Orvosi Hetilap, 1863. április (7. évfolyam, 14-17. szám)

1863-04-05 / 14. szám

JL 4L* mm*. Április 5. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. é­vfolyam. Felelős szerkesztő és tulajdonos: Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs: Balogh Kálmán tr. tartalom: Kovács József tr.: Gége-légcsőnyitás hártyás torokg­yíknál. (Folyt.) — Hasenfeld M. tr. : A fehér folyás gyógyításáról ás­ványvizek által. (Vége). — Könyvismertetés. Béke tr. : Die Krankheiten des Ohres, von Dr. von Tr­ölt­sch. — Lap­szemle. Bujasenyvi termények zsigerekben ébrénynél. — Magtalanság egy esete. — Izomczukor a húgyban. — Hamiblany sikeres adagolása söértágulatnál. Tárcza : Úti naplómból IV. — Budapesti k. orvosegylet márt. 28-ki rendk. gyűlése. — A budapesti k. orvosegylet határozata az orvosi hirdet­­mények iránt. — Vegyesek.___________________________________________________________________________________________________ Pest, 1863. Előfizetési ÁT : helyben egész év 9 frt. félév 4 frt. 50 kr. évnegyed 2 frt. 25 kr. vidéken egész év 10 frt. félév 5 rt. évnegyed 2 frt. 50 kr. A közlemények és fizetések bér­mentesítendő. Hirdetésekért soronkint 14 ujkr. Megjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden cs. kir. postahivatalnál , a szerkesztőnél újtér 10. sz., Balogh K. tr. urnái, Ország út 41. sz., és Oster­lamm K könyvkereskedésében, újtér a kioszk átelenében. GÉGE-LÉGCSŐNYITÁS HÁRTYÁS TOROKGYÍKNÁL (Laryngo-tracheotomia in angina crouposa membranacea) Kovács József tr., tanársegéd s egyete­m, tanártól. (Folyt.) Ha a mondottak után visszatekintünk a veszélyekre, melye­­ket kivált a szederjes fuldoklás magas fokán műteendő betegek­nél elháritni valóban még azoknak sem mindig sikerül, kiknek műtői képzettsége bírálatunk alá alig eshetik; váljon mivel­­ álland­ó veszélyek ellen az, ki műtétekben kevésbbé othonos; midőn pedig — mint látandjuk — a hártyás torokgyík gyógyke­zelésében a gége­s légcsőnyitást legalább is fontosabb szerül kell ismernünk gyógygyakorlatunk bármely másik szerénél, s kívánnunk kell, hogy minél elterjedtebb vagyona legyen az gyakorlatunknak, — mert hisz hártyás torokgyík mindenütt fordul elő, ott is hol kitűnő műtő nincs —, úgy kérdem nem önként jön-e elénk: vájjon a légcsőnyitás hártyás torokgyík elleni javultsága megállapításánál nem kényteleníttetünk-e a fuldoklási rohamot általán és a magas fokú szederjel duzzadt (cyanoticus) fuldoklási rohamot különösen oly betegségi szaknak tekinteni, melyen a mű­tétet gyakorolni nem kell, s csak is any­­nyiban föltételesen terülni ki a javalatok közül, mennyiben: 1- ér nem rendelkezik senki oly életerő-mérleggel, mely­­lyel szabatos biztossággal mondhatná valamely fuldoklási ro­hamról, hogy azt még szünetelés p­remissio is követendi. 2- ér Minthogy oly esetekben, melyekben a szünetelés többé épen nem volna várható, kiváló ügyességű és szeren­­cséjű műtők, ha csak keveset menthetnek is meg,­­ ha csak csekély is a megmentett százalék, mégis nyereség az a bizonyos elveszés ellen. Ott ellenben j­ör hol az eset a szünetelés lehetőségének bár csak csekély reményét engedi is, halasztandó a műtét mindenki által, mert senki műtői ügyessége nem nagyobbít­­hatja annyira a szerencsés kimenet esélyeit, mint a szünetelés. M­­or kevésbé ügyes műtők még a szederjes fuldoklás legkétségbeejtőbb szakán is halasszák még azért, mert még­sem zárja ki ez sem — mint esetet hoztam