Orvosi Hetilap, 1862. február (6. évfolyam, 5-8. szám)

1862-02-02 / 5. szám

83 84 Mindenekelőtt önvizsgálási készülékem segélyével összpontosított napvilágosság mellett lehetőleg erős­­fényű gégét és orri tükörképeket idéztem elő, melyek sugarai a világító tükör mögött felállított fényrajzi készülék által felfogatván, ennek homályos üveglap­jára vettettek. Breisky tudor, barátom, kinek ezennel köszöne­téré nyilvánítom, a látszekrény (camera) képeinek helyes és éles beállítására felügyelvén, Brandeis a felvétel fényrajzi részéről gondoskodott. A gégetükri képeket könnyen felfogható okok­ból kicsiny mértékben ugyan, de élesen fényrajzol­tattam. S az így nyert tagadólagos és kicsiny képek­ből állítólagos, életnagyságú másolatok készíttettek, melyek vagy a világosság elé tartva közvetlen hasz­náltattak, vagy pedig újlag másoltatván tagadó­­lagossá lettek átváltoztatva, s így végtére papírra lerajzoltattak. Fényrajzi készülékül közönséges, Berlinben szer­kesztett „sokszorozó“ (Multiplicator) használtatott, mely 4 tárgylencsés látszekrény­ből áll, s benne egy­szerre 4 kép áll elő; ezek közül pedig a két felső és a két alsó együttvéve a tömbi látkészülékben egye­síthető. Miután a gége fényképezésénél mozgékony részek lehető leggyorsabb levétele kívántatik, a levételi idő mennyire csak lehetséges volt, megrövidíttetett, s itten meg kell említenem, hogy Brandeis-nak a közvetlen való fényrajzokhoz szükségelt colledium készítményt ekkorig nem sikerült előállítania. Hogy azonban a képnek a látszekrény üvegleme­zén való felkeresése és beillesztése , azután pedig, hogy az érzékeny lemez betolása és kitétele között idővesz­teség ne történjen, Brandeis sokszorozóján saját gon­dolatom szerinti eljárást alkalmaztam, mely tudtomra a fényképészek által ekkorig nem használtatott. Ugyanis a kikészített lemezt magába foglaló toló hátfelületén, azon a helyen, hová ama négy kép egyike vettetik, kicsiny ajtócskát metszettem ki, melybe a collediummal bevont üveg lemez helyett homályosra csiszoltat helyeztem. Könnyen érthető, miszerint amaz eljárás mellett a képek egyikét folyton látván, ezen a homályos üveg­lemezen lerajzolódott és az ajtócskán előtűnő kép se­gélyével a készülék pontos beillesztését eszközölhetni, egyszersmind pedig a kilesett, legalkalmasabb pilla­natban, az addig elzárva tartott három másik tárgy­lencse fedelének gyors elvétele által, a többi három kép azonnal rögzíthető, s ezek közül kettő tömblátási (Stereoscopikai) czélból egyesíthető. Magától értetik, hogy a sokszorozó négy képe nem mindig vág össze egymással hanem parallaktikai különbségek vannak közöttük, mit a számításból ki­feledni nem szabad, ha a közös beillesztést a látható kép körrajza után szándékozunk létesíteni. Ezen átvizsgált javításnál fogva hiszem, hogy a sokszorozó által nemcsak a pillanatra látható gége­részeimet, hanem még a gyakorlatlan egyéneknél meg­levő kórleleteket is, ha ezek a gégetü­köri vizsgálás­­nak csak valamennyire is kényelmesen hozzá­férhetők, fényrajzolhatom, mely alkalommal véleményem szerint a Lewin-féle „gégetükör rögzítő“ (Fixateur. Die Laryngoskopie. Berlin 1860, 4 lap) jó szolgálatokat tehet. A hörgöcslobról (Hajszálhörglob. Bronchitis capillaris). Wagner János egyet, tanártól. (Vége.) E lapok múlt számában fővonalaiban vázolt hörgöcslob tüneményeinek és lefolyásának példáját a következő két kóro­­dai eset adja : Első eset: K. M. 24 éves gyufagyári napszámosnő, no­vember elejétől kezdve köhögésben s könnyebb lázas mozgal­makban szenvedett. Csakhamar nehéz, sőt fuldokló légzés fej­lődvén, s a köhögés többnyire hányással lévén összekötve, a beteg korodánkon keresett segélyt. 