Orvosi Hetilap, 1863. október (7. évfolyam, 40-43. szám)
1863-10-04 / 40. szám
Előfizetési ár : helyben egész év 9 frt. félév 4 frt. 50 kr évnegyed 2 frt. 25 kr. vidéken egész év 10 frt. félév 5 rt. évnegyed 2 frt. 50 kr. A közlemények ésizetések bérmentesitendők. Hirdetésekért soronkint 14 ajkr. Megjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden cs. kir. postahivatalnál , a szankaaztinéi újtér 10. sz., Balogh K. tr. urnái, Ország út 41. ax., és Oatsilamma könyvkereskedésében, újtér a kiaszk steliratban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. Felelős szerkesztő és tulajdonos: Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs: Balogh Kálmán tr. Tartalom: Hermann Adolf műtőorvos : A daganatok, különösen pedig a rákok kórtana. (Vége). — Schmidt György tr. : Néhány érdekes bonetlelet. (Folyt). — Könyvismertetés: Handbuch der speciellen Pathologie und Therapie von Dr. Carl Kissel. (Folyt.) — Lapszemle! A sziklacsont törése folytán bekövetkezett légbehatolás a koponyaűrbe, — sikeres gyógykezelés. — Az idült és heveny hólyaghurut gyógykezelése a herniaria glabra és chenopodium ambrosiodes segélyével sat. Tárcza : A magyar orvosok és természetvizsgálók IX-dik nagygyülése Pesten. — Tudományos társulatok. — Vegyesek. — Beküldetett. — Szerkesztői levelezés. Pest, 1863. Oktober 4. ■■ i *.*. •'«» I y--» ■■■ . A DAGANATOK, KÜLÖNÖSEN PEDIG A RÁKOK KÓRTANA. Hermann Adolf mütöorvos Pesten. (Vége) A vegybontások szinte ezen eredményhez vezettek, mert hasonlóképen be van bizonyítva általuk, hogy a kóros képződményekben csak ugyanazon anyagok találtatnak, melyekből a rendes szervek, állanak, — csakhogy más helyen és más időben, alakulnak. A mi kórképen az egyénben történ, úgy alakjára, mint bennékére nézve, azon általános élettani törvényeknek van alávetve, melyek szerint az ember egészséges állapotban is alkatrészeit nemzi, s felépíti. A boncznak, ki csak késével vizsgálja a kóros képződmények legszembetűnőbb tulajdonait, nem veheti ugyan észre a kóros és élettani termények ugyanazonosságát , s ennek folytán azon törvényszerűséget, mely úgy származásukat, mint enyésztüket meghatározza. így történhetett, hogy az orvosi tudomány hatásán kételyek keletkeztek , melyek utolsó időben az orvostan elhaladásának kárára voltak, s a kétségeskedés egy korszakát teremtették, de e képződményeknek valódi mivoltára irányzott szorgos és finomabb nyomozás a kételyeket némikép megszüntette, minthogy a kóros képletek a rendes szövetek fejlődési törvényeit követik. A szervezetnek semmiféle része sincs mindenkori fennállásra alkotva, hanem az élet folytában többszörösen megsemmisül, s ismét új által kiegészíttetik. Az anyagcsere ezen neme csak a sejtek által vitetik végbe. Minél korábban működik valamely sejt, annál inkább képtelen működését tovább folytatni, s ezzel életképessége megszűn, ő elenyészik; ennek megtörténte előtt azonban maga helyett közönségesen új sejtet szül. Ha új sejtbe nem megy át , a levegő elenyének közbenjárása folytán üritékanyaggá átváltozik s a testből kimozdittatik, kilöketik. Ugyanezen életfolyamat a kóros sejteknél is nyilvánul , s valamint a test különben rendes szervei , ha működésük megszün, elhalnak, mint p. o. ez a kereszmirigynél, vagy valamely izomnál történ, ha ez hosszabb ideig akármi oknál fogva nem működhetett; épen úgy van ez a hely és idő szerinti kóros sejteknél is, minthogy ezek épen az itt említett tulajdonságoknál fogva azon helyen, hol vannak és azon időben, melyben képződnek, a bonczos élettani helyekkel összefüggésben lévő működésüket nem teljesíthetik; értük tehát nem két irány szerint van igazodva, t. i. működni és nemzeni, mint ez a többi sejteknél történ, hanem életük kiváltkép csak nemzésben látszik állam, s ennek folytán az nem lehet hosszú, hanem fellépésüknél már a gyors elhalás rendes törvényeit magában foglalja. A szervezet a kóros állapotok gyógyulásánál rendkívüli eljárásokat, úgyszinte élettani működéseinél egészen idegenszerű mivoltot nem külöl, hanem ez ugyanazon törvények és anyagcsere mintái szerint történ, melyek szerint egyáltalában a test rendes anyagcseréjét és előrehaladó kifejlődését folytatja. Mint tehát a kóros képződmény csak azon törvények szerint alakul s fejlődik, melyek az élettani működéseknél uralnak, úgy a gyógyulás csak rendes élettani folyamatok rende szerint mehet véghez. Se az egyiknél, se a másiknál rendkívüli anyagok és erők nincsenek jelen, nemkülönben a szervezetben új minták és törvények se az egyiknél, se a másiknál elő nem jönnek. Az itt említettek volnának körülbelül az új nézetek vagyis a szilárdak kórtanának (Solidar-Pathologie) irányadó sarkpontjai, melyeken a kórjóslatnak s a gyógytervnek kellene alapulnia. De a kórtanban pár évvel ezelőtt más irányadó eszmék voltak általánosan elismerve, s még most is ezen tan, t. i. a folyadékiak kórtana (Humoral Pathologie) az orvosok legnagyobb részénél nagy tekintetben áll. Ezen tan szerint nem a sejtek, vagyis a szilárd részek volnának legelöl megbetegedve, hanem a vér, s a sejtek csak másodlagosan fajulnának el. De se a vegytan se az orvostan más segédtudományai nem voltak képesek valami rendellenes alkatrészt a vérben bebizonyítani, s hol valóban sikerült a vérben közönségesen elő nem