Orvosi Hetilap, 1863. május (7. évfolyam, 18-22. szám)
1863-05-03 / 18. szám
■ n. mxm Előfizetési ár : helyben egész év 9 frt. félév 4 frt. 50 kr. évnegyed 2 frt. 25 kr. vidéken egész év 10 frt. félév 5 rt. évnegyed 2 frt. 50 kr. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. Hirdetésekért soronkint 14 ujkr. Megyeren minden vasárnap. Megrendelhető minden cs. kir. postahivatalnál , a szerkesztőnél új tér 10. sz., Balogh K. tr. urnái, Ország út 41. sz., és Osterlamm K. könyvkereskedésében, új tér a kioszk átellenében. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. hetedik v . Felelős szerkesztő és tulajdonos: Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs: Balogh Kálmán tr. Pest, 1863. Május 3. Tartalom . — Korányi Fr. tr. : A hólyagesás tüdőlégdagról. (Folyt.) — Hasenfeld M. tr. : Rostos méhpöfeteg. — Vidor Zs. tr. : Adatok a szem kórboneztanához, állatokon történt kísérletek nyomán. — Apróbb lapszemelvények. Tárcza . — Orzovenszky K. tr.: A Balaton tava gyógytani tekintetben. — Levelezés a gyöngyösi czáfolat ügyében. — Vegyesek. — Szerkesztői levelezés. A HÓLYAGOSÁS TÜDŐLÉGDAGRÓL. (Emphysema pulmonum vesiculare, Alveolarectasie, Excentrische Langenatrophie). Korányi Frigyes tudortól. (Folytatás). A légrekedést (asthma) az orvosok nagy része a légdagos mellnehélyek igen magas foka gyanánt tekinti, úgy hogy az „emphysematicus“ és „asthmaticus“ nevezetek, csaknem egyértelműek kint használtatnak. Igaz ugyan, hogy a légrekedés a legnagyobb fokú mellnehélyekkel jár, de lehet jelen a legmagasabb fokú mellnehély anélkül, hogy azért asthmának volna nevezhető. Kórtanilag ezen két állapot megkülönböztetése biztosan meg van állapítva, mennyiben tudva van, miszerint jégdagosoknál előjönnek súlyos mellnedélyek, melyek épen csak a tüdő messze előhaladott anyagi elváltozása folytán, a légző felületnek a pillanat szükségeihez viszonyítva elégtelen voltát fejezik ki, tehát nagy terjedelmű légdagos elfajulás, már létrejött has- vagy mellüregbeli savó gyülom, sat. kísérői. Ellenben jégdag lefolyása alatt, épen úgy mint különben teljesen ép mellszerkezetű egyéneknél rögtönözve fejlődhetnek a legfokozottabb mellnekélyek, melyek tehát ily anyagi elváltozásoknak nem tulajdoníthatók, s melyek okát a hörgöcsök vagy rekesz (még vitás kérdés a kórtudósok közt), talán mind a kettőnek kóros ideghatásában, görcsében találjuk fel. Miután a légdagos folyamat alatt a most említett tüneménynek mindkét elkülönzött neme előfordul, s természeteknek pontos meghatározása a gyógyjavalatra nézve igen fontos különbségeket eredményeztet, szükséges leene fölemlíteni, miszerint azon nehéz légzés, mely a tüdő anyagi elváltozásaiból, vagy rendellenes térviszonyaiból ered, oly tünemények kíséretében szokott megjelenni, melyekből épen ezen elváltozásokra ismerni lehet; így a nyákhalmozódás, a mellvízkór, a hasbeli szerveknek légnemekkel telisége, hasvízkór sat, saját kórjeleik által felismerhetők lévén, a mellnedélyek okbeli viszonyának megállapítása nehézségekkel nem igen fog járni. Hol ily tényleges útmutatók, hiányoznak, ott gyakorlatomban biztos vezérfonalat találtam a rekesz magatartásában. Ugyanis azt észleltem, hogy légdagosoknál jelen lehetnek a legmagasabb fokú mellnekélyek, s mégis a rekesz, habár csekély excursiókkal, a belégzés vége felé a földas bizton kivehető kidomborodása, a kilégzés kezdetén pedig szökésszerű elernyedéssel a fölhas gyors ellapulása mellett működik. Ellenben azon asthmaticus rohamok alatt, melyek különben egészséges embereknél fordulnak elő, a rekesz a roham fejlődésének rövidebb vagy hosszabb idejétől fogva mozdulatlanná válik, úgy hogy belégzés alatt a szívgödör nemhogy kidomborodnék sőt behúzódik (ettől megkülönböztetendő a kardporcz belégzési behajlása, mely érmészes kardporcz mellett minden nehéz légzésnél előfordulhat), s a szív és máj a legerőltetettebb belégzésnél is magasságukat nem változtatják. Ezen tüneményt lehet tehát a két állapot elkülönzésére felhasználni, magától értetődvén, hogy a rekesz egyéb okokból eredő mozdulatlansága a légmell, legnagyobb fokú légdag, mellvízkórlat, a magok útján kizárandók.* * * Habár az előre bocsátott kórjelek közül a legtöbb megtalálható a hólyagesás tüdőlégdag lefolyása alatt, concret esetben a kóralak ismészetére mégis csak a kongatás és hallkémlet eredményei vezethetnek, s ezek nagyobb légdagoknál igen kevés eset kivételével biztos alapot nyújtanak. A mellkas hordó alakja egyebet nem fejez ki mint a be és kilégző izmok hosszú időn át tartó, egymást váltó, erőszakos működését, mely minden hoszszadalmas légzési nehézségnél bármily okból eredeti legyen az , létre jöhet. Kisebb terjedelmű légdagot csak akkor lehetene gyanítani, ha a fennebb elmondott környülmények közt dobos kontatási hangot ad. Ily kisebb térre szorított dobos hangot azonban adhatnak tüdőüregek is, ha a tüdő felszínéhez elég közel helyezvék, elég nagyok és főleg ha merev, légátdatlan terimbéllel környezvék , dobos hangot adhat a