Orvosi Hetilap, 1863. július (7. évfolyam, 27-30. szám)
1863-07-05 / 27. szám
— 535 - ög sokat, ha a fájdalom nem enged, folyton hideget. Az év végén egy jólsvai sebész még hólyaghúzat is rendelt neki. 1863. jan. 18-án még volt rekedtség, egyébként az állapot jó volt. Ezen egyén 3 éves testvére épen ez időtájban halt el a nevezett sebész kezelése mellett croupban, miután a mellre tett vesicator-seb kifenésedett (?), noha már a gégebántalom megszűnt; tulajdonkép pedig tán csak a vér szénsavvak mérgezése korszakában kimerülés miatt? Ekkor észlelem a már érintett 6 éves horkai leánykát is, ki nagy fokú hártyás mandolalobbal, lázzal, néha gégés köhögéssel, az azelőtti napon egyszer rikácsoló hangú légzést is kapott (ezt félebb említem, tulajdonkép ide azonban nem soroltam). Erős pokolkövezés; egy nehezék borax, 2 nehezék glycerin és szörppel toliecset által 3-szor torokbal kenésre minden nap; belsőleg fél obonnyi barna dhinahéjból készült 3 obonnyi szüredékű főzettel, fél nehezék szénsavas szikélenyt, 6 nehezék szörpöt, 2 nehezék arab mézganyákot rendelek itt, minden 2 órában egy étkanálnyi adagokbani adásra (óvszerül). Hiszem, hogy a száj-, toroköblintésre rendelt kali chloric, pulv. gummi arab fél nehezéknyi napi adagokbani belhasználata, továbbá a rikoltó nehéz légzés előlövése esetén a kéznél tartott réz-sóoldat sem volt szükséges, sem a szájbal jégvétel és a nyakrai hideg borogatás; minthogy hallomás szerint gyors volt itt a fölgyógyulás a jókori erélyes eljárás mellett, mihez az is járult, hogy már megjelenésem előtt tetemes orrvérzés is könnyíté az állapotot. VI. F.vályi 3 éves leánykát jan. 28-án 1863. három nap óta tartó bajjal hozott hozzám anyja. A gégéből légvételkor egyre rikácsoló hang hallatszott, az ezzel járó nehéz légzés este s éjjel feltűnőleg fokozódott. A jobb mandolának nagy részén annak állományába ható vastag sárgás bűzös álhártya lévén , hatályos pokolkövezést tevék, majd egy terecsnyi legenysavas ezüst jegeczet két nehezék párolt vízben feloldatva 2—3 óránkint alkalmazónk, emellett 6 szemernyi kénsavas réz 3 obony párolt vízbeni oldatából negyed óránkint egy gyermekkanálnyit adtunk hányás előidézéséig, 3 nadályt is tevek a mellcsont-markolatra, mely meglehetős vérzést okozott. Azután az este igen nehezülő, hidegüléssel járó légzés kissé alábbhagyván ezekre, sőt a rikácsolás is csökkenvén, a nehezebb kivitelű pokolköves víz bekenést időnkint boraxos glycerinével váltam föl (fél nehezéket véve fél abonynyira). Másnap haza vivék az egyént könnyült állapotban, az otthonra Skoda ajánlatakép kísérletül rendelt (kali chloricum és zilizfőzettel adott) chinint nem igen vette a kis leány, valamint a torokba nyomásra ( óránkint öt szemernyi adagokban belsőleg is utókárául) rendelt kali chlor, és gummi arab port sem. Az esti nehezülés ellen elég volt, sőt ezzel a teljes gyógyulásra is a pokolkő és borax oldat bekenése, mely ott egy másik gyermeknek is használt.»:«*■- Néhány érdekesebb bonczlelet*) Schmidt György, tudortól. (Folyt.) II. Szív rázkó (Itatás P. N. 45 éves, budai születésű napszámos, 1863. ápril 2-án d. u./31 órakor állítólag a városi redout valamelyik emeletbeli ablak nyílásában ülve elszunyadt és onnan a földszinre esvén, rögtön meghalt. Hullája ápril 3-án bonczoltatván, rajta a következők találtattak : A középtermetű, jóltáplált férfi hullának bőrszíne halvány, hajzata gesztenyeszínű, a szemek csukvák, a szaruhártya tiszta s átlátszó, a szivárványhártya barna, a látamérsékelten tágult, az állkapocs mozgatható; az alsó ajk bal szélén, valamint az állcsúcs táján a lágy részek folytonosságukban egyenetlen szélekkel megszakasztvák, úgy hogy az utóbbi helyen a lemeztelenített csont látszik. A homlokon néhány barnás-piros, száradt véraláfutást mutató, bőrhámtól megfosztott folt észlelhető, míg a száj körül kisebb-nagyobb száradt vérfoltok látszanak. A nyak rövid, vastag; a mellkas domború ; az