Orvosi Hetilap, 1862. július (6. évfolyam, 27-30. szám)
1862-07-06 / 27. szám
527 csekély. A férfias elhatározású beteg az igen jelentékeny fájdalmat nyugodtan állta ki. Egy másik hasonló — csakhogy kisebb terjedtsége — nyelvrák esetben, a kórodán szinte értékesnek bizonyult a galvánhorokétesz ilyetén alkalmazásmódja Más üregekbeni ilyetén műtétmódra esetet nem hozhatok ugyan föl, de hol valamely mélyben ülő s vérzéscsillapításra nem egészen hozzáférhető kocsánytalan kórképződmény — például ha az elfajult méhszáj — részletes kiirtása lenne kívánatos, ily módom alkalmazásától a galvánhurokétesznek jó eredményt bátorkodnám reménylen. S végre az izzó alárácsozás. Az öblözetes edénytágulati dagok (teleangiektasia) gyógyítására, ha kicsinyek azok, a kiirtás — még pedig késsel — kétségkívül a legbiztosabban, s legjobban czélravezető szer, mint ezt a fentebbiekben is már kimutatni törekedtem. — Ha azonban nagyobb térfogatuakká lettek azok, fekhetnek oly helyeken is, hol teljes kiirtásukra gondolni is alig lehet, vagy legalább kivihetlen az. S mennyiben az egyszerű lenyomásoktól a tűszúrásig (acupunctura) s edző folyadékok befecskendéséig mindazon eljárások, melyek eddig e kóralak ellen javasoltattak vagy megkísértettek, kielégítő eredményt létre nem hoztak; a galvános alárácsozáshoz folyamodás igazolt. Alapeszméje a gyógymódoknak, melyekkel az öblözetes edénytágulati képződmények terjedésének gátat vetni törekszünk, lob s szervesedő izzadmány előidézésében áll. Ezt eszközölni előbb gömbösttik, meg Petit tűkkel párhuzamos átszúrás (hideg alárácsozás), edénylekötés, genyszalag áthúzás idegen vagy edző testek betevése, befecskendése sat. által törekedtünk. Eljárásaink csak ritkán vagy hiányosan vezettek czélhoz, többször egészen eredménytelenek, majd épen károsaknak bizonyultak. Az újdonképletnek sodronyok behúzása általi átjárása, mely sodronyok egymással párhuzamos, vagy egymást keresztező irányúak legyenek, s az új képződmény alapja közelét érjék, vagy tömegén vonuljanak át, s kiálló végeiknél fogva izzittatván, menetük környékében lábot idézzenek elő; ez lényeges feladata a galvános izzó alárácsozásnak. Az ismételt kísérletek mutathatandják meg csak, menynyiben felelend meg az edénytágulati öblözetes képződmények gyógyításának ezen eszméje általán, s az eszmére alapított izzó alárácsozási gyógymód különösen a hozzákötött reményeknek. Annyit meglehetős bizonyossággal lehet előre is, meg a már kivitt alkalmazási esetek körüli tapasztalatok nyomán mondani, hogy az egyszerű gömböstűknek — mint izgatóknak — vagy a genyszalagnak berakása és az edző folyadékok — kénsav, légenysav sat. — többször vészthozó befecskendése fölött, a galvános izzó alárácsozás czélszerűségi elsőbbséget érdemel. Míg amazok elsőbbjei — tűk, genyszalag sat. —e sülyedt izgékonyságu képletben csak lassan, néha igen nehezen vagy épen nem gerjesztenek lobot, s izzadmány szervesedést; addig az edző folyadékok a vér által tovaragadtatván, oly helyen gyakoriak edző, alvasztó sat. hatásukat, hol azzal a szervezet rögtöni romlását idézték elő. A sodronyokkali izzó alárácsozás részét az újdonképletnek elroncsolván, az öblözetek számtalan közlekedését szükségkép megsemmiti, magasb fokú izgatása lehot s kisebb-nagyobb szemcsésedést gerjeszt mindig. Middeldorpf egy csecsemő esetét emliti föl, kinél egyéb szerek elégtelennek bizonyulván, egy a bal állkapocs zugán s környékén mintegy 4 □ hüvelyknyi területű és 1,25 hüvelyknyire kiemelkedő öblözetes edénytágulati képződmény ellen alkalmazta az izzó alárácsozást. Az előszöri műtétet tályogképződés és genysülyedés kisérte a válla, a dagban csomósodás. Tizenöt hét múlva ismételte a műtétet s ez a dag teljes szöveti átalakulására vezetett, mely 12 hó múlva is fönállt. A párhuzamosan megkeresztező irányban bevitt sodronyokat ő 15 másodperczig izzította. Vérzés az odasült sodronyok eltávolítása után oly élénk állt be