Orvosi Hetilap, 1863. június (7. évfolyam, 23-26. szám)

1863-06-07 / 23. szám

volabb álló falon, akár pedig valamely fényképészi készülékben vagy a vizsgáló szemében. Az üzérfalnak minden mozgása az érlökési tükör­rel közöltetik, mely azután megnagyobbított mérték­ben a fénykép által jelöltetik. Ha csak a tárgy megmutatása forog szóban, ak­kor bármely kicsiny egyenes sík tükröt, például kere­téből kiesett gégetükröt vehetünk, mely azután az ujj által az ütérre nyomható, s a fénykép valamely falon fogandó fel. A tükörnek elhelyezésénél akként kell eljárnunk, hogy az üteret mindenelőtt szokott módon felkeres­sük, s azután a tükröt a tapintó ujj és a lökő ütér közé toljuk. Ily módon az ujjnak igen könnyen oly helyzetet, s nyomásirányt adhatunk, melynél a tükör az ü­térnek lökései által észrevehetőleg mozgásba ho­­zatik. A szerint mint az ütér a tükörnek az ujj által rögzített részleten innen vagy túlnan fekszik, az ütém­­­ek kitágulásakor a fedetlen hagyott tükörrésznek, vagy emelkedését vagy pedig mélyedését tapasztal­juk , míg az összehúzódási szakban épen az ellenkező mozgások mutatkoznak. Az érlökési kép e szerint a távol levő falon először majd le, s azután felfelé, vagy pedig először felfelé, s azután lefelé, mozog, hogy ezen egyszerű, függélyes vonal irányában való lengési mozgásból a Vierordt-Marey-félékhez hasonló vo­nalakat kapjak, az érlökési tükörtől jövő fényképet másik tükör által fogtam fel, mely függélyes tengely körül volt forgatható, s a távol levő falra azután a második tükörtől jövő sugarakat vetettem. A fénykép ekkor az érlökésnek megfelelő hullámvonalakban ha­ladt vízszinti irányban a fal egyik oldalától a másikig. Az egyszerű érlökési tükör azonban nemcsak az érlö­kési görbe vonalak egyszerű megmutatására szolgál, mint ezt a nevezett helyeken előadtam, hanem még ál­tala az ütéri rendszerben az érlökési hullám tovahala­­dási sebességének megmérésére is szolgál. Ezen czél­­ból két vagy több érlökési tükröt helyeztem el az ütéri rendszer különböző átmetszeteinek megfelelőleg, így például egyet az orsóütérre vagy a fejütérre, a másikat pedig a lábháti ütérre süt. S az ugró fényké­peket, melyek a tükör elé tartott színes üvegek által különbözőképen színezhetők, a falra egymás mellé vetettem. Ilyenkor elég világosan láthatni, hogy fény­képek lökő mozgásai szembetű­nőleg különböző idők­ben mutatkoznak, s hogy azok mozgásaikat mindig hamarább kezdik és végezik, melyek a szívhez köze­lebb fekvő islérrészekre helyzeti tükröktől jönnek, megfelel azon ténynek, hogy a vérhullám a szívtől véges, de meglehetős nagy sebességgel a környi ré­szek felé halad tova. Az érlökésnek elkésése által az üzértágulatoknál, melyek az edény ágyában közbeesnek, a tágulatok je­len voltára lehetne következtetni, s ezt érzékíteni. Magától értetik, hogy az érlökési tükröket nem­csak ujjnyomás, hanem más ereszeti készülék által is lehet az ütérhez odanyomni. A tisztán tudományos és szabatos érlökés-mérési (sphygmometrisch) vagy érlökés-jelzési (sphygmographisch) meghatározások­nál a tükörnek változatlan, tisztán ereszeti rögzítése a sikerülésnek okvetlen szükséges feltétele. Azután pedig az érlökési tükör súlyának a mozgató erőkhöz képest egészen elenyészésig csekélynek kell lenni. Ezen czélból egészen vékony, tündöklő darabká­kat ragasztottam a bőrre, s az ugrándozó elhajtott fényt górcső által vizsgáltam. Ha az ember a bőrt bár gyengédén is az ütér fa­lához odanyomja, még­sem észlelheti az ütér falának tiszta mozgásait, minthogy még egyszersmind a tü­kör és az üterek között levő összes lágy és ruganyos részek az ütér falával együtt lengenek. Egészen felü­letesen fekvő ü­tereknél ezen körülmény minden érez­hető hiba nélkül elhanyagolható. Szigorúan véve lecsupaszított, ütér falat kellene használni, s így a kísérleteket emberek helyett álla­tokon csinálni. A többi között, melyre a fénysugarakat az érlö­kési mesterségben*) (sphygmica ars) használni lehetne, az érlökési tükrön kívül még egy alkalmazást kell megemlítenem, mely a lecsupaszított litereknél talán sikeres volna. A hullámzó ütér falaknak megnagyobbított ár­nyékképét lehetne olyképen előidézni, hogy az ember megfelelőleg választott gócztávolú lencse góczpontját egyik oldalról az ütérhez oly formán közelíti, hogy az a góczpont közelébe esvén, széttérő sugárkúp által éressék. A fénysugarak ilyenkor egészen emeltyűként szerepelnek, melyeknek forgási pontja a góczponttal összeesik. Függélyesen álló keskeny résen át keskeny félvonal lenne kapható, mely az ütér mozgásainak megfelelőleg rövidülne és hosszabbodna. A mozgó érlökési fényképeknek fényképészeti rögzítése felett a fényképészet jelen fejlettségi fokán legtávolabbról sem lehet kételkedni, ha fénylő napvi­lágosság és rögtön ható gyapotmáz (collodium) hasz­náltatnak. Az érlökési görbe, vonalak fényképészeti előállításánál az általam fenntebb említett fényképek a második, függélyes tengelye körül forgó tükör ál­tal az érzékeny gyapotmázréteg felett vízszintes irány­ban viendő tova, vagy mi sokkal czélszerűbb a fény­képeket egyenesen változatlan irányban kell a szek­rénybe vetni, s a gyapotmázzal bevont lemezt, a Marey­­féle eszközben használthoz hasonló óramű által forgatni. Végül megjegyzem, hogy a fényképészeti érlö­kési görbe vonalakat a vérhullámok sebességének meghatározására az ütér rendszerben, vagy oly mó­don lehet használni, mint azt a berlini „Centralblatt für die med. Wissenschaft“ 10. számában 1863. közöl­tem, vagy pedig akként, hogy az összehasonlítandó görbe vonalakat egy és ugyanazon gyapotmázzal be­vont lemezre egyszerre rögzítjük. Az arczhüdések egy vázlata. Wilhelm H. tudortól Pesten. A „Gyógyászatban“ az arczhűdésekről nem­régiben megjelent czikk engem arra indít, hogy némely dolog ellen felszólaljak, m­íg más előttem nem egészen világos, mások *) Ezen elnevezést Struth Jósef poseni orvos 1555-ben Baselban meg­jelent „Sphygmica ars“ czímű­ munkája czíméből vettem át, melyet Vierordt idéz „Lehre vom Arterienpuls“ munkája második lapján.

Next