Orvosi Hetilap, 1863. március (7. évfolyam, 9-13. szám)
1863-03-01 / 9. szám
Oliv OSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórhavárlat közlönye. Szeteczi.]«: Felelős szerkesztő és tulajdonos: Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs: Balogh Kálmán tr. Megjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden cs. kir. postahivatalnál , a szerkesztőné újtér 10. sz., Balogh K. tr. urnái, Ország út 41. sz., és Osterlamm K. könyvkereskedésében, áttér a kioszk átellenében. Pest, 1863. Márciius 1. Tartalom : Barna Ig. tr. : A fogak cosmetikájáról. (Vége). — Semmelweis Ignácz tanár: A sz.-pétervári orvosegylet a gyermekágyi láz oktanáról és védkezeléséről. (Folyt). — Korányi Fr. tr. : A hólyagcsás tüdölégdagról. (Folyt). — Könyvismertetés. Koller Gy.tr.: Pleuritis und Pneumonie im Kindesalter , von Dr. H. Ziemssen. (Vége). — Lapszemle: Tettetett idegbetegség 7 éves leánykánál. — Mellkassipoly gyógyítása új eljárás szerint. — Epeké, mely a köldöktájon furodott át. — Apróbb szemelvények. Tarcza : Tudomány és tanár kinevezés. — Toulmouche tanulmányai a gyermekgyilkosság és a rejtett terhesség felett. (Folyt). — Tormay K. tr.: pestvárosi főorvos 1862-dik évi levegőtüneti és egészségügyi hiv. jelentéséből. — Vegyesek. — Pályázat. — Szerkesztői levelezés. Előfizetési ár : helyben egész év 9 frt. félév 4 frt. 50 kr. évnegyed 2 frt. 25 kr. vidéken egész év 10 frt. félév 5 frt. évnegyed 2 frt. 50 kr. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. Hirdetésekért soronkint 14 ujkr. A FOGAK COSMETIKÁJÁRÓL. Barna lg. tr. gy. fogorvos Pesten. (Vége) Midőn az előadottaknál fogva a fogaknak egész cosmetikáját egyéb függelékeivel együtt elvetendőnek tartjuk, felesleges volna egyes hírhedett szerek elemzésébe bocsátkoznunk, s azoknak kisebb vagy nagyobb ártalmasságát kijelölnünk, de annál szükségesebb futó pillanatot vetnünk a fogak vegyi elemeire, organisátiójára és élettehetségére, hogy tisztábban láthassuk megviseltetésük módját, s ugyanazon szereknek a különböző képletekben módosított hatását. Csak ezen észlelés és összevetés által juthatunk tisztult fogalmakra és következtetéseink biztos alapjára. Mész és földrészek a zománczban 0,98 állatiak, s víz 0,02 „ „a fogakban 0,72 „ „ 0,28. (Berzelius.) Organisatiójára nézve a zománcz rostos, a fogcsont csövecses, a gyökkéreg réteges (Retzius, Purkyne sz.) Élettevékenységük igen alárendelt, mert belsejükbe ható edényeik és idegeik nincsenek. Ekkorig legvalószínűbbnek látszik, hogy átszivárgás útján szemölcseik (pulpa) által tápláltatnak (Nasmyth). Az idegszemölcs edény-s idegdús lévén, nemcsak tápanyaggal képes szolgálni a maga rejtélyes útjain, hanem magas fokú érzékenységénél fogva a kültermészeti behatásokat is közvetve megérezni, a zománczban kevésbé, a fogcsontban és azon át erősben, sőt sokszor megmagyarázhatóan erősen. A vegyi elemzésből kitűnik a zománcz keményebb, nedvszegényebb és a fogcsontnak lazább, nedvdusabb mivolta; organisatiójukból amannak merevebb, emennek szivósb tulajdona; élettehetségük alárendeltségéből pedig az anyagcsere hiánya, s így gyarapodásuk és visszatermedésük lehetlensége; de kitűnik egyszersmind az is, hogy szervezett képletek, élettel bírnak, s hogy az idegszemölcs ezen élet fenntartása által felel meg förendeltetésének. Könnyű belátni a mondottak után, mily eszmezavart, mily fonák szerelést és bánásmódot szült a gyakorlatban több régi tekintélyes physiologok azon nézete, mely szerint a fog physikális kiizzadmányok erőművi lerakodásának lenni állíttatott. Az akkoron elkülönödni kezdett fogászat képviselőinek egy része e nézetből indulva ki, nem mint orvos, hanem mint fogszépítész és erőművész hitte teljesíteni hivatását, s annak daczára, hogy az újabbkori physiologok buvárlatainak fényesen sikerült az ellenvélemény kiderítése, minek nyomán a műveltebb fogorvosok megtévedett ügyfeleik hibáit fennen kárhoztaták, mégis olyáltalán elterjedett már a pusztító szerek divata, hogy azok kiküszöbölése mai nap sysiphusi munka gyanánt tekintendő. Noha a legártalmasabb szerek nagy része elvettetett, de elvileg az egész még elitélve nincs, a közönség pedig emberi gyarlóságában inkább fogainak fehérségét tartja szemei előtt, semhogy azok természeti fenntartására törekednek; minélfogva oda jut, hogy fogainak egypár évi csillogásáért, eme legtartóbb szépségének és annyira nélkülözhetlen szerveinek sajnos veszteségét kénytelen fájlalnia. A zománcz fehéríthető és csiszolható. Ritkán történik csupán az egyik, hanem egyszerre szokott történni mind a kettő; eszközül a fogkefe vétetik hozzá, közeg gyanánt pedig langyos vagy fris víz. Csiszolás által a zománcz ugyan már magában is megfehérül némileg, valamint minden kemény tárgy is azáltal inkább megnyeri alapszínét, de mégis a cosmetikák savas összetételi részei azok, mik által e fehérség vegyi úton eszközöltetni szokott. Bárminő sav a zománczczal érintkezésbe hozatván, annak mész és föld elemeivel összeköti magát, azokat vegyileg felbontván, minek következtében az ásványanyagok és az állati alakelemek között a kellő szilárdság feltételezője, az életvegyi viszony felbomlik, a feloldott mészföld hófehéren előtűnik, s vékony rétegecskékben elvesz;márpedig ha bármely szerves képletek alkatelemeinek egy része elhal, el kell halniok a többieknek is. Így van ez a zománczban is; felületének bármi csekély részecskéje feloldatván, a porczany megfelelő mennyiségének el kell halnia, s el is hal, elpusztul azáltal, hogy a felporhangult felréteggel ő is ledörzsöl-