Orvosi Hetilap, 1861. március (5. évfolyam, 9-13. szám)
1861-03-03 / 9. szám
167 168 genebe) ezen időben a genynek nyoma sem található, míg a Stenon-féle vezeték egészen genynyel van telve. V. nézete szerint a fültőmirigyláb súlyos fekélyző alakjai az egyszerűhöz körülbelül úgy viszonylanak, mint a hörgtüdőlob (bronchopneumonia) a bronchitis capillaris-hoz. A kór további folyamatában az egyes mirigylebenykék megolvadásának egy neme áll be, mi mellett úgy látszik hogy a mirigyszemcsék apró tályogocskákká fajulnak s ezen lábtermény a vezetékek gennyéhez vegyül, míg a közállomány folyton feszesen összetart. A Stenon-féle vezeték falain valódi mikar-tályogok mutatkoznak. Vagy elmállik a saját hüvely (tunica propria), a mirigysejtek szemcsés dörzselékké (detritus) esnek szét, a mirigy genyes olvadása egyenetlenül terjed s a közállomány szintén genyesen szétmállik, mely, ha igen gyorsan fokú és terjedelmes gyullasztó láb (phlegmonöse Entzündung) jellemét ölti fel, többnyire a mirigy üszkösödését vonja maga után.Ezen esetekben nagy fokú tályog szokott támadni. A fültőmirigylábnak a felette hevenyen fellépő hurutokkali rokonságát azon tapasztalat igazolja, miszerint fültőmirigyláb járványoknál, ha ilyenek a gyógyintézetekben uralkodnak , azon gyermeknél, kiket ezen betegség megkímélt, gyakran hurutok tapasztaltainak, valamint a szájüregbeli lakhártya hurutjának a Stenonféle vezetékre történő átterjedését szintén tapasztalni lehet. Ezért azon betegségek, melyek hajlamot fejlesztenek a fültőmirigylobhoz, minek a hagymáz, vörheny, gyakran hurutos nehéz hallást vagy siketséget idéznek elő. Az áttételi fültőmirigyláb hagymáznál, kanyarónál, vörhenynél, himlőnél stb. rendszerint szétterjedő (diffus) módon lép fel s az értöműlés (Embolie, Ichorhaemie) tüneteit mutatja. A fültőmirigyláb kifejlődésére a szájar hurutos állapotja s vörhegye (erythema), az évszak és életkor nagy befolyással bírnak. V. e kórt leggyakrabban ápril hsban tapasztaló, a nyári hónapokban azonban soha. Hogy gyakran csak az egyik mirigy támadtatik meg, azt onnan magyarázza, mert a nyálvezetékekre átszármazó szájüregbeli hurut szintén nem egy irányban terjed tovább, s hogy az áttételi folyamatok majd az egyik, majd a másik helyet választják kiváló előszeretettel. A fültőmirigyláb mindig veszedelmes szöveményt képez s különösen igen veszélyes a genyes paratitis, részint a miatt, mert a lázat fokozza s ez által a különben is elgyöngült erőket kimeríti, részint pedig a visszeres vérforgalom akadályozása s az ennek következtében létrejövő értöműlések miatt. Ez utóbbi főkép ha genyes vagy eves periadenitis szegődik hozzá, újabb edénytömülések és fertőzések kiindulásául szolgálhat, mely a lábfolyamatnak és genyedésnek a fültőrág pólya (fascia parotideo-masseterica) alá történő átterjedése s ennek a nyirkedényrendszerrel elharapódzása által a mirigyállomány és kötszövetek szétroncsolására vezethet. A lábtermények ragályos természete mellett szól még a beszűrődésnek vagy genyedésnek tovább terjedése az izmok, halljárat, az állkapocs csontjai, a járomnyújtvány, halántékcsont s az íkcsont nagy szárnyára, következményi üszkösödéssel s izzadmányos vagy véres agylábbal. A gyuladás továbbá a három osztatú vagy az arczideg által a Gasser-féle dúczra mint idegcsőlob (perineuritis), vagy környileg az alsó fogsejtideg által az állkapocs csontbelére is elterjedhet. A másodlagos értösülések az arczs torkolat visszérben, a barlangos öbölben és a pókhálókér visszereiben, agybántalmakat idéznek elő, evvér tüneményekkel. A gyógyeljárás fő feladata abban áll, hogy a bőrt és bőnyét átható mély bemetszés által a geny kiürülése minél előbb eszközöltessék, hogy így a belsőbb részekre gyakorolt nyomás, mely a visszerekbeni vérmegalvást, valamint a még érintetlen részek üszkösödését egyiránt elősegíti — megszüntettessék. (Annál. d. Charité zu Berlin. — Jahrb. f. Kinderheilkunde III Jahrg. 