Orvosi Hetilap, 1861. október (5. évfolyam, 40-43. szám)

1861-10-06 / 40. szám

Pest, 1861. S/i. October 6. Megjelenik minden­­««árKNsp. Megrendelhetni minden ca. kir. posta-hivatalnál, a szer­­k­esz lem­i újtér 10-dik szám, és a Inadénál Dorottya uban 12-dik szám. ORVOSI HETILAP Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. Tulajdonos és felelős szerkesztő : dr. Markusovszky Lajos. Kiadó : Müller Emil. Tartalom: Bókai J. tr., gyermek­kórházi igazgató-főorvos: Adatok a gyermekek agybántalmaihoz. I. Külső agyvízkór. — Balogh Kál­mán tr. : A dohány­ al hatása az állati szervezetre. II. Vége. — Lapszemle: Térdalatti ütértágulat, nyomás, gyógyulás. — Számfeletti borda a nyakon, csontkinövet, sikeres kiirtás. — Fejsértés, agyi tünetek, fülfolyás. — Gyermekágyi láz, diphtheria, gyógyulás. — Apróbb szemelvények. Tárcza : Tóth Sándor tr.: Fürdői levelek. V. Szklenó. — Bókai J. tr. Gyermekkórházi évi jelentés 1860-ik évről. — A budapesti gyógy­szerésztestület. — Vegyesek. € 4»«fl­­ fileAzeteai áll , helyben 4 frt. 50 kr., egész év 9 fr vidéken félév 5 frt. egész év 10 frt uj pénzben. A lapot slett közlemények és fizetések bérmentesen küld­endők. Hirdetések közöltetnek soronkén 14 újkzert. Adatok a gyermekek agybántalmaihoz. I. Külső agyvízkór (Hyrocephalus externus). Bókai János , szegény-gyermekk­órházi igazgató-főorvostól. Az OHL. 1858/9-ki folyamában én és t. barátom Koller Gyula tr., akkori gyermekkórházi segédor­vos, számosabb agybántalmi keresetet közöltünk, czér 1ü­nk lévén, ily esetek közlése által, a t. olvasóknak idővel egy hű gyermekgyógyászati casuisticus gyűjte­ményt nyújtani, melyben a kórházi tapasztalásokat ér­tékesítve találandják. Következő sorokban ezen gyűj­teményt , a gyermekkórházban ily sokban eddig csak ez egyszer észlelt külső agyvízkór egy esetével szaporítom, ámbár a kórjelrajz ez esetben némileg hiányosnak fog tetszeni. E hiány nem észlelési felüle­tességnek, mint inkább a tényleges kórtünetek korlá­toltságának tulajdonítandó. — Orvosi tanácskozmá­­nyokban gyakran tapasztaltam, mikop a gyermekek agybántalmainál külső agyvízkór gyakran kózismer­tetik, holott a kórházi s bonczolati tapasztalatok ellen­kezően annak ritka előjövetele mellett tanúskodnak. Ed­digi orvosi működésem alatt, ha az agyvizenyőt (oede­ma cerebri) és azon mérsékelt savós gyülemet, mely né­ha a lágy agykerek közt tartalmaztatik, kiveszem, ez az első valódi külső agyvízkór, mit látni alkalmam volt. Hasonlót tapasztalt elődöm Merei­ Schöpf tanár is, ki gyermekgyógyászati tankönyvének első kötetében az agybántalmak közt ezen állapotot nem tárgyalja, hanem a külső fejvízkórról tevén említést, mondja (249. 1.) , hogy ezen ritka bántalmat addigi gyakorla­tában, 13.000 beteg gyermek közt, nem volt alkalma tapasztalni s­e bántalmat, más orvos írók után, mint fejbőr-, fejboríték-, vagy csonthártya alatti vízkórt említi, mely agyvízkórral együtt jöhet elő. A külső agyvízkór ugyanezen felosztását Can­statt kézikönyvében (III. B. 1. Abbh. 65. 