Orvosi Hetilap, 1861. november (5. évfolyam, 44-47. szám)

1861-11-03 / 44. szám

Klöfizetési ár : helyben 1 Frt. 50 hr., egész év 9 frt Megjelenik minden Vasárnap, vidéken félév 5 frt, egész év 10 frt uj pénzben. A lapot Megrendelhetni minden cs. kir. posta­hivatalnál, a szer­illező közlemények és fizetések bérmentesen küld­endők. besztönél újtér 10-dik szám, és a kiadónál Dorottyautcza Hirdetések közöltéinek soronként 14 újkrért. 12-dik szám. ORVOSI HETILAP. Pest, 1861. sz. November 3. Honi s külföldi gyógyászat és kórbavárlat közlönye. * 4»«9 i K^. ■ -Tulajdonos és felelős szerkesztő : dr. Markusovszky Lajos- Kiadó : Müller Emil. Tartalom: Bókai J. tr. gyermekkórházi ig. főorvos: Adatok a gyermekek agybántalmaihoz. II. Agykérvizsérv. — Wiener Salamon tr. : Előhaladó izomhűdés — Laps­zerűl­e: A bélürülések különböző alakjainak gyógyítása a felnőtteknél. — Nyálfolyás s viszkes szájtakhártyalob, higany alkalmazás következtében, 11 hónapos gyermeknél. — A térdkalács törése, stb. Tárcza : Az egyetemi orvostanuló ifjúsághoz. — Természettudományi társulat. — Vegyesek. Adatok a gyermekek agybántalmaihoz. II. Agykérvízsérv (Hydromeningokele). Bókas János , szegény­ gyermekkórházi igazgató-főorvostól. Következő kóresetet a közlésre nemcsak azért tar­tom érdemesnek, mivel az e lapok 40 és 42-ik számá­ban közzétett agybántalmi esethez kór származására (pathogenesis) nézve csatlakozik, hanem, mivel egy­szersmind az 1858-as évfolyam 29. 30. 31. számaiban a f­e­j-v­érdagról (cephalohaematoma) szóló czikkem kiegészítéséül szolgáland. Jelen esetben azon kórtüne­teket, melyekre a fej-vérdagnál a megü­lönböztető kór­ismében hivatkoztam, itt valósulva találtam, s így nem kételkedem, hogy ez eset kórisméi tekintetben a gyermekek különnemű fejd­ogaira nézve is gyakorlati becscsel bírand, jóllehet gyógyeljárási tekintetben kedvező siker e bajnál vagy épen nem, vagy csak igen ritkán koronázza orvosi működésünket. Ezen gyógykezelési sikertelenséget azonban itt nem a tudomány korlátoltságának, hanem a baj természeté­nek kell tulajdonítanunk, melynek szükséghozta kö­vetkezményei a kórlefolyás alatt igen ritkán hárít­­hatók el. A gyermekkórházban a közel lefolyt években 4 sérvet észleltem a koponyán; ezek közt egy agy­sérvet (encephalocele) 4 hetes leánykán, ki mint járólagos beteg mutattatott be az intézetben, s észle­lésem tárgya csak rövid ideig lehetett. A második egy agy­vízsérv (hydrencephalocele) 57­ éves fiúcska nyakszirttáján, kinél a baj nyakszirtcsonttörés követ­keztében fejlődött; a fiúcska a kórházban ápoltatott, hol meg is halt, s a kórbonczi készítmény, gyűjtemé­nyeink közt látható. A harmadik egy agykérvíz­­i é­r­v (hydromeningocele) a homlok- és bal falcsont­­tájon, veleszíilt agy­vízkóros 9 hónapos leánykánál; ezen gyermek egész csontváza szintén a gyermekkór­házi gyűjteményben látható, s nagy koponyáján egy a homlokcsont bal dombjától a falcsont felé ter­jedő 2, 6'' hosszú és 6'' széles, éles szélű hézag szem­lélhető, mely a sérvkaput képezé. A negyedik külső­leg hasonlított a harmadikhoz, csakhogy teriméje sok­kal nagyobb vala s hogy ezen negyediknél a veleszült agyvízkórnak jelei nem találtattak. Ezen esetet múlt évi június elején, még mint élet, a budapesti k. orvos­egylet t. tagjainak bemutattam, s ez jelenlegi közlé­sem tárgya. Érdekes volt e kereset, nemcsak a baj ki­terjedésére nézve, de azáltal is, hogy a sérvtömlő le­­csapolása két ízben történt, anélkül hogy a műtétet agytünetek s helybeli vagy általános visszahatás jelei követték volna. A gyermek életének nem is szigorúan ezen agybántalom vetett véget, hanem az általános gü­mőkór. Az eset következő: P.L. 1 éves fiúcska fejének bal falcsont táján, anyja állítása szerint, már születése óta egy mérsékes emelkedettség észlel­­tetett, mely a környékben lejtősen elmosódott és 11 hónapon át nem nagyobbodott; fölvétele előtti utolsó 5 nap alatt a­dag növekedni kezdett, azóta a gyermek fejét nehezebben tarthatja, álmában gyakran feléje kapkod s rázogatja; külér­­tékei eddig még szabadok. Ezeken kivűl, a 6 hét előtt elvá­lasztott gyermek, időnkint nyálkás hasmenésben és néha há­nyásban is szenvedett. Korodánkba 1860 évi május 22-én kö­vetkező állapottal vétetett föl: A fiúcska gyönge testalkatú, kissé elsoványodott, kopo­nyacsontjai általában, főleg azonban a nyakszirtcsont, véko­nyak, puhák s ujjak­ nyomásra behorpadnak, a varrányok min­denütt 1—1 ujjnyira nyírvak, de különös feszültséget vagy domborodást nem mutatnak. A bal falcsont fölött egy hosszú­kás, kúpidomú, széles alapú dag látható, mely keskenyebb mellső részével a homlokdomb­, szélesebb hátsó részével a nyakszírtvarvány felé, oldalt pedig egyrészt két ujjnyi távol­ságig a fül felé, másrészt a nyílvarrányig terjed. A domború és egyenletes felületű dag fölötti bőrtakarón színváltozás nincs, feszültsége miatt ránczba csak mérsékesen vonható, hajnövete valamivel ritkább. E daganat egész terjedelmében puha, ruganyos, hullámzó, áttetsző, hossz-átmérője 4' 6"', szé­lességi átmérője 4", félköri hossza 6" 4"', félköri szélessége 4' 10'", magassága pedig mintegy 2­72"; alapjának hátsó kör­szélén emelkedett csontkarimák érezhetők, mellől és oldalt lejtősen lapul, s a környékbe elmosódó körszélén belül ujjali puhatolásnál a sima falcsont, mely tulajdonképen a dag alap­ját képezi, tapintható; csak csecsszöglete táján találtatik mintegy krajczár nagyságú, éles karimájú mélyedés. A lég­zési mozzanatok alatt gyenge lüktetés vehető észre, főleg a dag melső részében; egyébként nem fájdalmas, összenyomásra nem kisebbedik, hőmérséklete nem különböző. A koponya kör­vonala, a homlok, halántékok és nyakszirt körül 16' 3"'; egyenes átmérője a homlok tárhelyétől a nyakszirtcsont gu­mójáig 5' 9"'; haránt átmérője az egyik faldombtól a másikig 5"; a gyermek éber állapotában , úgy mint álmában, gyakran 44

Next