2 H. 1860.) (F.N.) Gutaütés alakjában föllépett agyi vértorlódás, halál, bonczlelet, Dechambre tanár-ról A párisi orvosi akadémiánál legújabban az u. n. gutaütés természetéről vitatkoztak. Trousseau az insultus appoplecticus sok eseteit a nehézkórnak (epilepsia) tulajdonító, mások a congestio appoplectiformis-t leginkább elmekórosoknál tapasztalták. D. az agyvértorlódásnak egy oly esetét közli, mely nem elmekóros vagy nehézkórosnál fordult elő és mégis oly rögtön okozott halált, mint a véres gutaütés. M. K. 54 éves nő a Salpetriére kórházban kis fokú méhrák ellen kezeltetett, a nehézkórnak soha még legcsekélyebb jelét sem mutatá, jól érzé magát, főfájásról nem panaszkodott, a midőn egyszer reggel ágyából egy tárgyat földre ejtvén, lehajolt érte s jobb karját kinyújtó hogy a tárgyat felvegye — ezen állásban megmaradt. A hozzászaladók öntudat nélkül találták s 10 perczczel később következő körjelek találtattak nála. Az arcz halavány, a száj félig nyitva, a bal szem nyitott, szemtekéje felé és kifelé irányozva, a szemhéj összehúzódva. Ha ezen szemet még inkább kinyitni akarjuk tetemes ellenállásra találunk. A jobb szem csukott, a felső szemhéj ellenállás nélkül felhúzható, a szem egyenes irányban néz, merev, a láta itt úgy mint a balé, szűkült. A száj kezdetben erősen balra húzódott. A jobb oldali végtagok lazák, az összehúzódásnak semmi nyoma, csipésre az érzékenységnek semmi jele. A felemelt baloldali végtagok előbbi helyzetükbe, de csak lassan, visszaesnek, sőt egyszer a kar a levegőben maradt ; ha különösen az alsót megcsipjük az arcznak baloldala ránczosodik, s ekkor a beteg bal kezét mozgatja s mind jobb mind bal szemét kinyitja, a szemtekék előre néznek sőt néha a tő is a megcsípett oldal felé hajlik. Az egyén látni akarja hogy honnét jön a fájdalom s azután álmosságába visszaesik. A lélegzés nyugodt, időközben sóhajok ; az érvelés rendes, lassú kicsiny, a bőr hideg, hányás nincs jelen. Rendeltetett mustárkovász a két karra és alszárra. Két órával később a száj kissé balra húzódott, az álmosság valamivel csekélyebb. Ha a beteg megszólíttatik vagy mellette zaj támadt, szemét félig kinyitja majd ismét bezárja, de nem felel. Bal kezét gyakran fejének bal feléhez viszi. A nyelés nehéz, a végtagokban az előbbi állapot van jelen. A beteg székére ültettetvén jobb oldalra hajlik s magát csaknem egyedül bal kezével feltartja. A fül mögé 6 nadály alkalmaztatott. A halál 3 óra múlva állott be a nélkül hogy a beteg öntudatát visszanyerte volna. Bonczlelet. A hulla jobb oldalra fektetett, nehogy a vérgócz, mely bal oldalt gyanittatott, a hulla helyzetétől származottnak ne mondathassák. Csak a koponya nyittathatván meg, következő találtatott. A koponya falzata rendes, a lágy agykér mindkét oldalt egyenlő mennyiségű tiszta világos sárga savóval telve. Különösen az agy bal felén az agykér megvastagodott, igen erősen belővelt, a visszerek teltek, finoman elágazvak. A jobb felen a belővelés igen gyenge, mint azt sok hullán találni szoktuk. Az egész agyállomány szorgos vizsgálat után ép, rendes állományú, különösen a hátsó lebenyekben; semmiféle lágyulás nem találtatott. Az agy halvány semmiféle kóros elváltozást nem mutat. Az agyacs valamivel lágyabb, minden más kóros jel nélkül. A koponyán semmi sérelem vagy csontdudornak nyoma. A sarlónyújtványok sértetlenek. Az agygyomrácsokban kétkét kávés kanálnyi tiszta savó. (Gazette hebd. 1861.) (F.N.) Kutatások az idegsértés által származott másodlagos idegzsábák (neuralgiae) felöl. Ch. Londe tanártól. Charles Londe az idegzsábák okairól értekezvén különösen a külsérelemből (trauma) származott idegzsábákról igen szép adatokat közlött. Ezen művében L. sorban vizsgálja azon zavarokat, melyek az ideg szúrása, zúzódása vagy többé kevésbbé tökéletes elmetszése után létrejönnek. A munka két részre oszlik, az elsőben L. a kútforrásokat tárgyalja a mikből merített, a másodikban pedig az idegzsábák történetét adja. Az idegzsábák okai következők: 1) esetleges erőművi behatások, zúzódások v. zúzott sebek 15 esetben, vágott sebek 12 esetben, szúrt sebek 2 esetben, lőfegyver általi sebek 6 esetben, 2)sebészi műtétek érvágás által 16 eset-