1.) is talál­juk, jeléül, hogy a valódi kü­lső agyvízkórt más orvo­sok is alig, vagy csak igen ritkán észlelték. Hasse, Virchow kézikönyvében e kórállapotot önállóan csak röviden tárgyalja, azt inkább az agyvízsérvvel (milyen esetet a múlt évben az orvosi egyletben be­mutattam s melyet rövid időn közleni fogok) ösz­­szeköttetésben együtt említi meg. Szintén ily röviden bánnak e bajjal Nie­may­er, Lebert, Leub­li­sch­er, West, Vogel és Gerhardt. A kóreset, melynek e sorokat szenteljük, kö­vetkező : B. J. 14 hónapos, pesti születésű leányka, 1860-ik évi martius 18-án a gyermekkórházba hozatott, c­ombsérülése miatt, mely ezelőtt 4 nappal, esés következtében támadt. A gyer­mek falun dajkaságban lévén, s szolgálatban álló anyjához csak sérülése miatt hozatván vissza, ettől a beteg általános állapo­tára vonatkozó körülményes kórelőzményi adatokat nem nyer­hettünk; ezek mindössze is abból állottak, hogy az ezelőtt egész­­ségesnek látszó gyermek feje aránylag mindig nagy volt, s hogy egy hó előtt lánggörcsökben szenvedett. Fölvételekor következő kórállapotot találtunk : a leányka gyönge testalkatú, elsoványodott, koponyája feltűnő nagy, fe­jét egyenesen tartani nem bírja, homloka kiálló, a halán­tékcsontok mérsékelten kifelé irányozvák, a nyakszívt­ és a falcsontok helyenkint vékonyabb , benyomható pontokat mu­tatnak ; a varrányok, valamint a mellső és hátsó kutacs táján, lágy hézagok találtatnak, és pedig a mellső kutacs 3 hüvelyk­­nyi hosszú s fölfelé az egy ujjnyi széles nyílvarrányba, oldalt pedig a hasonló szélességű koszorúvarrányba terjed. A kopo­nya hossz-átmérője, a tárhelytől a nyakszírtcsont gumójáig, 5% hüvelyk, haránt-átmérője, egyik falcsont dombjától a másikig, 6 x/1 hüvelyk. A kutacsok domborodvak, feszülvek, ruganyo­sak, a légzési mozzanatokkal mérsékelten emelkednek és apad­nak. Sápadt arcza a koponyához képest kicsiny, öreges voná­sokkal, közömbös kifejezéssel; szemgolyói mélyen fekvők, s a szemfödelek által félig födeznek, mozgásuk nyugtalan, tárgya­kat nem rögzítenek; mindkét láta tágult, nem mozgékony, a láttehetség tetemesen lehatalmított; eddig két alsó és két fel­ső metszfoga van; nyelve nedves, halvány, nyelése szabad. Légzése rendetlen, több felületes belégzés után mélyebb és hosszabb belégzési mozzanat következik; köhögés nincs jelen; mellkasa igen szűk, oldalt összenyomott; a kopogatási hang elől hátul éles, a légzési zörej hólyagosás, itt-ott elszórt nedves szortyogás hallható; a szívhangok tiszták, a szívverés gyön­ge , az érüléssel együtt rendetlen, 94 egy perczben. Hasa be­húzódott, székürülései nyálkásak, 5-ször 24 óra alatt. A testbőr hőmérséklete lehangolt. Ezeken kívül a gyermek kül­­t érzékei igen tökéletlenül kifejlődtek; beszélni, járni, a sérülés előtt sem tudott, s elmetehetségei a felvétel alkalmával fejletlen állapotban találtattak ; a nyújtott ételt, italt elnyelé, de vá­gyait ez vagy amaz után csak ösztönszerüleg sírással nyíl­­vánítá. Ép végtagjainak mozgásai lomhák. A jobb czomb kö­zepe táján a lágy részeket dagadva találtuk, a dag innen a czomb felső és alsó harmadáig terjedt, a testből egyéb hév-40

Next