egyik-másik nyíláson, hogy az a nyílásokra gömböstűvelt nyolczas varrat alkalmazását szükségelte. Mindamellett is Middeldorpf maga oly valószínűnek tartotta a kiújulást, hogy a dag hátramaradt üres tömlőszerüreg lelóggó maradványának szépítési szempontbóli eltávolítását még 12 hó múlva is korainak tartotta. Az 1860-ik tanév folytán egy körülbelül 20 éves hajadonnál szinte a bal pofát s az állalatti tájat lepé el egy öblözetes edénytágulat. Valamivel kezdődött a járomhíd alatt, mellfelé a szájzug közeléig, a pofán az álcsúcs közeléig s az állkapocs haránt részén terjedt ki, hátra egy hüvelyknyire a fül előtt határzódott. Kitöltötte az állalati háromszöget nemcsak, hanem alapjaival a csontig érvén, mutatkozott a pofa lakhártyája alsó fogsorházi átmeneti redőjén is. Leterjedt ezentúl a nyakra is úgy, hogy a szegykulcscsecs-izmot valamivel felén alulig dunnakint fedé. Ily kiterjedtsége mellett a képződménynek a föntebbiek után nem lehetett az izzó alárácsozásra nem gondolni. Alkalmaztatott is az a kép, hogy három sodrony huzatott a dag mélyén át, annak hátsó szélétől mellfelé egymással párhuzamosan, a sodronyok azután izzittattak egy perczig. A sodronyok odasültek a velük érintkezett nedvdús képletekhez, mozdíttatásuk nehéz lett. Különösen megsütötték az izzó sodronyok ki- és behuzattatásuk környékét, hol a bőr több vonalnyi átmérőjű területen elroncsoltatott. Vérzés a be- és kiszúrásnál is mutatkozott már, az odasült sodronyok némi erőveli eltávolíttatása után pedig jelentékenynyé lett, mely ellen ha nem lett is szükséges a nyílások nyolczas varrattali zárása, a tömneszelés igenis elkelt. Néhány nap után a nyílási sebek megtisztultak, a bekövetkezett genyedés mérsékelt lett. Az izzósodronyok képzetté edzett csövek folytáni szadmányos tömődés oly csekély lett, hogy az egész dag nyomássali kiürttetősége s az utáni megtelése észrevehetőleg nem változott. Daczára e csekély eredménynek a műtét ismételtetett az előbbi gyógyulás után; az eredmény ismét csekély, a dag alig kisebbült. Aránytalanul nagyobb hatása mutatkozott, mind a dag kisebbítését illetőleg, mind a dag szövetére nézve a késsel részletes kiirtásnak. Ha a Middeldorpf némi tartózkodással vázolta említettük eset reményekre jogosíthatott föl az edénytágulati öblözetes dagok galvános izzó alárácsozássali gyógyíthatása iránt, úgy azon reményt sebészi csóvodánk itt közlött másik esete legalább is nem éleszti. — És valóban az edénytágulati öblözetes dagok növekedésrei hajlama ismeretes lévén, igen károsnak kellene bélyegeznünk, ha valaki tán a galvános alárácsozás iránti túlságos reményekben, a kiirtásnak — hol az még lehetséges — idejét túlhaladni engedné. Mint utóbbi esetünk mutatja, még a részletes kiirtás is több eredményű az izzó alárácsozásnál, s ez utóbbi helyesen csakis ott jöhet alkalmazásba, hol a kiirtásról bármi körülmény miatt szó sem lehet. Az utóbb vázolthoz épen hasonló eredményű esetre emlékezem 1857-ből Dumreicher tanár kórodájáról Bécsben, hol egy körülbelől 18 éves legény jobb pofáján terjedt el, s azt óriásivá duzzasztotta egy ilyetén kórképződmény. A galvános izzó alárácsozás jelentékeny vérzés és hegeken kívül, szinte csak értéktelen változást szülhetett. •Hun— 528 LAPSZEMLE. (—h—n) l!j keserű forrás Budán és rubidium a visegrádi talajban. Thann Károly, jeles vegyészünk a magyar tudományos akadémia nyárhó elsején a mennyiségtani és természettudományi osztályok ülésén két érdekes közleményt terjesztett elő. Bemutató egy, Budán, Iványi Mihály úr által ásatott új keserű víz-forrás vegyi elemzését. Ez új forrás a keserű vizeiről ismeretes Sasvölgyben találtatott, a Böck-féle forrástól két —háromszáz lépésnyire délnyugat felé. Az új forrás „Deák Ferencz“ nevét viseli. A víz fajsúlya : 1,03706, hőmérséke C. sz. 7,9°. Egy polgári fontban a következő mennyiségű ásványrészek vannak szemerekben: kénsavas MgO .... 138,174 szemer kénsavas NaO .... 109,090 .