Orvosi Hetilap, 1863. február (7. évfolyam, 5-8. szám)
1863-02-01 / 5. szám
GERINCZAGYI VÉRBŐSÉG. (Hyperaemia spinalis). Felolvastatott a borsodmegyei orvos-gyógyszerészi egylet 1862-iki őszutó 10-kén tartott gyűlésében A von tudortól. Tisztelt egyesület! Az orvosi tudomány mint egyik része a természettudománynak, és oly folytonos kitartó buvárlatot igényel mint ez, hogy kitűzött czéljához közeledhessék, s valamint ennek tudományos fejlesztése alapjául a végetlen egyetemes világ szolgáltat észlelési s buvárlati tárgyakat, úgy a szoros értelemben vett orvosi, mint gyakorlati tudományban, csak a beteg emberi test képezi az emberi ész kimeríthetlen búvárlati aknáit. Ezred évek óta fürkészik a természetet, igaz hogy némely része a búvároknak csak felületesen és futólag, de más része alaposan, nagy kitartással, mély komolysággal, s mégis mennyi ismeretlen rejlik még a természet föl nem fátyolozott titkaiban. A természet minden csodálatraméltó, elragadtató teremtményeivel egyetemben szemünk előtt úgyszólva ki van zárva, mindamellett az óriási fölfedezések és a közönséges emberi észt majdnem meghaladó tettleges búvárlati eredmények daczára mennyi hiányzik még a tökélyhez. Lehet-e tehát csodálkoznunk , ha a gyakorlati orvosi tudomány, melynek favorlati tárgya a természet legszövevényesebb teremtménye — az ember, nem örvendhet még oly haladásnak , mint a természettudomány más ágai? A természettudomány egyes részei ismereteik forrását a végtelen világ tüneteiből s teremtményeiből merítik; gyakorlati tudományunk pedig az egyes koralakok észleléseiből, s ez okból a casuistica minden korszakban, bármily rendszer alatt nyögött is tudományunk, hasznosan szerepelt a gyakorlat terén; mert egyrészben alkalmat s anyagot nyújt az eszmecserére, másrészben a hűn leírt keresetek, habár gyakran homályosak is, egy-egy tapasztalattal bővítik ismeretünket; mert mint Pierry mondja: „minden dolgozatban van jó és rossz, de sokkal több jó s igaz van abban, mit az ember tulajdon észlelése, mint másnak szavai után ír:“ Jelen kórrajzunk tárgya gerinczagyi vérbőség, mely a bántaknak azon fajához sorozandó, melyek a a kórismetan homályosabb oldalát alkotják. Ezen homály legfőbb oka azon körülményben keresendő, hogy a gerinczagy, de általában az egyetemes idegrendszer bántalmai legközelebbi okairól kevés tudomásunk van. Az igazat megvárva a gerinczagyi bántalmaknál kórismés tekintetben — bár azoknak élettani megfejtése körül az élettani búvárok és kórodászok igen sokat fáradoztak, s el kell ismerni, hogy sok világot árasztottak s kételyeket derítettek föl az agy s gerinczagy egyes részei működési körében — még igen sok kivánni való van, hogy azon legkülönfélébb eltérő érzési s akaratellenes mozgatási tünetekről biztos tudomást szerezhessünk, s hogy ezen kutatás eredményei alapján dönthetlen kórismét elveket állapíthassunk meg. Azon tényleges élettani ismeretek, melyek némely gerinczagyi kórok elvitázhatlan jelenlétét tanúsíthatják, oly csekély számnak s még ekkorig is oly ingadozó alapra fektetvék, hogy korántsem mérkőzhetnek a test bármelyik szervbántalmas kórisméjével. A betegágynál, kizárva a helyi bántalmakat, a szenvedő szervek idegeiből következtetjük a gerinczagy megfelelő részében létezhető működési eltérést, s annak környileg kiható hiányos befolyását; így például, ha a hasi ágyék izmaiban büdöst észlelünk, a gerinczagy hátrészében valamely szövetváltozást tételezünk föl. Valósul-e mindenkor ezen, az életben sok eseteknél erőszakolt vizsgálati mód ? Nem fordul-e gyakran elő, hogy az idegrendszer más részében vagy ezen kivül ottan, hol kórodailag ki nem tudtuk mutatni, tárja föl a bonczk és a bántalom okát, honnét mint góczpontból kiindulva, az idegrendszer átterjedés (reflectio) útján szenvedett? Ha a számtalan idegrendszeri bántalmak közül a vidatánczot röviden érintem, mennyi zavart és eltérő vélemény uralkodik e kóralak lényegére s székhelyére nézve ? A tünetek összesége egyenesen a gerinczagyra, vagy talán, némely kórodászok szerint, minthogy legtöbb esetben csak a test fél oldala van megtámadva, az agyra utal mint székhelyére. Némelyek az agyacg-5 40. mxm ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. Felelős szerkesztő és tulajdonos: Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs: Balogh Kálmán tr. Tartatom : Kaczánder Jr. tr.: Gerinczagyi vérbőség. — Korányi Fr. tr.: A hólyagcsás tüdölégdagról. Folytatás. — Adatok az idegsömör ismeretéhez. Folyt — Könyvismertetés: Conpendium der Geschichte der Medicin von Dr. B. Hirsche. — Lapszemle: Térdcsonkolás két esete. — A méhizakhártya szemcsésedéseinek gyógyulása. Kisebb szemelvények. —Gyógytani és gyógyszertári újdonságok: A nytroglycerin mint gyógyszer. Hedenus szeret a tüszeg ellen. Tárcza : Popper Jósef tr. , 1862-ik évi jelentése a borsodi orvosgyógyszerészi egyletről. — Toulmouche tanulmányai a gyermekgyilkosság ____________és rejtett terhesség felett. — Budapesti k. orvosegylet. — Vegyesek. — Pályázatok.__________________________________________________ Előfizetési ár: helyben egész év 9 frt. félév 4 frt. 50 kr. évnegyed 2 frt. 25 kr. vidéken egész év 10 frt. félév 5 frt. évnegyed 2 frt. 50 kr. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. Hirdetésekért soronkint 14 ujkr. Pest, 1863. Megjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden cs. kir. postahivatalnál , a szerkesztőnél újtér 10. sz., Balogh K. tr. urnái, Országot 41. sz., és Osterlamm K könyvkereskedésében, újtér a kioszk átellenében. Február 1. K eteciík w M'«* n srs* ■■■ -