föl rá — a szünetelés lehetőségét, sőt oda nyilatkozom 3- er többre menend azon esetek száma, hol remény­­vesztett fuldoklás után szünetelés állt be még, s így a műtét előnyö ab esélyek közt hajtathatik végre, sem mint azoké, ki­ket fuldoklási szakban megmenteniök sikerült. És 4- er ha már elég válalkozó valaki, vagy a kétségbeejtő eset által bele vonatik a műtevésbe, ne mulassza el élesztők alkalmazása, főleg hideg víznek a beteg tarkójától hátám­ le­­csurgatásával, annak netán még lappangó erejét mintegy föl­éleszteni, s­őt ezzel a mindjárt bekövetkezendő szükség esetére mintegy előkészíteni. S minthogy a műtői önmegítélés alig lesz könnyebb föl­adat, mint annak meghatározása, mikor kelljen valamely ful­doklási rohamnál a szüneteléshezi reményünket föladni, szem előtt tartandóknak tartom annál is inkább hát ez utóbbi téte­leket, mert többet ártana az emberiségnek : a) a­ki kétségbeejtő esélyek közt szerencsétlen műtéte­ket gyakorolván, a műtét hitelét rontaná el, mint: b) a­ki bevárván a szünetelés idejét, hogy kedvezőbb esélyek közt műtehessen, a reményt kapott szülők ellenkezé­­­sére találna — mint egyszer én — , és többet, a­­ki e vonakodást megelőzendő, a műtétre szántat iga­zolatlanul részbe döntené. Tisztelt ügyfelek! Mint föntebb kifejeztem már nem tűz­tem értekezésein föladatául a hártyás torokgyík kór és gyógy­tanát tüzetesen tárgyalni ; csak annyira sem akartam menni, hogy a gége- és légcsőnyitásnak mint ama betegségben sze­reink kétségtelenül leghathatósbikának értéke szerinti tüze­­tes ráéregetésébe bocsátkozzam. A gége és légcsőnyitás java­­latai közt a hártyás torokgyíknak a művelt világra szóló pol­gári honosodást már azok szereztek, kik annak igaz értéke kiderítésére nagyobb számokon nyugvó tapasztalatokkal ál­lottak elő, mint melyekre én hivatkozhatnánk. S csak mennyi­ben azok részéről, kik a torokgyík-betegek gyógyítására a gége­s légcsőnyitást javulták s alkalmazták, azt nem találtam eléggé körülírva: mikor kell, mikor nem kell, mikor elő­­nyösb , mikor hátrányosb­an tenni, annyiban akartam a fön­­tebbi adatokat e kérdések földerítésére, s így a javalatok sza­­batosítására fölhasználni, annyiban tartom mellőzhetlennek még az alábbiak figyelemre méltatását is kérni. Súlyt helyezek az imént a számokon nyugvó tapasztala­tokra , pedig hogy azoknak értéke is gyakran mily különböző, annak kimutatására legyen szabad a szerzőknek épen tár­gyunkra vonatkozó némely adataira vetnünk pár pillantást. A szerzők mindnyájan, kiknek irataira föntebb már hi­vatkoztam, megegyeznek abban, hogy a hártyás torokgyík mint olyan a legöldöklőbb kórformák egyike. András a halan­dóságot benne 90 d6 tok­ra tette. Úgy adja azonban elő egy­­némelyik, hogy mióta ellenében okszerűbb eljárás gyakorol­­tatik, a gyógyulási arány kedvezőbb lett. Vannak különösen, kik azt állítják, hogy mióta e betegség gyógyítására a kénsa­vas réz (cuprum sulfuricum) alkalmaztatik, a százaléki viszony megfordult volna, 100-ból 10 hal csak meg. S ha így, számok bizonyítják a kénsavas réz hatalmát (?). És mégis : A kénsavas rézzel gyógyítók két csoportra oszlanak — mint ismeretes —: olyanokra, kik a kénsavas rézben oly hánytató kivető szert , expectoránst látnak, mely a gyer­mekeknél biztosabban teszi e hatását, mint más szerek. Ezek aztán akkor alkalmazzák mint hánytató expectoránst a kén­savas rezet, mikor a hártyák leválása s kivetése, meg a ház­

Next