Orvosi Hetilap, 1862. március (6. évfolyam, 9-13. szám)

1862-03-02 / 9. szám

163 164 elő azokból, mely azonnal aránylag túlságossá válik, mihelyt a nyitva volt szemtekeüveg hirtelen elzáratik. Ezen magyarázattal csak látszólagos ellenkezésben áll azon tény, hogy az üveghályog nem azonnal, hanem csak napok, sőt, mint tapasztalni alkalmam volt, hetek múlva is kifejlődik. Mechanikai mozzanat, bármily erős legyen is, hatásának teljes képét csak a physiologicus táplálási folyamatok közbenjárásával hozhatja létre. De magából az erőművi viszonyból is megfejthetni ezen körülményt. Míg tudniillik az új hegállomány puha, gyönge és engedékeny, a nagyobb mennyiségű gyülem ezt fogja leginkább érni és nyomni, sőt azt szét is szakitni; ellenben minél szilárdabbá és feszesebbé lett a heg, a nyomás annál inkább a szemtengely hátsó sarka, a szemideg felé fog irányulni s a többször emlitett és eléggé ismert tüneménycsoportozatot előidézni. Másrészről ismét megfogható, hogy némely esetekben, hasonló körülmények között, miért nem támad glaucoma. Itt tudniillik a nyomás viszonyainak helyreállítása közben, a túlságos elválasztás megszüntetése és a felszívódás egyidőbeni felfokozódása által, az aránytalanság kiegyenlíttetik még, mielőtt a nyomás vészes behatása a lázidegre létesülhetett volna. Az e tekintetben észlelt esetek nehánya szolgáljon az imént vázolt kórfolyamat földerítéséül. 1. Honig Ford. 24 éves, 1859. sept. 27-én a balszem erőszakárával és a szemteke nagyfokú másodlagos változásaival jött hozzám, kankó okozta megbetegedésének 8-ik napján. A szemhéjak dagadtak, a geny-elválasztás bő, a szemközhártya mindenütt dagadt és vörös, a szemteke puha, a szaruhártya sok helyen fekélyes és homályos, nevezetesen kifelé, aláfelé és fölfelé. Az imént nevezett helyeken átfúródást gyaníthatni, miután a szemteke lágy és a csarnok egészen el van enyészve. A szaruhártya szóval képét viseli a genyes elmállásnak a szemteke haladó sorvadásával. A jóslat ezen oldali látképesség teljes elpusztulására hangzott. Gyógyeszközül a betegszem érzékenységéhez mért edzések alkalmaztattak, s a siker — a takár tüneményeire nézve — gyors és kielégítő volt. A betegség 14 napi lefolyása és a takáros jelenségek folytonos kisebbülése után, mely idő alatt a szemteke folyton megtartotta puhaságát, nagy csodálkozásunkra a szem belső részén, a szaru és szivárványhártya közt, egy újonnan képződött tért vettünk észre. A víznedv ezen új gyüleme néhány napig állandóan növekedett, s miután az annak megfelelő szarurészlet ugyanazon arányban tisztáit, a láza is nem sokára e helyen oly kiterjedésben tűnt elő, hogy annak rendes kerek alakját kivehettük. Ugyanazon időben az eddig pusztán világosság érzelésre korlátolt látképesség annyira javult, hogy a beteg nagyobb tárgyakat mintegy ködben észrevehetett. Az ily váratlanul kedvező lefolyás mellett, mely kétségbeejtő kórisménket teljesen meghazudtoló, feltűnő és aggasztó volt egyszersmind, hogy a szemteke köthártyája belövelésének fokonkénti és csaknem tökéletes elenyészte után, a szaruhártyát környező sugáredények legkevésbbé sem lohadtak le, hanem az előbbi jelentékeny vastagságot azután is megtartották. Ezen tüneményekhez néhány nap múlva és minden külső ok nélkül sugárzsába (Ciliarneurose) és a szemteke nagyobb feszessége társult. A szaruhártya azonnal megcsapoltatok, mire a homlokfájdalom 24 órai tartam után megszűnt. Miután ez azonban két nap múlva, ámbár kisebb mértékben, ismét kiújult, szivárványmetszésre határoztam el magamat, és pedig két oknál fogva, hogy a szembeni nyomás kisebbítessék, és a látának meghosszabbítása által, a szaruhártya átlátszóbb oldala felé, a látképesség javuljon. — A műtétekt okt. 20-án különös nehézség nélkül vittem véghez, csakhogy a szivárvány kihúzott darabja két ízben kicsusszant. A lábos tünemények csekélyek voltak. A szivárványnak két darabja be lett íkelve. A kimetszett látószél-darab egyik része helyben