Orvosi Hetilap, 1862. november (6. évfolyam, 44-48. szám)
1862-11-02 / 44. szám
ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. Tulajdonos és felelős szerkesztő: Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs : Balogh Kálmán tr. Tartalom : Balogh K. tr. : A láz. (Folyt.). — Nágyl E. tr. : Kórodai adatok a szürkehályog gyógykezeléséhez. (Folyt.). — K. A. : A halpikkely-kiütésen annak különbféle alakjairól. Begbie tr. után. — Könyvismertetés. — Lapszemle: Fejfájás, rosszullét, rögtöni vakság, gimő az agyacsban. — A tüdősilér megrepedése. — vérömleny a szívburokba. — sat. Tárcza . Tormay K. tr. : Terv az orvoskari épületre vonatkozólag. (Vége.). Korányi Fr. tr. — Önkényt és önkénytelenül kopogó szellemek. (Vége.). — Társulatok. — Vegyesek. — Előadások a pesti gyermekkórházban. — Pályázatok. Előfizetési ár : helyben egész év 9 frt. félév 4 frt. 50 kr. évnegyed 2 frt. 25 kr. vidéken egész év 10 frt. félév 5 frt. évnegyed 2 frt. 50 kr. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. Hirdetésekért soronkint 14 ujkr. Pest, 1862. »HE«. November 2. Megjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesztőnél újtér 10. sz. és Osterlamm K. könyvkereskedésében, áttér a kioszk átellenében. Balogh Kálmán tudortól. (Folyt.) Midőn a láz tüneteit értelmezni akarjuk, a test növekedett hőségére, s ennek eredményezőjére, a nagy mértékű anyag felhasználására kiváló figyelemmel kell lennünk. Tudjuk, hogy minden ugyanaz lévén, a hőség emelkedésekor valamely csőben az áramló folyadék sebessége aszerint növekszik, mint a hőmérsék emelkedésben van, ezért pedig a láznál az érlökések szaporaságának annál inkább nagyobbnak kell lennie, minél emelkedettebb a hőmérsék, s valóban a tapasztalat azon elméleti követelményt némi kivétellel, melyek egyéb mellékkörülményekben találják alapjukat, igazolja is A hőmérsékleés érlökések számára nézve körülbelül a következő viszony állítható föl: C. sz. 37,35° = 75 érlökés, „ 38,05° = 85 „ „ 38,75° = 95 „ „ 40,45° = 105 „ „ 41,15° =115 „ „ 43,25° = 145 „ Az érlökések számlálásánál mindazon körülményekre figyelemmel kell lenni, melyek szaporaságukra befolyással lehetnek , s itten az egyén életkora jelentékeny szerepet visel. Míg az újszülöttnél a perczenkénti érlökések száma 150 és a három éves gyermeknél 100, a felnőtt embernél 65 — 75 között ingadoz. Perczenként legkevesebb érlökést a 20 és 24-ik életkor között észlelhetni, midőn azok a 70-et nem igen haladják túl; míg ellenben az aggkorban, midőn a szervezet teljes kimerülése mindinkább nagyobb mérvben külöli magát, az érlökések szaporábban következnek egymásután, így a 80-ik életévben a rendes létnek megfelelőleg 80 érlökést számítani nem tartozik a ritkaságok közé. Ha tekintetbe vesszük a test nagyságának az érlökések szaporaságára való befolyását, hogy azoknál, kiknek testtömege nagyobb, az érlökések lomhábban mennek véghez, mint a kisebb testűeknél: önként merül föl a gondolat, hogy az érlökések számának korszerinti különbségeit nem a testnagyság különbözősége eredményezi-e? Ezen kérdésnek egyébiránt még annálfogva is kétségkívüli jogosultsága van, hogy ugyanazon korú nagyobb tömegű ember érlökéseinek száma kevesebb, mint a kisebb tömegűnél találhatni. S így habár a kornak hatását teljesen ki nem zárhatni, tagadni pillanatig sem lehet, hogy a testsúly az érlökési szaporaságra lényegesen befoly. A nők a férfiaknál közönségesen csekélyebb súlyúak, miért nem csodálkozhatni, ha az előbbieknél általában véve szaporább érlökésre akadunk; s hogy idevonatkozólag az ivarféleségnek micsoda befolyása van, csak akkor fogjuk megtudni, ha minden egyéb mellékkörülmény ugyanazon volta mellett még a testsúlyt is tekintetbe fogjuk venni, mert csak azon esetben, ha ugyanazon körülmények között levő és ugyanazon testsúlyú férfinál az adott időben kevesebb érlökést számlálunk, mint a nőnél, mondhatjuk, hogy a férfi szívverései ritkábban következnek egymásután. A felvett eledel hőmérsékének a szívverések, s s így az érlökésekre közvetlen befolyással kell lennie, minthogy a gyomorba jutott eledelek a szívtől csak a vékony gyomorfalzat és a rekeszizom által vannak elválasztva, miért a hidegebb étel a szívre hatőleg, míg a melegebb reá melegítőleg hathat. Az eledelfelvétel befolyásának megítélésénél azonban mindekkorig tekintetbe nem vették a felvett eledel hőmérsékét, minélfogva tudni nem lehet, hogy azon átalános állítás, az étkezés az érlökések számát szaporítja, mily értékű, mert ezen szaporaság bekövetkezhetik akár azért, hogy az inkább megmelegedett szív gyorsan ver, akár pedig azért, hogy az anyagforgalom élénkebbé vált. Midőn a légvételek gyorsabban történnek, a szív is gyorsabban ver; a légvételek számát pedig többek közt gyorsítja a magasabb levegői hőmérsék, nemkü-44 *) L. lapunk 27. és 28. sz.