Orvosi Hetilap, 1863. május (7. évfolyam, 18-22. szám)
1863-05-03 / 18. szám
nem tágult tüdőszövet is, ha a sejtfalak bárminemű beivódás folytán ruganyosságukat elvesztik. Az üregeket azonban meglehet legtöbb esetben különböztetni, ha vékony falaik vannak azon okból, mert az emelkedő és sülyedő mellkasfal által váltva egybenyomatnak és tágulnak, mialatt a belégzés végén és kilégzés folyamatában nagy és egyenetlen hólyagú szörtyögést lehet hallani. Ellenben merev falakkal környezett nagyobb üregek, minők fekélyedés, tályogképzés, gümös eresedés által okoztatnak, a környülmények szerint hörglégzést, hörghangzást (Bronchophonie), együtthangzó szörtyögő zörejeket, korsóviszhangot, érczhangzást, a kongatás alatt pedig hasadt fazék zörejét mutatják fel, melyek ha egy időre az üregbe nyíló hörgnek betömődése által elnémíttatnak is, a hörg megnyílása után észlelhetők lesznek. Nagyobb gyakorlati fontossággal bir megkülönböztetni a kiterjedt légdagot más hasonló tüneti mellkaroktól, azoktól t. i. melyek a mellkast szintúgy kitágítják, a szivet és rekeszt szintúgy kimozdítják rendes helyzetükből. Hahogy ezen alak és helyzet változások savós mellüregbeli tartalom által okoztatnak: a tompa, üres kongatási hang minden csalódást lehetetlenné teszen, s így komoly kórismészeti nehézséget csak a mellhártya üregének légtartalma, a légmell (Pneumothorax) szülhet. A megkülönböztetés következőkön alapul: Légdagnál a mellkasfal feszes, a bordaközök feszültek, de a belégzés alatt mélyen behúzódnak, a mellkasfal pedig sok ruganyossággal bír. 1 é g m e 11- nél a mellkasfal feszesebb, kevésbé ruganyos, a bordaközök kidomborultak és légzés alatt alig mozdulnak. Légdagnál a zsigerek helyből mozdítása csak ritkán, baloldalinál soha nem éri el azon magas fokot mint légmellnél, mely utóbbi, ha a bal mellüregben jön létre, a szivet a szegycsonton túl jobb oldalra képes szorítani. Légdagnál a kontatási hang többnyire teljes, hangzatos; légmellnél a legtöbb esetben dobos, érces, mit különösen akként lehet észlelni, ha a hablcső alkalmazása alatt egyidejűleg a szenvedő mellkas kongattatik. Légdagnál a hallkémlet alatt hólyagcsás légzési zörejt, vagy vegyes kis hólyagú szörtyögést, vagy vékonyabb sziszegést, sípolást lehet hallani, a hurutos zörejek nem oly magasak és tiszták (hell) mint az együtthangzás által létrejöttek légmellnél hólyagcsás zörejek nem hallhatók, ellenben a beszédet, köhögést, a légzést és hurutos zörejeket érezhangzás kiséri vagy korsó visszhang vagy mind a kettő. Biztosan megkülönböztethető a légdag a légmelltől, egy részt ha hólyagcsás légzési, vagy szörtyögő zörejek hallatszanak, melyek mindig légmell ellen, más részt ha korsóviszhang és érczhangzás hallatik, mely mindig légdag ellen bizonyít. Kevésbé biztos jelleg a dobos hang, mely légmellnél is hiányozhatik, ha a raellkus falak feszülése nagy fokú. Megtörténhető azonban, hogy előforduló esetben sem a hólyagcsás zörejek, sem az érczhang vagy korsó visszhang nem észleltetnek, amennyiben az utóbbiak létrejöttéhez szükséges, hogy a nagy légutak légzési zöreje, vagy a hurutos zörejek együtthangzás által a mellhártyaüregben tartalmazott légig legyenek vezethetők, s így ha akár a zörejek nem elég erősek, akár a mellhártyaüre légtartalma vastag tüdőréteg által van elzárva egy hörgnek együtthangzó légoszlopától , az említett nemleges körülmények állhatnak be, s mellette a dobos kongtatási hang is nélkülöztethetik. Ily körülmények közt is kórismére segíttethetik az orvos, ha a légtartalom mellett folyadék is létezik a mell hártyaüregben, akár egy átszakadt geny vagy ergóczból ömlött legyen az oda, akár a légmell által megindított lobos folyamat terménye legyen az. Ha t. i. a légtartalomra mutató kongtatási hang üressé válik egy oly vonalon, mely a mellkas szétfeszülése fokával szemben a rekesz vonalának nem felel meg; azután pedig helyzetét változtatván a beteg, ott hol előbb a hang üres volt, teljes vagy dobossá válik, ellenben üressé lesz ott hol előbb üres nem volt, de a mely táj a változtatott helyzet alatt a mellkas legalantabb részét képezi, ez mindig arra fog mutatni, hogyha mellhártyaüregben lóg és helyét könnyen változtató folyadék van jelen. Azonban lehet légmell egy ideig jelen folyadék nélkül, vagy a folyadéktartalom kevés lévén, a mellkasfalak meg a mellhártyaűrbeli tartalom feszülésénél fogva a kongtatás által okozott ingások átterjednek a benn foglalt légre, melynek kongtatási hangja elfedi a folyadékot, s teljes vagy dobos hang hallathazik mindenütt, bárha a mellkas egy bizonyos vonaláig folyadék van jelen. Az ingások ezen átterjedése a mellhártyaűrbeli légre annyira rendes tünet, hogy Skoda szabályul állítja föl a légmell folyadéktartalmát mindig jóval nagyobbra becsülni, mint ahogy a kongtatás mutatja; ily viszonyok közt aztán legalább egy időre lehetetlenné válhatik a természettani tüneményekből meghatározni: vájjon légdag, vagy légmell van e jelen? Ezen esetekben, melyeknek kétes volta sokáig azért nem tarthat, mert légmellnél a tekintélyesebb savós izzadmány sem késik sokáig, ez esetekben felvilágosítandja az orvost a betegség kezdetének, létrejöttének módja. Mert ha a gümőkóros üregekben, tüdőtályogban szenvedőnél, a mellkas erős zúzódása, vagy átható sebzések után rögtönözve oly tünemények lépnek föl, melyek különben nehézzé tennék a légdag vagy légmell elkülönítő kórisméjét: épen ezen előzmények és a rögtönös föllépés el fogják a kétséget háríthatni, ha mindjárt előbb következnék be a halál, sem mint nagyobb izzadmány képződhetett volna. (Folyt. köv.).