Orvosi Hetilap, 1863. május (7. évfolyam, 18-22. szám)

1863-05-03 / 18. szám

■ n. mxm Előfizetési ár : helyben egész év 9 frt. félév 4 frt. 50 kr. évnegyed 2 frt. 25 kr. vidéken egész év 10 frt. félév 5 rt. évnegyed 2 frt. 50 kr. A közlemények és fizetések bér­­m­entesitendők. Hirdetésekért soronkint 14 ujkr. Megyeren minden vasárnap. Megrendelhető minden cs. kir. postahivatalnál , a szerkesztőnél új tér 10. sz., Balogh K. tr. urnái, Ország út 41. sz., és Oster­lamm K. könyvkereskedésében, új tér a kioszk átellenében. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. hetedik­ v . Felelős szerkesztő és tulajdonos: Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs: Balogh Kálmán tr. Pest, 1863. Május 3. Tartalom . — K­o­r­á­n­y­i F­r. tr. : A hólyagesás tüdőlégdagról. (Folyt.) — Hasenfeld M. tr. : Rostos méhpöfeteg. — Vidor Z­s. tr. : Ada­tok a szem kórboneztanához, állatokon történt kísérletek nyomán. — Apróbb lapszemelvények. Tárcza . — Orzovenszky K. tr.: A Balaton tava gyógytani tekintetben. — Levelezés a gyöngyösi czáfolat ügyében. — Vegyesek. — Szerkesz­tői levelezés. A HÓLYAGOSÁS TÜDŐLÉGDAGRÓL. (Emphysema pulmonum vesiculare, Alveolarectasie, Excentrische Langenatrophie). Korányi Frigyes tudortól. (Folytatás). A légrekedést (asthma) az orvosok nagy része a légdagos mellnehélyek igen magas foka gyanánt te­kinti, úgy hogy az „emphysematicus“ és „asthmaticus“ nevezetek, csaknem egyértelműek kint használtatnak. Igaz ugyan, hogy a légrekedés a legnagyobb fokú mellnehélyekkel jár, de lehet jelen a legmaga­sabb fokú mellnehély anélkül, hogy azért asthmának volna nevezhető. Kórtanilag ezen két állapot megkü­lönböztetése biztosan meg van állapítva, mennyiben tudva van, miszerint jégdagosoknál előjönnek súlyos mellnedélyek, melyek épen csak a tüdő messze előhala­dott anyagi elváltozása folytán, a légző felületnek a pillanat szükségeihez viszonyítva elégtelen voltát feje­zik ki, tehát nagy terjedelmű légdagos elfajulás, már létrejött has- vagy mellüregbeli savó gyü­lom, sat. kí­sérői. Ellenben jégdag lefolyása alatt, épen úgy mint különben teljesen ép mellszerkezetű egyéneknél rög­tönözve fejlődhetnek a legfokozottabb mellnekélyek, melyek tehát ily anyagi elváltozásoknak nem tulajdo­níthatók, s melyek okát a hörgöcsök vagy rekesz (még vitás kérdés a kórtudósok közt), talán mind a kettőnek kóros ideghatásában, görcsében találjuk fel. Miután a légdagos folyamat alatt a most említett tüneménynek mindkét elkülönzött neme előfordul, s természeteknek pontos meghatározása a gyógyja­­valatra nézve igen fontos különbségeket eredményez­­tet, szükséges leene fölemlíteni, miszerint azon nehéz légzés, mely a tüdő anyagi elváltozásaiból, vagy ren­dellenes térviszonyaiból ered, oly tünemények kísére­tében szokott megjelenni, melyekből épen ezen elvál­tozásokra ismerni lehet; így a nyákhalmozódás, a mellvízkór, a hasbeli szerveknek légnemekkel telisége, hasvízkór sat, saját kórjeleik által felismerhetők lé­vén, a mellnedélyek okbeli viszonyának megállapí­tása nehézségekkel nem igen fog járni. Hol ily tény­leges útmutatók, hiányoznak, ott gyakorlatomban biz­tos vezérfonalat találtam a rekesz magatartásában. Ugyanis azt észleltem, hogy légdagosoknál jelen lehet­nek a legmagasabb fokú mellnekélyek, s mégis a re­kesz, habár csekély excursiókkal, a belégzés vége felé a földas bizton kivehető kidomborodása, a kilégzés kezdetén pedig szökésszerű elernyedéssel a fölhas gyors ellapulása mellett működik. Ellenben azon asth­maticus rohamok alatt, melyek különben egészséges embereknél fordulnak elő, a rekesz a roham fejlődé­sének rövidebb vagy hosszabb idejétől fogva moz­dulatlanná válik, úgy hogy belégzés alatt a szív­gödör nemhogy kidomborodnék sőt behúzódik (ettől megkülönböztetendő a kardporcz belégzési behajlása, mely érmészes kardporcz mellett minden nehéz lég­zésnél előfordulhat), s a szív és máj a legerőltetettebb belégzésnél is magasságukat nem változtatják. Ezen tüneményt lehet tehát a két állapot elkü­lönzésére fel­használni, magától értetődvén, hogy a rekesz egyéb okokból eredő mozdulatlansága a légmell, legnagyobb fokú légdag, mellvízkór­lat, a magok útján ki­­zárandók.* * * Habár az előre bocsátott kórjelek közül a leg­több megtalálható a hólyagesás tüdőlégdag lefolyása alatt, concret esetben a kóralak ismészetére mégis csak a kongatás és hallkémlet eredményei vezethet­nek, s ezek nagyobb légdagoknál igen kevés eset ki­vételével biztos alapot nyújtanak. A mellkas hordó alakja egyebet nem fejez ki mint a be és kilégző izmok hosszú időn át tartó, egy­mást váltó, erőszakos működését, mely minden hosz­­szadalmas légzési nehézségnél bár­mily okból eredeti legyen az , létre jöhet. Kisebb terjedelmű légdagot csak akkor lehetene gyanítani, ha a fennebb elmondott környülmények közt dobos kontatási hangot ad. Ily kisebb térre szorított dobos hangot azonban adhatnak tüdőüregek is, ha a tüdő felszínéhez elég kö­zel helyezvék, elég nagyok és főleg ha merev, légát­­datlan terimbéllel környezvék , dobos hangot adhat a

Next