Orvosi Hetilap, 1861. március (5. évfolyam, 9-13. szám)
1861-03-03 / 9. szám
Pest, 1861. sz. Martius 3. Előfizetési ár : helyben 4 frt. 50 kr., egész év 9 frt. vidéken félév 5 frt. egész év 10 frt uj pénzben. A lapot illető közlemények és fizetések bérmentesen küldendők. Hirdetések közöltétnek soronkén 1 4 új árért. Megjelenik minden vasárnap. Megrendelhetni minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesztőnél újtér 10-dik szám, és a kiadónál Dorottyautcza 12-dik szám. ORVOSI HETILAP Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. Tartalom: Rózsa M. tr. A csonttörések gyógykezelése vidéken és a Burggraeve-féle paraütközés. — Balogh K. tr. Közlemények a pesti élettani intézetből ХХШ, A vérfolyás sebessége. — Lapszemle: A fültőmirigy heveny lábjáról, Virchow- tól. — Gutaütés alakjában föllépett agytorlódás, halál, Dechambre tr.tól — Külsérelmi zsábák. Tárcza : Egészségügyi bizottmányaink működése. — Javaslat a megyei egészségügy kezelésére nézve, Balassa tanártól. — Pestmegye végzése a bizottmány javaslatára. — A pesti közkórházi orvosok jelentése a kórház szükségeire nézve, Kovács Jr. elsődorvostól. — Fölhívás a magyar gyógyszerészekhez, Kozmuth A. gyógyszerésztől. — Vegyesek. — Szerkesztői levelezés.________________ Ötödik é'W'foly'sam.. Tulajdonos és felelős szerkesztő : dr. Markusovszky Lajos. Kiadó : Müller Emil. A csonttörések gyógykezelése vidéken és a Burggraeve-féle pamutkötés. Rózsa StŐriCZ tudortól Sárváron. A csonttörések, bármi közönyösen tekintse is az anyagi segédszerekben szűkölködő szellemileg pedig jobban önerejére hagyatott néposztály az orvost, bármikép legyen is áthatva az isteni félelem és azon bizalomtól, mely minden baj gyógyulását a mindenható közvetlen működésében keresi, aki a füvekbe és fákba rejté az orvosságokat, hogy kellő alkalommal a beteg érték nyúlhasson, majd a rendesen velük járó általános testrázkódtatás, majd a rögtöni munkaképtelenség által oly rémülést okoznak a nép fiában, mikép azonnal jajveszékelve segélyért küld, vagy akármi módon azután indul. Legkevésbbé sem bámulhatjuk azt, ha ily esetekben nem egyedül az orvos az kihez a betegek fordulnak, ha szakadatlan versenytársaink is akadnak. A nép részéről egyszer őszinteség és könynyen hívőség, máskor nagyobb kiadások megtakarítása, harmadszor néha indokolt többször pedig nem is indokolható félelem a törvényesen felavatott orvos képessége iránt; az orvosok részéről olykor gyakorlatlanság, olykor ellenben a kevés tapintattal ajánlott végtagok leverése, mitől leginkább retteg mindeki, okai ezen fölcseréltetésnek. De nemcsak egyedül a közönséges osztályban találtatnak olyanok, kik különösen a csonttöréseket tekintve irtóznak az orvostól, hanem azok közt is kik míveltségre és elsőbbségre tartanak igényt. Vidékünkön mindenki tud eseteket, melyekben az állítólag cserben hagyatott vagy amputátióval megkínált beteg orvosától elpártolt s a csontrakosgató „tudóshoz,, fordúlva, eltördelt tagjainak kiépülését ettől nyerte. — Ez nálunk így van és úgy hiszem szeretett hazánk nagyobb részében is. De, fogja kérdeni a t. olvasó, mit szólnak ehhez szakértő férfiaink ? Lehetséges-e, hogy az orvosi tudomány ezen ágában jártas és tapasztalt tudósok, egyik vagy másik kontárkodó előtt hátráljanak ? Avagy ha az orvos ezt el nem ismeri, lehetséges-e hogy a közvélemény előtt mi legyünk vesztesek ? — Igenis, a közvélemény minket orvosokat s mi több D ..... A bécsi tr. urat is velünk együtt kíméletlenül elitélte. Erre következőleg akadt alkalom. Pár évvel ezelőtt H. L. földesur kocsizás közben lábát törte, s egyik csonttöredék a bőrön átfuródván, ezen állapotban több orvos és egyszersmind D. tanár által is kezeltetett. Ez utóbbi magával hozván egy általa használtúgynevezett vasutgépet, ezt alkalmazá is. A hír azt rebesgeti, hogy D. tanár úr és több orvos hat hónapi gyógyítása után sem volt H. L. lábán járni képes, míg végre egy hirhedt tudósnak sikerült a bajon segíteni. Hiába minden ellenmondás, hiába minden taglalása ezen esetnek, a közvéleményt rá vonatkozólag le nem győzheti semmi. Mondhatjuk mikép észszerűleg fogjuk fel a csonttöréseket és csak javalat szerint rendeljük az orvosságokat; statistikai táblákból tudjuk e vagy ama csonttörés gyakoriságát; a beteget kihallgatván, physikailag felvilágosítjuk a történteket s egyszersmind helyes következtetéseket vonunk a csonttöredék alakjára nézve; szemlélés, összehasonlítás, mérés és megtapintás útján, sok és majdnem minden esetben csalhatatlan kórismét állapítunk meg, amiből kórtani és kórboncttani ismereteinknél fogva, teendőink biztosan meghatározhatók; végre az irodalomban híven feljegyzett számnélküli esetek közt ritka kivétellel az újabb esetek hasonmásait lelhetjük fel. Mindezekre és még több effélékre a felmutatott akár érdemlett, akár érdemetlen eredménynyel felel. Ilyenformán a gyakorlati téren működő orvosi teendőire nézve a közvéleménynyel komoly ellentétben látjuk és ha ezen helyzetből kitérni akarunk, szükséges a fentebb említett okokra visszatérnünk. Azt mondottuk, megtörténik miszerint a nép az orvost elkerüli s a „tudóshoz“ megy, vagy ha először orvosnál volt is, ennek helyébe gyakran a kontár lép, és hogy ezen felcseréltetésnek, ami mellékesen megemlítve jól rendezett egészségi ügygyel jövőben össze nem egyeztethető, okai a nép részéről először : őszinteség és könnyenhivőség. Az őszinteségűeknek őszinteséggel felelhetünk meg legjobban, de a belőle származó könnyenhivőséget csak a felvilágosodásnak a vidékre is kiható fáklyái fogják értelmes felfogássá