altest kiterjedt, a végtagok mozgathatók. A jobb alkaron az orsó alsó vége a többi csontrészlettől elvált, és a sing-kézteszület rendes helyeztetéséből kimozdult; az e tájon fekvő lágy részek összefüggésükben azonban nincsenek megzavarva , csakhogy a kézteszület tenyeri felszínén néhány lencsényi, a bőrhámtól megfosztott, sárgás-barna, száradt folt látható. A bal czomb középső s alsó harmadának határán rendellenesen mozgatható; a czombcsont e tájon hátul s felülről, mell- és aláfelé haladó irányban összefüggésében elvált, úgy hogy a felső térvég az alsó előtt és fölött feküdt a zúzott izomzatban; itt azonban a bőrön sem folytonosság-megszakasztás , sem horzsolás nem vehető észre. A háton elterjedt szederjes foltok, melyek bemetszetve véraláfutást nem mutatnak. A lágy fejtakarók középszerűen vérrel ellátottak ; a koponyaboltozat vastag, csontbél-dús. A keményagykér helyenkint a vérdús , szakadékony lágy agykérhez odanőtt; a tésztaszívós agy metszlapján igen sok és nagy vérpont, meg vércsík látható ; az agygyomrácsokban körülbelől egy nehezéknyi, kissé vörös savó, az edényfonatok belövelvék ; az agyacs és nyúltagy vértartalomra megegyez az agygyal ; a koponya fenekén két obonnyi sötét-piros, híg vér. A torkolatvisszerekben nagy mennyiségű híg vér; a jobboldali 2, 3. borda és a baloldali 2, 3, 4 és 6. borda körülbelől legnagyobb domborodásukban összefüggésükben megszakasztvák. A jobb tüdő szabad, a bal helyenkint szalagosan odanőtt, felső s mellső részleteik légdúsak, vérszegények, míg hátsó s alsó részeikben a vérmennyiség túlnyomó. A szívburokban körülbelől 2 okony vérrel festett savó ; a bal szív fürcséje alatt mintegy '/7'-kel szakadozott szélű, 2 — 3'" folytonosságmegszakasztás mutatkozik; szintolyan csakhogy gömbölyded és valamivel nagyobb látszik a jobb gyomrács balfalán 4—b''-lal a tüdőütér billentyűi alatt; a kétcsúcsú billentyű mellső és bal inai a szemölcsizmok csúcsainak mintegy 2—3'" részletével együtt a többi izomrésztől elváltak és ezen elvált részlet ötször volt keresztül bujtatva a két szomszéd in közti hézagon. — A mellürben mintegy 3 fontnyi részint hígan folyó, részint olvadt vér találtatik; a gerinczoszlop melli része előtti kötszövet mindenütt véresen beszűrődve; a felhágó üres visszér jobb falai—4'" szakadást mutat, melynek szélei gyöngén szafatkások, vérrel átfutottak. A máj rendesnél valamivel nagyobb, kissé hájtartalmú és vérhiányos, felső s külső felszínén több apró repedés látszik, míg alsó s külső szélének 5—6"' hosszú s 2—3"' széles darabja a májtömegtől teljesen elvált. A szakadékony lép vértartalma középszerű. A gyomor félig emésztett ételmaradékot, a belek híg bélsárt tartalmaznak. A gerinczoszlop körüli, valamint a lógó bordákon fekvő kötszövet vértől átfutott; a hasürben körülbelől 3—4 fontnyi nagyobbára híg vér foglaltatik. A vesék vértartalma csekély; a húgyhólyagban egy obony tiszta húgy foglaltatik. E bonczleletből kitűnik, hogy a halál legközelebbi oka a belső elvérzés volt, mely részint a felhágó üres visszér, részint a máj megrepedéséből származott, melyek ismét a magasréli lezuhanás következményei. De e lezuhanásnak az említetteken kívül még eredményei: az orsó- és combcsont, valamint a bordák törései, a sing-kézteszület ficama és a szívrázkódtatás, mely utóbbinak következtében nemcsak a szívfalak repedtek meg, hanem egyszersmind a kétcsúcsú billenttyű inai is elváltak az izmok többi részletétől, az elvált részlet pedig ruganyosságánál fogva — erősen feszítve volt és lepattant húr, vagy más ruganyos szálacs módjára — két szomszéd inak közti hézagban átbujtatott. KÖNYVISMERTETÉS. Prof. Ernst Brücke: über eine neue Methode der phonetischen Transscription 64 l. Bécs, cs. államnyomda Í-rét. Brücke már 1856-ban, „Az emberi beszéd élettana és rendszere“ czim alatt művet közölvén , végén új módszert in 27* *) Előadatott a budapesti k. orvosegylet 1863. jan. 20-ki gyűlésében. — 536 —