Orvosi Hetilap, 1861. szeptember (5. évfolyam, 35-39. szám)
1861-09-01 / 35. szám
Pest, 1861. sz. September 1. Megjelenik mi mién van aznap. Megrendelhetni minden cs. kir. posta-hivatalnál, smkesztőnél újtér 10-dik szám, és a kiadónál Dorottyantczn. 12 - dik szám. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. Tartalom . Török J. tanár: Vörös agyacs-lágyulás. — Sigmund bécsi egyet, tanár: A bujákén alakoknak a ragályanyag különbféleségén alapúlt felosztásáról; közli Tolnai. — Szolnoki F. tr. A gyermekkor értelmi sajátságai és bántalméiról, West után. Vége.— Lapszemle: Szemcsés heveny rákképződés. — A köldökzsinór edényei tekeredésének okai. — Életveszélyes vérzés visszértágulatból, az ivarvérzés elnyomása után. — Apróbb szemelvények. Titreza ; Balogh K. tr. Csatornalevegő a házakban. — Tóth S. tr. Fürdői levelek. II. Trencsiny-Teplicz. — Vegyesek. — Pályázatok. — Szerkesztői levelezés: W «V* ■ y s* . Tulajdonos és felelős szerkesztő : dr. Markusovszky Lajos. Kiadó : Müller Emil. Kilflirtr»tár : kereken 4 frt. 50 kr., igénz és 9 fr didiken félév 5 frt. ejfész év 10 frt uj pénzben. A lapét llelő közlemények és fizetések bérmentesen küldendők. Ihirdetések közöltéinek soronkén 14 újkrért. Vörös agyaes-lágyulás. (Cerebellomalacia rubra, Emolitio cerebelli rubra) Török József debreczeni főiskolai tanártól. Ezen nevezet alatt kívánok ez alkalommal értekezni egy rendkívül nevezetes, heves lefolyású s halálos kimenetelű körfolyamról, mely valamint a betegség lefolyása közben mutatkozott sajátságos kórjelenségnél fogva előttem kimagyarázhatlanul tűnt fel, úgy a halál után, a hozzátartozók engedélyéből végrehajtott hullabonczolat alkalmával is sok tekintetben rejtélyes maradt. Az agyacságyuás (Cerebellomalacia, Emollitio cerebelli) nevezettel nem találkozunk a legnevezetesebb különös kóros gyógytani (Virchow, Canstatt, Lebert sat.), valamint kórbonettani tankönyvekben sem (Rokitanszky), miután azonban a szóbani szövetváltozás, vagy állományi szabálytalanság a jelen esetben, a nagy agy látszólag tökéletes állományi épsége mellett, kizárólag az agya és két féltekéjének faelágazású fehér velőállományára, az úgynevezett életfájára (arbor vitae) volt korlátozva, s a mellett a betegben mutatkozott kórjelenségek is ehezképest idomultak, s egy sajátságos kórképet tüntettek elő, azt hiszem, hogy a szőnyegre hozott nevezet jogosultságát kétségbe vonni nem lehet. — De lássuk a kóresetet. O. Z. hét éves és 8 hónapos, a legsajátságosabb egyéniségek egyike volt. Korához képest mind testi, mind szellemi kifejlődésében hátramaradt. Gyönge, czingár, satnya testalkatából legalább két évvel fiatalabbnak ítélte volna az ember, a mellett, hogy eléggé színes arczbőrénél fogva egészségesnek tűnt fel; haja majdnem vörös szőke, szemei kékek s élénk tüzűek, kedélye többnyire vidám, ötletei gyermekesek, furcsák, nevettetők voltak, s minthogy a legidegenebb emberrel is azonnal, minden tartózkodás nélkül társalgott, átalában igen kedvelt egyéniség volt. A mellett, hogy keveset evett s kiválólag semmi ételt sem szeretett, rendesen azon kérdéssel köszöntött be az ismerős házaknál, hogy van-e valami enni való! Ezen gyomráróli gondoskodásnál fogva rendesen minden