Orvosi Hetilap, 1861. július (5. évfolyam, 27-30. szám)
1861-07-07 / 27. szám
Pest, 1861. Julius 7. Előfizetési ár : helyben 4 frt. 50 kr., egész év 9 frt. vidéken félév 5 frt. egész év 10 frt uj pénzben. A lapot illető közlemények és fizetések bérmentesen küldendők. Hirdetések közöltéinek ferénkén 14 újkrért. lenik minden vasárnap. Megrendelhetni minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesztőnél újtér 10-dik szám, és a kiadónál Dorottya utcza 12-dik szám. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. Tartalom : Balassa J. tanár: Adatok a gégetükrözéshez kór- és gyógytani szempontból. IV. V. — Singer Mátyás tr. : A jobboldali mozgó vesének egy esete. — Lapszemle: A mákony értéke az elmeháborodottságnál, Erlenmeyer tr.-tól. — Az ólom hatása a szervezetben a köszvényre alkalmi ok. B a r i n g G a r o d A. tr. — A trichinákról az izomban s a sarcináról a Lágyban. — A zsír jelentősége a Lágyon. Tárcza : Kán Tamás borsodmegyei főorvos : Mutatvány ily czímű röpiratból „A megyei főorvos tiszti köre.“ — Hangok Semmelweis tana felett a gyermekágyi láz kór okairól. — Vegyesek. — Pályázatok. Otttolilsr Imm. Tulajdonos és felelős szerkesztő : dr. Markusovszky Lajos. Kiadó : Müller Emil. Adatok a gégetükrözéshez kór- és gyógytani szempontból.*) Közli Balassa János egyetemi tanár. A fentebbi czím alatt az OHL. hasábjain megindított közleményeinket, a gége és gégesíp-metszés fölötti általános tételekkel zártuk volt be, többi idevágó észlelményeink közzétételét annál inkább fönntartván, minthogy e kórtani tér a gyakorlatra nézve csak a gégetükrözés óta nyílt meg valódilag. Hogy ez minél tökélyesebb egészszé fejlődjék, mindnyájunknak, kik idevaló anyaggal bírunk, kötelessége járulni az épület alakításához, mely ha föl leend állítva, a gyakorló orvos oly tág értelmű s tétova jelentésű kórczimeket, mint amilyen például a rekedtség, a gégegörcs — nagyobbrészt ki fog terülni kórjelölési lajstromából. Eddig közlött eseteink mindannyija nagyfokú rekedtség képe alatt jelent meg, pedig mindegyikének más-más szöveti kór szolgált alapul. így van ez gyakran a gégegörcsként megjelenő lélekzési zavarral és fuldoklási rohamokkal is; ezeknek szintén egy esetben gégevizeny, másban fekélyedés a gégében, egy továbbiban újdonképlet a kór lényege, mit a közös kórkép mögül csupán a gégetükrözés segélyével vagyunk képesek meghatározni és csak miután ezt tettük, alkalmazhatjuk a beteg éppé tétele és megmentéséhez a kellő segédeszközt. Middeldorpf boroszlói ügytársunk a galvanocausticát tárgyazó jeles munkájában hatvannégy gégebántalom esetet szedett össze az orvossebészi irodalomból, az orvossebészet azon korszakából, melyben a gégetükrözés ismeretlen volt. Ezen 64 eset közül 25- ször sejtes rák képezte a gégebeli dagot, 13-szor rostállományú (fibroplasticus) képlet, 6-szor rakhártya habarcz, 3-szor rostdag, 2-szer velösrák, 3-szor csontos képlet (?), 1-szer túltengés a takhártyában és alatta lévő kötszövetben, 1-szer hydatis (?), végre 1- szer nyirkmirigy dag (?). Négy kivétellel ez esetek mindannyijánál csak a bonczkés vezetett a kórisméhez , s a betegek mindnyája az életben föl nem ismert gégebajnak esett áldozatoi, vagy lassú kínos fulladási, vagy rögtöni halállal. Az életben maradt 4 esetnél pedig mily tétova és bizonytalan volt a kórisme! Ilyen Brauers belga orvos esete, hol egy 40 éves férfinak légzési nehézsége a gégében rejlő dagtól származónak gyanittatott, mire Brauers a beteg gégéjét fölhasító s az üregében talált szemölcsszerű kinövéseket ismételve égette kénsavas higanyéleccsel és izzó vassal. Ehrmann pedig egy 33 éves több évek óta rekedtségben, utóbb nehézlélekzési rohamokban szenvedő nőnél csak akkor érezte magát jogosítva kinyilatkoztatni, hogy gégepöfetegtől származnak a beteg hosszas kínjai, miután az határozottan állító, hogy lélekzete fennakadását elhárító erősebb be- és kileheléseknél lebentyűző mozgást érez gégéjében, és miután erőszakos köhögési rohamainál gyakrabban vettettek ki szemölcsszerű testecskék. Még bizonytalanabb volt Gruge esetében a kórisme, hol egy 40 éves, több éveken át nehéz lélekzés és rekedtségben szenvedő mosónőnél végre a gégebeli baj gyanúját merték megálapítani, mert az egyén gégéje föltűnően dagadt volt. Végre az élőben fölismert Renard által fölhozott 4-ik betegnél szintén csupán úgy volt lehetséges a gégebeli bántalom fölismerése, hogy a négy év folytán hangtalanság és erős fuldoklási rohamok által gyötört nő végre kisded húsos kocsonyaszerű dagrészeket vetett ki. Tehát 64 utólagosan megállapított gégebajos eset közül csupán négyszeri ügybajos fölismerés vagyis inkább gyanítás! Úgy hiszszük, ennél döntőbb bizonyságot nem lehet fölhoznunk a gégetükrözés értéke mellett, és ha ezen fölül tekintetbe veszszük, hogy e 64 eseten kívül hány lehetett még olyan, mely, ha a bonczasztalon fölismertetett is, de az emberi természet megmagyarázható gyöngeségénél fogva köztudomásra nem hozatott; vagy mily számos ilyetén eset fordulhatott elő, hol a bonczolás elmulasztása vagy lehetlensége miatt az életben rejtélyes baj, a halál után is megfejtetlen maradt; mindezeknek tekintetbe vételénél emberiségi 27 Lásd lapunk 1858. évi f. 42 . 1860. évi f. 50. és 52. és 1861. évi folyam 1. és 2. számait.