1861-ki november 19-kén az erős testalkatú egyén nehe­zen, sebesen s fuldokolva légez, gyakran s erősen köhög; a köhögés a fejben s a mellkasban szúró fájdalmakat, s mint em­­lítem, gyakran hányást is idéz elő; a kiköpés habzó, nyúló s átlátszó, itt-ott véres szálakkal el van látva. A kopogatás rendellenest nem mutat; a hallgatódzás által a mellső részen érdes légzést sípolással, a mellkas alsó s hátsó részén szercse­­gést, de többnyire , nevezetesen felül, szortyogásokat észlel­hetni. Az érütés 110 egy perczben, nagy ugyan, de könnyen elnyomható. Az egész testet bő izzadás fedi. — Salamiasó rendeltetik. November 20-án a fuldoklás megszűnt, a sebes légzés s az erős köhögés még jelen van. Nov. 21-én a tünetek tetemesen csökkenvén, a beteg jól aludt. Nov. 22, 23, 24. A köhögés ingerének csillapítására a salaminsó keserédes venyigével köttetik össze. Nov. 26. A beteg korodánkat gyógyúlva hagyta el. Ezen esetben a betegség, mint hörghurut lépett fel, mely elhanyagolva, s a már szenvedő hörgők ingerlése folytán vil­­lacssav gőzeivel, hörgöcslábbá súlyosodott. A betegség azon­ban kisebb fokú, s az egyén fiatal és erős lévén, czélszerű be­folyások mellett könnyen legyőzetett. Második eset: P. A. 40 éves, három gyermek anyja, 27- dik évében oldalszúrásban, s 1860-ki őszszel négy hónapig vál­tólázban szenvedett. Jelen betegsége állítólag 1861-ki január hó 7-én köhögéssel, rövid légzéssel s a mellkas körületén szúró fájdalmakkal kezdődött. A beteg azonban csak jan. 26-kán jött korodánkra. A közép testalkatú egyén halvány sárgás színű, arcza izadsággal fedve, feje fájdalmas, nyelve fehéres-sárga, szájíze keserű, felböfögés, étvágytalanság s nagy szomjúság van je­len ; a mellkas széles, rendesen domború, a légzés nehéz, 40- szer ismételtetik egy perczben; a kopogatás semmi rendelle­nest nem mutat, szörtyöléseket már a beteg közelében, azon­ban még jobban a hallgatódzás által lehet észlelni; a mellkas alsó hátsó részén a hangos szörtyölések mellett némileg szörcse­­gés is hallható, az erőszakos köhögés alatt fehéres sárgás s ha­bos, de véresen csikórt váladékot ürít ki; a has keveset puf­­fadt, az alhast kivéve mindenütt fájdalmas; a lép s a máj na­gyobb ; az érülés egy perczben 100, a hőmérséklet 394/10 C., egy híg székürítés. — Rendeltünk hánygyökforrázatot légsa­vas szikéleggel. Jan. 27, 28. Az érülés 108, a többi tünetek ugyanazo­nosak. Jan. 29-én érülés 110, gyönge, kicsiny; a légzés 54 egy perczben; a beteg fuldoklás miatt hanyatt feküdni nem képes, s így éjjel s nappal kezeire támaszkodva s előre hajolva nagy nehezen liheg, e mellett oly gyönge, hogy alig képes köhögni. A hosszas váltóláz következtében vérbetvegyes s erőhiányos tükri fényrajz üvegen, s mutatja az orrsövény, a jobboldali horty, a középső és felső orrkagyló, a részben a szájpadvitorla hátsó felü­letét kicsinyben. A baloldali korty csak homályosan látható.

Next