Orvosi Hetilap, 1863. november (7. évfolyam, 44-48. szám)

1863-11-01 / 44. szám

Előfizetési ár : helyben egész év 9 frt. félév 4 frt. 50 kr évnegyed 2 frt. 25 kr. vidéken egész év 10 frt. félév 5 frt. évnegyed 2 frt. 50 kr. A közlemények és fizetések bérm­­entesitendők. Hirdetésekért soronkint 14 ujkr. Megjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden cs. kir. postahivatalnál , a szerkesztőnél éj tér 10. sz., Balogh K. tr. urnái, Ország út 41. sz., és Oeter­­lamm K. könyvkereskedésében, új tér a kioszk átellenében. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbavárlat közlönye. Pest, 1863. November 1. Felelős szerkesztő és tulajdonos: Markusovszky Lajos tr Főmunkatárs: Balogh Kálmán tr. Tartalom : Schwimmer Ernö tr. :Az izzag. (Vége). — Bolyó Károly tr. : Ki tulajdonképen elmebeteg ? — Könyvismertetés: Klinische Novellen zur gerichtlichen Medicin, nach eigenen Erfahrungen von Johann Ludwig Casper. — Lapszemle: Voisin elmélkedése az elő­haladó izomsorvadás felett. — Apróbb szemelvények. Tárcsa : A dunapart és városunk építkezése. — Borsodi orvos-gyógyszerészi egylet. — Vegyesek. AZ IZZAG (eczema). Schwimmer Ernő tr., a bécsi közkórház küteges osztálya másod-orvosától. (Folytatás) 2) Vörös i­z­z­a­g. A vörös izzag az egyszerűből fejlődik ki, még pedig akként, hogy a hám, mely a hólyagcsákat ké­pezi, s a szemölcskéket fedi, elveszvén, a csupasz bőr meglobosodva és megvörösödve szabadon fekszik, egyszersmind a folytonosan előszivárgó izzad­mányiél nedvesebbnek tűn elő. Ha pedig a bántalmazott bőrre további ártalom nem hat, a kiizzadt folyadék fehér pikkelykék alakjában megszárad, minek következté­ben az izzag szűnni kezd. A pikkelyes izzagról alább fog történni említés. Ez azonban nem mindig fordul elő, minthogy majd a szervezet részéről, majd pedig ezen kívül származó hatányok folytonosan működvén, az ú­gynevezett vörös izzagot továbbra is fenntartják. A számos föltevények és elméletek daczára, melyek kóros vérvegyekre, erjedési folyamatokra és savkép­ződésre vonatkoznak, meg kell vallanunk, hogy a dolog lényegéről közelebbről mit sem ismerünk. Any­­nyit látunk, hogy az izzag úgy egészségeseken mint senyves és satnya egyéneken egyenlő mértékben elő­jön, s ha például látjuk, hogy az egyiknél a kövérű­­ség akként hat, hogy izzag jön létre, más esetben oly véleményre vagyunk inkább indítva, hogy az iz­zag azért fejlődik ki, mert nincsen elég tápfolyadék! Ha lelkismeretesek akaratunk lenni, az izzag létezé­sét el kell ugyan fogadnunk, de okaira nézve meg kell vallanunk, hogy azok előttünk ez időben ismeretle­nek. Hogy föltevények által se a tudomány, se pedig a gyógykezelés lényegében nem nyer, minden józan értelmű ember előtt nyilvánvaló. S miért akarjunk mi a bürkertan irányában nagyobb követelésekkel fel­lépni , mint milyenek a gyógytan többi részei iránt vannak ? A külről ható ártalmak az izzag keletkezésénél többször kimutathatók, így többször megtörtént, hogy az orvosok maguk idézik azt elő, midőn betegségek­nek a belső szervekről való eltávolítása végett bőrin­gek­eket, milyenek a hólyaghúzók, croton­olaj vagy az Autenrieth-féle kenőcs, alkalmaznak. Ilyenkor az izzagnak gyógyeszközü­l kellene szolgálnia (!). Más esetekben az izzag az emberek foglalkozásában találja okát; így látjuk, hogy akkor jön elő, midőn azok állandóan ingerlő anyagok hatásának vannak kitéve, mint pl. a mosónők, szappanosak, kőművesek sat, s ilyenkor az izzag annál inkább roszabbra fordul, an­nál könnyebben feltartja magát, minél kevésbbé lehet a kártékony anyagot eltávolítani. Azon ártalmak, melyeket részint ismerünk, ré­szint pedig előttünk még elleplezvék, tökéletesen elég­ségesek, hogy az egyszerű izzagból vörös izzagot csi­náljanak. Minden újabb inger bizonyos folyadék­mennyiségnek kiszivárgását okozván, a kórtér kiter­jedését előmozdítja, s ha tekintetbe veszszük, hogy mindez szakadatlan viszketéssel van egybekötve, mi a kiszivárgó folyadéknak és levegőnek a hámnélküli bőrre való hatásában találja okát, fel kell vennünk, hogy a beteg a kaparás élvezetének eléggé nem tud ellenállani, még­pedig annál is inkább nem, minthogy az ujjak, melyek vért vakartak föl, rövid időre köny­­nyebbedést okoznak; emellett azonban a kóros tér nagysága oly mértékben növekszik, mi semmi vi­szonyban sem áll többé az eredetileg bántalmazott bőrtájjal. Itten példát hozok föl, mely nem érdektelen arra nézve, hogy a már egyszer kifejlődni kezdő izzag mi­ként terjedhet tovább. Egy betegnél körülbelül 14 nap­pal felvétele előtt az izzag rövid idő alatt rendkívül kiterjedett, s minthogy a hajnak rosszabbodása foly­tonosan növekedett, osztályunkra föl is jön véve. Mi­dőn fölvétel után az első reggeli látogatás alkalma­kor megvizsgáltatott, hevenyében megszáradt vérből álló foltokat lehetett az alsó lábszár mellső felületén találni. Midőn pedig a beteget kérdeztük, hogy miként ronthatta meg így magát, felelte: álmomban rosz fa­lat tatarozván, arról a vakolatot lekapartam, s midőn ezt legnagyobb buzgalommal cselekedtem volna, egy­szerre csak felébredve, úgy találtam, hogy körmeim­mel alsó lábszáramat kínozom.

Next