maradt úgy, hogy az új környi (peripherische) láta a természetes középpontitól egy keskeny, hegyezett szalagocska által választatott el. Betegünk már negyed nap kimehetett, s közvetlen a műtét után szemtekéjét könnyebbültnek és látását határozottan javultnak valló. A szaruhártya-szélig terjedő visszérágak vastagsága napról-napra csökkent, s a látás, habár a nagy kiterjedésű szaruhomály miatt nem is lett tökéletes, a beteg mégis hasznát veheti azon szemének, melyet előbb a crouposus elmállási folyamat, utóbb pedig és még nagyobb mértékben a lázideg álnok másod-kivájulása a végelpusztulással fenyegetek. 2. Szerencsétlen kimenetellel volt egy második eset. — Egy hivatalnok, ki a magyar hadjárat alatt, kardvágás által, balszemét elvesztette, 1859-ik évben hivatalos eljárás alkalmával az erdőben egy faág által jobb szemén megsérült, s az ütés után, valószínűen a szaru sebzése folytán, szemléle fejlődött ki. Midőn én a beteget négy héttel később gyógykezelésem alá vettem, a szaruhártyán roppant nagyságú heg és szemhéjközhártya-takar volt jelen. A takár lábellenes és könynyen edző gyógybánásnak hamar engedett, midőn 14 nappal később a szaruhártya heves fájdalmak közben hirtelen megrepedt és a csarnok elenyészett. Nyomkötés ezt két nap alatt ismét helyreállító. Nyolcz nap múlva új megrepedés, melyen a nyomkötés ismét szerencsésen segített. A beteg színleg tökéletesen meggyógyulva hivatása helyére visszatért, hol hivatala teendőivel, valószínűen igen is szorgalmasan foglalkozott. Négy hét múlva, a másod-glaucoma, sajnosan már nagyon is előrehaladt tüneményeivel tért vissza. Az iridektomia kivitele alatt, a csaknem genyes sárgás színű víznedv kifolyása után, erős vérzés támadt a szemben; — azután hályog (cataracta) fejlődött ki, s a szem egy új sértés következtében később elsorvadt. — Némi tekintetben érdekes volt ez esetben, hogy a betegnek mindkét szemén jókora öröklött staphyloma posticum chorioideae volt jelen, s e szerint két oly kórfolyamat egyesült, melyek egymást némi tekintetben állítólag kizárják. E kizárást azonban úgy kell értenünk, hogy a szemteke tengelyének ezen veleszületett meghosszabbodása a sajátképi idült üveghályogot rekeszti ki, nem pedig azt, mely másodlagos úton jö létre. 3. Egy harmadik eset végre a körfolyamatok egészen külön neméhez, a gyermekorvosi gyakorlatban gyakran előforduló és genyszemet (hypopion) előidéző, középponti szaruhártya fekélyekhez tartozik. — Az itteni jól ismert H. kötszerész hét éves leánykája 1860. évben szenvedett ilynemű bajban a jobb szemén. Midőn hozzám hozták, a mellső csarnokban már jó mennyiségű geny és a szaruhártyán az ismert kerek, átfúró középponti fekély volt látható. A felszívódás és a fekélyes folyamat gyógyulása, a görvélytől nem egészen mentnek mondható gyermeknél, nem haladt ugyan a leggyorsabban, anélkül azonban, hogy a gyógykezelésnek különös nehézségekkel küzdeni, vagy valamely rendkívüli tüneményt észlelni lehetett volna. Nyolcz nappal a tökéletes behegedés után a fekély helye hirtelen megrepedt s a mellső csarnok elenyészett. A gyógyítás nyomkötéssel és atropin becsöppentésekkel eszközöltetett. E jelenet még kétszer ismétlődött. Végre a heg többé föl nem fakadt, de a glaucoma minden tüneményei fölléptek, mit ily zsenge korban sem előbb sem utóbb soha nem tapasztaltam. 1860. jun. 26-án a kis leánykát a gyermekkórházban műtettem s az aggasztó jelenségek mind eltűntek. A látképesség a szaruheg miatt nem a legfényesebb ugyan, de mégis kielégítő, s a gyermek azóta egészséges. 4. A meggyógyúlt kerek szaruhártya-fekély következtében támadt glaucomának még egy esetét említem itt meg, mely szorosan nem tartozik ugyan e rovatba, de melyet néhány nappal ezen czikk írása előtt egy 85 éves óbudai embernél volt alkalmam észlelni. A veszély szivárványmetszés által itt is szerencsésen el lön hárítva. A fekély közvetlen a szaruhártya szélén belől fészkelt, '/4—l'/V" széles volt s a szaruház-