Orvosi Hetilap, 1861. március (5. évfolyam, 9-13. szám)

1861-03-03 / 9. szám

Pest, 1861. sz. Martius 3. Előfizetési ár : helyben 4 frt. 50 kr., egész év 9 frt. vidéken félév 5 frt. egész év 10 frt uj pénzben. A lapot illető közlemények és fizetések bérmentesen küldendők. Hirdetések közöltétnek soronkén 1 4 új árért. Megjelenik minden vasárnap. Megrendelhetni minden cs. kir. posta­hivatalnál, a szer­kesztőnél újtér 10-dik szám, és a kiadónál Dorottyautcza 12-dik szám. ORVOSI HETILAP Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. Tartalom: R­ó­z­s­a M. tr. A csonttörések gyógykezelése vidéken és a Burggraeve-féle paraütközés. — Balogh K. tr. Közlemények a pesti élettani intézetből ХХШ, A vérfolyás sebessége. — Lapszemle: A f­ültőmirigy heveny lábjáról, Virchow- tól. — Gutaütés alakjában föllépett agytorlódás, halál, Dechambre tr.­tól — Külsérelmi zsábák. Tárcza : Egészségügyi bizottmányaink működése. — Javaslat a megyei egészségügy kezelésére nézve, Balassa tanártól. — Pestmegye végzése a bizottmány javaslatára. — A pesti közkórházi orvosok jelentése a kórház szükségeire nézve, Kovács Jr. elsődorvostól. — Fölhí­vás a magyar gyógyszerészekhez, Kozmuth A. gyógyszerésztől. — Vegyesek. — Szerkesztői levelezés.________________ Ö­tödik é'W'foly'sam­.. Tulajdonos és felelős szerkesztő : dr. Markusovszky Lajos. Kiadó : Müller Emil. A csonttörések gyógykezelése vidéken és a Burggraeve-féle pamutkötés. Rózsa StŐriCZ tudortól Sárváron. A csonttörések,­­ bármi közönyösen tekintse is az anyagi segédszerekben szűkölködő szellemileg pedig jobban önerejére hagyatott néposztály az orvost, bár­mikép legyen is áthatva az isteni félelem és azon biza­lomtól, mely minden baj gyógyu­lását a mindenható közvetlen működésében keresi, a­ki a füvekbe és fák­ba rejté az orvosságokat, hogy kellő alkalommal a be­teg érték nyúlhasson,­­ majd a rendesen velük járó általános testrázkódtatás, majd a rögtöni munkaképte­lenség által oly rémülést okoznak a nép fiában, mikép azonnal jajveszékelve segélyért küld, vagy akármi módon azután indul. Legkevésbbé sem bámulhatjuk azt, ha ily esetekben nem egyedül az orvos az kihez a betegek fordu­lnak, ha szakadatlan versenytársaink is akadnak. A nép részéről egyszer őszinteség és köny­­nyen hívőség, máskor nagyobb kiadások megtakarítása, harmadszor néha indokolt többször pedig nem is indo­kolható félelem a törvényesen felavatott orvos képes­sége iránt; az orvosok részéről olykor gyakorlatlan­ság, olykor ellenben a kevés tapintattal ajánlott vég­tagok leverése, mitől leginkább retteg mindeki, okai ezen fölcseréltetésnek. De nemcsak egyedül a közönséges osztályban találtatnak olyanok, kik különösen a csonttöréseket te­kintve irtóznak az orvostól, hanem azok közt is kik míveltségre és elsőbbségre tartanak igényt. Vidékün­kön mindenki tud eseteket, melyekben az állítólag cserben hagyatott vagy amputátióval megkínált beteg orvosától elpártolt s a csontrakosgató „tudóshoz,, for­­dúlva, eltördelt tagjainak kiépülését ettől nyerte. — Ez nálunk így van és úgy hiszem szeretett hazánk na­gyobb részében is. De, fogja kérdeni a t. olvasó, mit szólnak ehhez szakértő férfiaink ? Lehetséges-e, hogy az orvosi tudo­mány ezen ágában jártas és tapasztalt tudósok, egyik vagy másik kontárkodó előtt hátráljanak ? Avagy ha az orvos ezt el nem ismeri, lehetséges-e hogy a köz­vélemény előtt mi legyünk vesztesek ? — Igenis, a közvélemény minket orvosokat s mi több D ..... A bécsi tr. urat is velünk együtt kíméletlenül elitélte. Erre következőleg akadt alkalom. Pár évvel ezelőtt H. L. földesur kocsizás közben lábát törte, s egyik csonttö­redék a bőrön átfuródván, ezen állapotban több orvos és egyszersmind D. tanár által is kezeltetett. Ez utóbbi magával hozván egy általa használt­­úgynevezett vas­­utgépet, ezt alkalmazá is.­­ A hír azt rebesgeti, hogy D. tanár úr és több orvos hat hónapi gyógyítása után sem volt H. L. lábán járni képes, míg végre egy hir­­hedt tudósnak sikerült a bajon segíteni. Hiába minden ellenmondás, hiába minden tagla­lása ezen esetnek, a közvéleményt rá vonatkozólag le nem győzheti semmi. Mondhatjuk mikép észszerűleg fogjuk fel a csonttöréseket és csak javalat szerint ren­deljük az orvosságokat; statistikai táblákból tudjuk e vagy ama csonttörés gyakoriságát; a beteget kihall­gatván, physikailag felvilágosítjuk a történteket s egyszersmind helyes következtetéseket vonunk a csont­töredék alakjára nézve; szemlélés, összehasonlítás, mérés és megtapintás útján, sok és majdnem minden esetben csalhatatlan kórismét állapítunk meg, a­miből kórtani és kórboncttani ismereteinknél fogva, teen­dőink biztosan meghatározhatók; végre az irodalomban híven feljegyzett számnélküli esetek közt ritka kivétel­lel az újabb esetek hasonmásait lelhetjük fel. Mind­ezekre és még több effélékre a felmutatott akár érdem­lett, akár érdemetlen eredménynyel felel. Ilyenformán a gyakorlati téren működő orvosi teendőire nézve a közvéleménynyel komoly ellentétben látjuk és ha ezen helyzetből kitérni akarunk, szüksé­ges a fentebb említett okokra visszatérnünk. Azt mondottuk, megtörténik miszerint a nép az orvost elkerüli s a „tudóshoz“ megy, vagy ha először orvosnál volt is, ennek helyébe gyakran a kontár lép, és hogy ezen felcseréltetésnek, a­mi mellékesen meg­említve jól rendezett egészségi ügygyel jövőben össze nem egyeztethető, okai a nép részéről először : őszin­teség és könnyenhivőség. Az őszinteségűeknek őszin­teséggel felelhetünk meg legjobban, de a belőle szár­mazó könnyenhivőséget csak a felvilágosodásnak a vi­dékre is kiható fáklyái fogják értelmes felfogássá

Next