zsebe tele volt kenyérdarabkákkal, noha azokat meg nem ette. A csemegék közül különösen szerette a mogyorót, dinynyét, pattogatott tengerit. A testszervezet kifejlődésének nevezetesebb korszakai átalában későbben köszöntöttek be. Fogzása 13 hónapos korában kezdődött; járni másfél éves korában kezdett, s 4 éves koráig lábujjhegyen járt. Ezentúl járás közben letette a sarkát is, de volt járásában mindenkor némi bizonytalanság, imbolygás, úgy hogy átalában el lehet mondani, miként nem volt tökéletesen ura mozgásainak, s ennélfogva igen sokszor elbukott. Kézujjait magától egészen kiegyenesíteni soha sem bírta, mindamellett hogy az ujjízületekben semmi kóros állapot nem volt. Lépcsőkön, ha szinte csak 4—4 volt is, felegyenesedve nem tudott felmenni, hanem négykézláb mászott fel, lejönni pedig azokon magában épen nem volt képes. Zsámolyszéken, annál inkább rendes ülőszéken felállani nem mert, s ha feltették elkezdett félni, kiabálni s erősen megragadta azt, ki őt oda állította. A sötétben félelmet nem isért, úgy hogy e tekintetből bárhová el lehetett este küldeni; de kitünően rettegett a mennydörgés és villámlástól s arra, bármily kis mértékben történt is az éjszaka, mindenkor felébredt álmából, az anyjához ment, azt magához szorította, de ott is annyira rettegett, hogy szakadt róla az izzadság. Az idő változásai irányában átalában a legtökéletesebb előérzettel bírt, úgy hogy valóban élő barometer volt. A legtisztább, legfelhőtlenebb időben, mikor esőt nem is gyanítunk, ő már megértette azt, s ilyenkor elkomorodott, elvonult a szoba valamelyik zugába, s ha kérdezték, hogy mi a baja, először nem vallotta meg, de hosszasabb faggatásra kimondta, hogy már megint eső lesz. Ezen előérzet mellett némi együttérzeti sajátság is volt benne. Ha valaki köhögött előtte, neki is — nem majmolási viszketegből — köhögni kellett; ha valaki tüsszentett, ő is kénytelen volt tüsszenteni. Este, bármily későn is, soha álmos nem volt, de fejét minden este fájlalta. A tanulási korszak bekövetkezvén, nem lehet mondani, hogy nem szeretett volna tanulni, de rövid ideig tartó tanulás után a feje mindenkor megfásult, s egyéb testében izzadni kezdett. A történeteket, meséket egyszeri hallásra majdnem szóról-szóra el tudta mondani, míg a számtant annyira nem fogta az elméje, hogy majdnem 8 éves létére 20-ig számolni nem tudott megtanulni, s annál kevésbbé volt képes felfogni, hogy kétszer kettő négy; a mellett, hogy atyja a legügyesebb tanítók egyike, s így ezen tökéletlenség nem számítható a rosz tanítási modor rovására. Mi életkorán át szenvedett, gyógyítást igénylő betegségeit illeti, azok következők voltak. Fél éves korában egy kisszerű mirigydaganat a nyakán, genyedésbe menvén át, mesterséggel kinyittatott. Továbbá gyakran szenvedett szintén kisebb korában hasmenés és hasfájásban. Legtöbbet, sokszor egy hónapban kétszer is ostromoltatott igen élénk fülfájásoktól, melyek hol az egyik, hol a másik, hol pedig egymásután mindkét fülét meglepték, sohasem tartottak tovább 12—16 óránál, a mindenkor egy kis híg nedvesség kiszivárgásával és pukkanással végződtek be. Ez utolsó oly rendes jelenség volt fülfájásainál, hogy valahányszor ezek beállottak, mindig azt 35