Orvosi Hetilap, 1862. november (6. évfolyam, 44-48. szám)
1862-11-02 / 44. szám
867 868 jenben a csekélyebb körlevegői nyomás, mely hatányok tehát egyszersmind az érlökések számát is szaporítják. A magasabb levegői hőmérsék a légvételek számát gyorsítja, mert olyankor a körlevegői nyomás csekélyebb, s így a tüdős véredényekre is csekélyebb nyomás nehezedvén, azok vérrel könnyebben megtelhetnek, mi azután a légvételeknek egymásutáni gyorsabb következését eredményezi; mint azonban csekélyebb körlevegői nyomás mellett a tüdős véredények gyorsabban megtelnek, a megtelés szint annyival könynyebben is megy véghez, minélfogva a szívnek csekélyebb munkát kell végeznie, hogy a vért ugyanazon után tova hajtsa, s ezért az érlökések szaporasága és a légvételek gyorsasága ugyanazon tényezőnek egyenes következménye. A magasabb körlevegős hőmérsék az érlökések számának növekedését még azáltal is eszközli, hogy a test kevesebb meleget veszítvén, az állati meleg kevésbé magasabban áll, mi azután az érlökési szaporaságot némileg szinte emeli. A testmozgás az érlökések számát szinte szaporítja, így Weber testvérek észlelték, hogy gyors járásnál a szívlökések a légzésekkel egyidejűleg és egyenlő számmal történnek. A testmozgásoknak az érlökések számára való befolyása a test elgyengült állapotában, mint a hasi, nemkülönben a küteges hagymáznál, valamint más lázaknál, még inkább előtün, mint az egészséges lét idejében, így megtörténhetik, hogy midőn a test fekvő helyzetét ülővel cseréli föl, az érlökések 20 — 30-al szaporodhatnak. A kávé, tea és átalában véve minden ingerlő szerek, s így a fűszeres eledelek is az érlökések szaporaságát szinte növelik. Tekintettel kell lenni a felvett gyógyszerekre is, mert a savak például a folyadékok súrlódását növelvén, a vérkeringés gyorsaságát, s így az érlökések szaporaságát csökkentik; míg ellenkezőleg a közönyös sók, a kékenysav (HCg), kénköneny és a légköneny (NH3) ama súrlódás csökkentésével a vérkeringést gyorsítván, az érlökések számát szaporítják. A nyúltagy a bolygideg által a szívmozgások gyorsaságára mérséklőleg hat, sőt ha a reá működő inger elég nagy, azokat meg is szüntetheti, miért a nyúltagy és a bolygideg állapotát a láznál figyelem nélkül soha se kellene hagyni, minthogy vajmi könynyen lehetséges, hogy valamely lázas állapotban a szokottnál kevesebb érlökési számok, ottan alapulnak, hogy a nyúltagy akár egyszerűn magában a betegségben gyökerező vértolulás, vérpangás, akár pedig fölvett anyagok által izgatva van. Nyilvánvaló tehát, hogy az érlökések számlálása, a láz jelzésénél csak akkor értékes, ha mindaz, mi szaporaságukra nézve mondatott, nagy lelkiismeretességgel figyelembe vétetik. Ha azonban a hőmérséki emelkedettséggel az érlökések szaporasága párhuzamban áll, a láz jelzése biztosságban oly kevéssé nyer valamit, mint ebben nem veszít, ha az érlökéseknek szaporasága helyett azok lassúsága észleltetik. Talán csak hagymáznál lehet az érlökések számának jelentősége, midőn a hőmérés bármi oknál fogva meg nem történt, vagy meg nem történhetett. A hagymáznál ugyanis igen rövid idő alatt bekövetkező halálra bizton számíthatni, ha a percenkénti érlökések a férfinál 120, a nőnél pedig 130-ra emelkedve, két-három napon keresztül lassan bár, de folytonosan magasabbra szállanak. A tüdőlobnál, hol a láz hamar végére jár, az érlökések számának csökkenése jókorább szokott bekövetkezni, mint a hőmérsék alászállása, miért az emberben könnyen azon gondolat támadhat, váljon az érlökések pontos megszámlálása hamarább mutatja-e a láz esetét mint a hőmérés? Ezen megjegyzésre azonban ellen kell vetnünk, hogy a tüdőlobnál, midőn az izzadmány a tüdőben véghez ment, a vér az edények tetemes részének járhatlansága miatt, ottan sokkal nehezebben áramolhat, miből azután a szív erőltetettebb tevékenységének, s így a szívverések ritkább voltának kell következnie; emellett pedig a láz még nemcsak hogy folyton tarthat, hanem növekedhetik is. Szintúgy más betegségeknél, ha az érlökések szaporasága hamarább csökken, mint a test hőmérsékének foka, az észlelőnek magát megcsalatnia nem szabad, hanem inkább fürkésznie kell, hogy mi okozhatta a hőmérsék foka és az érlökések száma közötti egyezménytelenséget, minek eredetét az előadott tényezők egyikében, másikában vagy többjében igen nagy valószínűséggel fel is fogja találni. Az érlökés-féleségek közt, mint a láznál fontosakat meg kell említeni a gyors és a kettős érlökést. A gyors és a kemény érlökés akkor szokott előfordulni, midőn a láz lábfolyamatok kísérője, így találhatni azt a bőr és a savóshártyák lábjainál, nemkülönben a tüdőlábnál. A kettős érlökés az egészséges embernél szinte előjön, hanem csak Marey érlökésjelzője által mutatható ki, míg az oly nagy fokban, hogy ujjal tapintva észrevehető legyen, csak súlyos betegségeknél, milyen a hagymáz későbbi szaka, fordul elő. Okai lehetnek, ha a szív nagy erővel hajtja a vért az edényekbe, vagy ha izomzata nem egyszerre, hanem részletekben húzódik össze, s végtére ha a vérhullám tovahaladásában levő valamely akadály következtében visszacsapódik. (L. „Az ember élettana“ I. köt. 67. 1.) (Folyt. köv.) Kórodai adatok a szürkehályog gyógykezeléséhez. Nágel E. tudor és tanártól Kolosvárott. (Folyt.) Az utókezelésnél részint azon kellemetlen bajokra kell a figyelmet fordítani, melyek bekövetkezését várni lehet, részint pedig olyanokra kell ügyelni, melyek valóban be is következtek. Ha a lebeny nincs jól oda illeszkedve, azon esetben a gyógyulást — legalább részben — csak gengedés útján lehet remélni, mely utóbbinak tovaterjedését lehetőleg akadályozni kell, s ezen czélból naponkint kétszer mákonyfesténynyel való bekenés alkalmazandó a genyet pedig chamomilla romana öntelékével kell leöblíteni, melylyel a szemet borogatni is lehet. Ily eljárás mellett lehetséges, hogy a porczhártyának (cornea) legalább fele még átlátszékony marad, melynek megfelelőleg később láta képezhető. Ha a szemrekesznek (iris) nagyobb darabja előesik, mi bekötés után is, a seb felnyítása következtében megtörténhet, s ha olyankor a látának igen nagy mértékű elvonatására számolhatni, a teljes hegedést meg kell várni, midőn a heggel átellenben fekvő