ Az érintett nő férje a gyermekágyi-láz minden jellegével bíró hashártyalábot kapott, miben meg is halt. Tudomása szerint gyakorlatában ez volt az első eset, hol ezen kór a beteg környezetére is átment.“ „Ennyire mennek a Storrs által felszólított szaktársak írásbeli nyilatkozataik.“ Storrs saját észleletei eredményét említi föl, melyek véleménye szerint eléggé bizonyítják e kór ragályosságát, és azt is, miként eseteinek nagyobb ré­sze állati méregben találja eredetét, mely másoknál is roszindulatú kórokat okoz, az orvosi kezelést meghiú­sítja, s és e miatt e kórt elhárító szerek kimutatását szükségessé teszi. —1“ „1841 Jan. 8-án Storrs D. nőnél nyújtott szü­­lészi segélyt, ugyanazon nap Richardson asszonynál is foglalatoskodik, ki üszkös orbánczban szenvedett, mindkét nő ugyan egy szolgáló által ápoltatá magát. D. gyermekágyi­ lázban halt el, sőt nővére ki őt ápolá, hagy­mázba esett.“ II. „Jan. 13-án Storrs B. szülőnőnél volt, ez is meghalt, rá néhány napra B. napája hagymázba esett és meghalt. Azon nő, ki mindkettőjüket ápolá, vala­mint ennek fia is hagymázba estek, de felgyógyultak.“ III. „Szinte jan. 13-án Storrs Pál asszony szü­lésénél volt jelen, ki szinte elhalt, férje hagymázos jellegű orbánczot kapott, de felgyógyult. Az elhúnyt­­nak szomszéd barátnője orbánczot, mellhártyalábot és tályogot kapott, de felüdült, az ápoló­nő azonban nem volt oly szerencsés, mert hagy­mázban múlt ki.­“ „Egy IV-ik és V-ik beteg felépült, hason kórt senkinek sem okozott.“ VI. ,,Febr. 12-én Storrs a már említett Richard­son úrnőnél egy tályogot nyitott föl és erre a három angol mértföldnyire lakó P. úrnőt látogató meg, ki szintén meghalt. Nővére hagymázos jellegű orbánczot és herpest kapott, mire egy borzasztó emlőtályog kö­vetkezett. VII. „Storrs P. úrnő szülésénél nem vola jelen, csak a szülés után látogatá meg, hanem P. úrnő Bt. asszonynak ezelőtt pár nappal köldök-zsinór fenésedés következtében meghalt gyermekét terítette ki. — Storrs az említett keresetek alatt Bt. nő szülésénél nyújtott segélyt, Bt. nő meghalt, csakhamar utánna gyermeke is köldök-zsinór és a nemi részek fenésedése következtében.“ VIII. „W. úrnő Storrs keze alatt szült és meg­halt, ő előtte való reggel Richardson úrnőnél egy tá­­lyogot nyitott föl.“ „Storrs 14 napig tartó útra kelt, így hive ma­gát egészen megtisztíthatni.“ IX. „Mart. 21-én éjjel Storrs, W. szülőnőnél volt, miután előtte való reggel Richardson úrnőnél ismét egy tályogot nyitott volna föl, W. úrnő szinte meghalt. X. „Hasonló sorsra jutott 22-kén szült Dk. asz­­szony is.“ „Néhány hó múlva, miután ezen gerj már vala­mennyire kialudt, Storrs Jr. segéde Richardson úr­nőnél egy kötést alkalmazott, erre következő nap egy fiatal nőnél nyújtott szülészi segélyt, ki is heves has­hártyalábot kapott, még­is kétszeri érvágat után fel­épült. — Ennél e kór inkább stenicus jellegű volt.“ Szorzs reményű ezen ér­tekezés által eléggé bebizonyítottnak (miből azért közlünk oly hosszú kivonatot, minthogy a gyermekágyi­ láznak ilyetén angol nézet értelmébeni eleterjedésében kétkedőknek mindenütt ez tartatik eléjük): 1. Hogy a gyermekágyi-láz érintés által átvihető. 2. Hogy ezen kór állati méregből, különösen or­­báncz és ennek következményeiből s néha hagymázból származik.*) 3. A gyermekágyi-láz, nem tekintve a beteg kör­nyezetét, majd orbánczot, majd hagymázt, sőt a férfi nemnél szintén a gyermekágyi­ lázhoz igen hasonló lázat hoz elő. 4. Hogy általában a legészszerűbb és legondo­­sabb kezelést is eredménynélkülivé teszi. Dr. Storrs ezen szomorú tapasztalás érzetében, jegyzékében javasolja, hogy hasonló szerencsétlensé­gek megakadályozása tekintetéből, a szülész szülőnő­­höz soha ne menjen oly öltözékben, melyben már más beteget is meglátogatott; ezen elővigyázat kü­lönösen a felső öltönyre, mint ezen kórt okozó anyag leggyakoribb átvivőjére fordítandó. — Ha pedig hagymáz vagy orbáncz uralkodnék, ezen figyelem a gyermekágyas nőkre is kiterjesztendő. „Bármily bonczolat, orbáncz, vagy hagymázos egyéneken tett műtét után a sebész legfőbb kötelessé­ge, mielőtt szülőhöz nyúlna, kezeit a lehető legszorgo­­sabban megmosni, s öltözékét egészen megmásítani, a kertjüket sem vévén ki, mert a kéz és kar a mérget leggyakrabban átvivő testrész.“ „Ha ezen kór egy orvos gyakorlata körében meghonosodott, 2 — 3 hétre hagyja el labát, egészen változtassa meg öltözékét, szorgalmasan mosakodjék és kerüljön minden oly kóresetet, mely ezen állati méreg forrásáúl szolgálhat.“ (Folyt. köv.) *) Nuneley még tovább megy („A treatise on the Natu­re , Causes and Treatment of Erysipelas“ London 1849), mi a következő nyilatkozatából kitetszik: 87-ik lapon irja : A gyermekágyi­ láz és az orbáncz azonossága (identity) bebizonyítására a legjelesebb okokat és tényeket hozandom föl bizonyos pontok alatt. 89-ik lapon így szól: Bizonyos vagyok arról, hogy az orvosi tudományban általános beegyezés által bevége­­zettnek tekintett több kérdés közül általában egy sem nyugszik biztosabb alapokon, mint azok, melyeket a gyer­mekágyi­ láz és az orbáncz azonossága bebizonyitására felhozánk.­­ Egyébiránt megjegyzendő, hogy a londoni 1842-ik évi halott-névjegyzék 251 személyt említ meg, mint orbánczban elhunytat.

Next