Orvosi Hetilap, 1861. október (5. évfolyam, 40-43. szám)
1861-10-06 / 40. szám
Pest, 1861. S/i. October 6. Megjelenik minden««árKNsp. Megrendelhetni minden ca. kir. posta-hivatalnál, a szerkesz lemi újtér 10-dik szám, és a Inadénál Dorottya uban 12-dik szám. ORVOSI HETILAP Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. Tulajdonos és felelős szerkesztő : dr. Markusovszky Lajos. Kiadó : Müller Emil. Tartalom: Bókai J. tr., gyermekkórházi igazgató-főorvos: Adatok a gyermekek agybántalmaihoz. I. Külső agyvízkór. — Balogh Kálmán tr. : A dohány al hatása az állati szervezetre. II. Vége. — Lapszemle: Térdalatti ütértágulat, nyomás, gyógyulás. — Számfeletti borda a nyakon, csontkinövet, sikeres kiirtás. — Fejsértés, agyi tünetek, fülfolyás. — Gyermekágyi láz, diphtheria, gyógyulás. — Apróbb szemelvények. Tárcza : Tóth Sándor tr.: Fürdői levelek. V. Szklenó. — Bókai J. tr. Gyermekkórházi évi jelentés 1860-ik évről. — A budapesti gyógyszerésztestület. — Vegyesek. € 4»«fl fileAzeteai áll , helyben 4 frt. 50 kr., egész év 9 fr vidéken félév 5 frt. egész év 10 frt uj pénzben. A lapot slett közlemények és fizetések bérmentesen küldendők. Hirdetések közöltetnek soronkén 14 újkzert. Adatok a gyermekek agybántalmaihoz. I. Külső agyvízkór (Hyrocephalus externus). Bókai János , szegény-gyermekkórházi igazgató-főorvostól. Az OHL. 1858/9-ki folyamában én és t. barátom Koller Gyula tr., akkori gyermekkórházi segédorvos, számosabb agybántalmi keresetet közöltünk, czér 1ünk lévén, ily esetek közlése által, a t. olvasóknak idővel egy hű gyermekgyógyászati casuisticus gyűjteményt nyújtani, melyben a kórházi tapasztalásokat értékesítve találandják. Következő sorokban ezen gyűjteményt , a gyermekkórházban ily sokban eddig csak ez egyszer észlelt külső agyvízkór egy esetével szaporítom, ámbár a kórjelrajz ez esetben némileg hiányosnak fog tetszeni. E hiány nem észlelési felületességnek, mint inkább a tényleges kórtünetek korlátoltságának tulajdonítandó. — Orvosi tanácskozmányokban gyakran tapasztaltam, mikop a gyermekek agybántalmainál külső agyvízkór gyakran kózismertetik, holott a kórházi s bonczolati tapasztalatok ellenkezően annak ritka előjövetele mellett tanúskodnak. Eddigi orvosi működésem alatt, ha az agyvizenyőt (oedema cerebri) és azon mérsékelt savós gyülemet, mely néha a lágy agykerek közt tartalmaztatik, kiveszem, ez az első valódi külső agyvízkór, mit látni alkalmam volt. Hasonlót tapasztalt elődöm Merei Schöpf tanár is, ki gyermekgyógyászati tankönyvének első kötetében az agybántalmak közt ezen állapotot nem tárgyalja, hanem a külső fejvízkórról tevén említést, mondja (249. 1.) , hogy ezen ritka bántalmat addigi gyakorlatában, 13.000 beteg gyermek közt, nem volt alkalma tapasztalni se bántalmat, más orvos írók után, mint fejbőr-, fejboríték-, vagy csonthártya alatti vízkórt említi, mely agyvízkórral együtt jöhet elő. A külső agyvízkór ugyanezen felosztását Canstatt kézikönyvében (III. B. 1. Abbh. 65. 1.) is találjuk, jeléül, hogy a valódi külső agyvízkórt más orvosok is alig, vagy csak igen ritkán észlelték. Hasse, Virchow kézikönyvében e kórállapotot önállóan csak röviden tárgyalja, azt inkább az agyvízsérvvel (milyen esetet a múlt évben az orvosi egyletben bemutattam s melyet rövid időn közleni fogok) öszszeköttetésben együtt említi meg. Szintén ily röviden bánnak e bajjal Niemayer, Lebert, Leublischer, West, Vogel és Gerhardt. A kóreset, melynek e sorokat szenteljük, következő : B. J. 14 hónapos, pesti születésű leányka, 1860-ik évi martius 18-án a gyermekkórházba hozatott, combsérülése miatt, mely ezelőtt 4 nappal, esés következtében támadt. A gyermek falun dajkaságban lévén, s szolgálatban álló anyjához csak sérülése miatt hozatván vissza, ettől a beteg általános állapotára vonatkozó körülményes kórelőzményi adatokat nem nyerhettünk; ezek mindössze is abból állottak, hogy az ezelőtt egészségesnek látszó gyermek feje aránylag mindig nagy volt, s hogy egy hó előtt lánggörcsökben szenvedett. Fölvételekor következő kórállapotot találtunk : a leányka gyönge testalkatú, elsoványodott, koponyája feltűnő nagy, fejét egyenesen tartani nem bírja, homloka kiálló, a halántékcsontok mérsékelten kifelé irányozvák, a nyakszívt és a falcsontok helyenkint vékonyabb , benyomható pontokat mutatnak ; a varrányok, valamint a mellső és hátsó kutacs táján, lágy hézagok találtatnak, és pedig a mellső kutacs 3 hüvelyknyi hosszú s fölfelé az egy ujjnyi széles nyílvarrányba, oldalt pedig a hasonló szélességű koszorúvarrányba terjed. A koponya hossz-átmérője, a tárhelytől a nyakszírtcsont gumójáig, 5% hüvelyk, haránt-átmérője, egyik falcsont dombjától a másikig, 6 x/1 hüvelyk. A kutacsok domborodvak, feszülvek, ruganyosak, a légzési mozzanatokkal mérsékelten emelkednek és apadnak. Sápadt arcza a koponyához képest kicsiny, öreges vonásokkal, közömbös kifejezéssel; szemgolyói mélyen fekvők, s a szemfödelek által félig födeznek, mozgásuk nyugtalan, tárgyakat nem rögzítenek; mindkét láta tágult, nem mozgékony, a láttehetség tetemesen lehatalmított; eddig két alsó és két felső metszfoga van; nyelve nedves, halvány, nyelése szabad. Légzése rendetlen, több felületes belégzés után mélyebb és hosszabb belégzési mozzanat következik; köhögés nincs jelen; mellkasa igen szűk, oldalt összenyomott; a kopogatási hang elől hátul éles, a légzési zörej hólyagosás, itt-ott elszórt nedves szortyogás hallható; a szívhangok tiszták, a szívverés gyönge , az érüléssel együtt rendetlen, 94 egy perczben. Hasa behúzódott, székürülései nyálkásak, 5-ször 24 óra alatt. A testbőr hőmérséklete lehangolt. Ezeken kívül a gyermek kült érzékei igen tökéletlenül kifejlődtek; beszélni, járni, a sérülés előtt sem tudott, s elmetehetségei a felvétel alkalmával fejletlen állapotban találtattak ; a nyújtott ételt, italt elnyelé, de vágyait ez vagy amaz után csak ösztönszerüleg sírással nyílvánítá. Ép végtagjainak mozgásai lomhák. A jobb czomb közepe táján a lágy részeket dagadva találtuk, a dag innen a czomb felső és alsó harmadáig terjedt, a testből egyéb hév-40