Orvosi Hetilap, 1863. június (7. évfolyam, 23-26. szám)
1863-06-07 / 23. szám
volabb álló falon, akár pedig valamely fényképészi készülékben vagy a vizsgáló szemében. Az üzérfalnak minden mozgása az érlökési tükörrel közöltetik, mely azután megnagyobbított mértékben a fénykép által jelöltetik. Ha csak a tárgy megmutatása forog szóban, akkor bármely kicsiny egyenes sík tükröt, például keretéből kiesett gégetükröt vehetünk, mely azután az ujj által az ütérre nyomható, s a fénykép valamely falon fogandó fel. A tükörnek elhelyezésénél akként kell eljárnunk, hogy az üteret mindenelőtt szokott módon felkeressük, s azután a tükröt a tapintó ujj és a lökő ütér közé toljuk. Ily módon az ujjnak igen könnyen oly helyzetet, s nyomásirányt adhatunk, melynél a tükör az ütérnek lökései által észrevehetőleg mozgásba hozatik. A szerint mint az ütér a tükörnek az ujj által rögzített részleten innen vagy túlnan fekszik, az ütémek kitágulásakor a fedetlen hagyott tükörrésznek, vagy emelkedését vagy pedig mélyedését tapasztaljuk , míg az összehúzódási szakban épen az ellenkező mozgások mutatkoznak. Az érlökési kép e szerint a távol levő falon először majd le, s azután felfelé, vagy pedig először felfelé, s azután lefelé, mozog, hogy ezen egyszerű, függélyes vonal irányában való lengési mozgásból a Vierordt-Marey-félékhez hasonló vonalakat kapjak, az érlökési tükörtől jövő fényképet másik tükör által fogtam fel, mely függélyes tengely körül volt forgatható, s a távol levő falra azután a második tükörtől jövő sugarakat vetettem. A fénykép ekkor az érlökésnek megfelelő hullámvonalakban haladt vízszinti irányban a fal egyik oldalától a másikig. Az egyszerű érlökési tükör azonban nemcsak az érlökési görbe vonalak egyszerű megmutatására szolgál, mint ezt a nevezett helyeken előadtam, hanem még általa az ütéri rendszerben az érlökési hullám tovahaladási sebességének megmérésére is szolgál. Ezen czélból két vagy több érlökési tükröt helyeztem el az ütéri rendszer különböző átmetszeteinek megfelelőleg, így például egyet az orsóütérre vagy a fejütérre, a másikat pedig a lábháti ütérre süt. S az ugró fényképeket, melyek a tükör elé tartott színes üvegek által különbözőképen színezhetők, a falra egymás mellé vetettem. Ilyenkor elég világosan láthatni, hogy fényképek lökő mozgásai szembetűnőleg különböző időkben mutatkoznak, s hogy azok mozgásaikat mindig hamarább kezdik és végezik, melyek a szívhez közelebb fekvő islérrészekre helyzeti tükröktől jönnek, megfelel azon ténynek, hogy a vérhullám a szívtől véges, de meglehetős nagy sebességgel a környi részek felé halad tova. Az érlökésnek elkésése által az üzértágulatoknál, melyek az edény ágyában közbeesnek, a tágulatok jelen voltára lehetne következtetni, s ezt érzékíteni. Magától értetik, hogy az érlökési tükröket nemcsak ujjnyomás, hanem más ereszeti készülék által is lehet az ütérhez odanyomni. A tisztán tudományos és szabatos érlökés-mérési (sphygmometrisch) vagy érlökés-jelzési (sphygmographisch) meghatározásoknál a tükörnek változatlan, tisztán ereszeti rögzítése a sikerülésnek okvetlen szükséges feltétele. Azután pedig az érlökési tükör súlyának a mozgató erőkhöz képest egészen elenyészésig csekélynek kell lenni. Ezen czélból egészen vékony, tündöklő darabkákat ragasztottam a bőrre, s az ugrándozó elhajtott fényt górcső által vizsgáltam. Ha az ember a bőrt bár gyengédén is az ütér falához odanyomja, mégsem észlelheti az ütér falának tiszta mozgásait, minthogy még egyszersmind a tükör és az üterek között levő összes lágy és ruganyos részek az ütér falával együtt lengenek. Egészen felületesen fekvő ütereknél ezen körülmény minden érezhető hiba nélkül elhanyagolható. Szigorúan véve lecsupaszított, ütér falat kellene használni, s így a kísérleteket emberek helyett állatokon csinálni. A többi között, melyre a fénysugarakat az érlökési mesterségben*) (sphygmica ars) használni lehetne, az érlökési tükrön kívül még egy alkalmazást kell megemlítenem, mely a lecsupaszított litereknél talán sikeres volna. A hullámzó ütér falaknak megnagyobbított árnyékképét lehetne olyképen előidézni, hogy az ember megfelelőleg választott gócztávolú lencse góczpontját egyik oldalról az ütérhez oly formán közelíti, hogy az a góczpont közelébe esvén, széttérő sugárkúp által éressék. A fénysugarak ilyenkor egészen emeltyűként szerepelnek, melyeknek forgási pontja a góczponttal összeesik. Függélyesen álló keskeny résen át keskeny félvonal lenne kapható, mely az ütér mozgásainak megfelelőleg rövidülne és hosszabbodna. A mozgó érlökési fényképeknek fényképészeti rögzítése felett a fényképészet jelen fejlettségi fokán legtávolabbról sem lehet kételkedni, ha fénylő napvilágosság és rögtön ható gyapotmáz (collodium) használtatnak. Az érlökési görbe, vonalak fényképészeti előállításánál az általam fenntebb említett fényképek a második, függélyes tengelye körül forgó tükör által az érzékeny gyapotmázréteg felett vízszintes irányban viendő tova, vagy mi sokkal czélszerűbb a fényképeket egyenesen változatlan irányban kell a szekrénybe vetni, s a gyapotmázzal bevont lemezt, a Mareyféle eszközben használthoz hasonló óramű által forgatni. Végül megjegyzem, hogy a fényképészeti érlökési görbe vonalakat a vérhullámok sebességének meghatározására az ütér rendszerben, vagy oly módon lehet használni, mint azt a berlini „Centralblatt für die med. Wissenschaft“ 10. számában 1863. közöltem, vagy pedig akként, hogy az összehasonlítandó görbe vonalakat egy és ugyanazon gyapotmázzal bevont lemezre egyszerre rögzítjük. Az arczhüdések egy vázlata. Wilhelm H. tudortól Pesten. A „Gyógyászatban“ az arczhűdésekről nemrégiben megjelent czikk engem arra indít, hogy némely dolog ellen felszólaljak, míg más előttem nem egészen világos, mások *) Ezen elnevezést Struth Jósef poseni orvos 1555-ben Baselban megjelent „Sphygmica ars“ czímű munkája czíméből vettem át, melyet Vierordt idéz „Lehre vom Arterienpuls“ munkája második lapján.