Orvosi Hetilap, 1863. november (7. évfolyam, 44-48. szám)
1863-11-01 / 44. szám
Előfizetési ár : helyben egész év 9 frt. félév 4 frt. 50 kr évnegyed 2 frt. 25 kr. vidéken egész év 10 frt. félév 5 frt. évnegyed 2 frt. 50 kr. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. Hirdetésekért soronkint 14 ujkr. Megjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden cs. kir. postahivatalnál , a szerkesztőnél éj tér 10. sz., Balogh K. tr. urnái, Ország út 41. sz., és Oeterlamm K. könyvkereskedésében, új tér a kioszk átellenében. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbavárlat közlönye. Pest, 1863. November 1. Felelős szerkesztő és tulajdonos: Markusovszky Lajos tr Főmunkatárs: Balogh Kálmán tr. Tartalom : Schwimmer Ernö tr. :Az izzag. (Vége). — Bolyó Károly tr. : Ki tulajdonképen elmebeteg ? — Könyvismertetés: Klinische Novellen zur gerichtlichen Medicin, nach eigenen Erfahrungen von Johann Ludwig Casper. — Lapszemle: Voisin elmélkedése az előhaladó izomsorvadás felett. — Apróbb szemelvények. Tárcsa : A dunapart és városunk építkezése. — Borsodi orvos-gyógyszerészi egylet. — Vegyesek. AZ IZZAG (eczema). Schwimmer Ernő tr., a bécsi közkórház küteges osztálya másod-orvosától. (Folytatás) 2) Vörös izzag. A vörös izzag az egyszerűből fejlődik ki, még pedig akként, hogy a hám, mely a hólyagcsákat képezi, s a szemölcskéket fedi, elveszvén, a csupasz bőr meglobosodva és megvörösödve szabadon fekszik, egyszersmind a folytonosan előszivárgó izzadmányiél nedvesebbnek tűn elő. Ha pedig a bántalmazott bőrre további ártalom nem hat, a kiizzadt folyadék fehér pikkelykék alakjában megszárad, minek következtében az izzag szűnni kezd. A pikkelyes izzagról alább fog történni említés. Ez azonban nem mindig fordul elő, minthogy majd a szervezet részéről, majd pedig ezen kívül származó hatányok folytonosan működvén, az úgynevezett vörös izzagot továbbra is fenntartják. A számos föltevények és elméletek daczára, melyek kóros vérvegyekre, erjedési folyamatokra és savképződésre vonatkoznak, meg kell vallanunk, hogy a dolog lényegéről közelebbről mit sem ismerünk. Anynyit látunk, hogy az izzag úgy egészségeseken mint senyves és satnya egyéneken egyenlő mértékben előjön, s ha például látjuk, hogy az egyiknél a kövérűség akként hat, hogy izzag jön létre, más esetben oly véleményre vagyunk inkább indítva, hogy az izzag azért fejlődik ki, mert nincsen elég tápfolyadék! Ha lelkismeretesek akaratunk lenni, az izzag létezését el kell ugyan fogadnunk, de okaira nézve meg kell vallanunk, hogy azok előttünk ez időben ismeretlenek. Hogy föltevények által se a tudomány, se pedig a gyógykezelés lényegében nem nyer, minden józan értelmű ember előtt nyilvánvaló. S miért akarjunk mi a bürkertan irányában nagyobb követelésekkel fellépni , mint milyenek a gyógytan többi részei iránt vannak ? A külről ható ártalmak az izzag keletkezésénél többször kimutathatók, így többször megtörtént, hogy az orvosok maguk idézik azt elő, midőn betegségeknek a belső szervekről való eltávolítása végett bőringekeket, milyenek a hólyaghúzók, crotonolaj vagy az Autenrieth-féle kenőcs, alkalmaznak. Ilyenkor az izzagnak gyógyeszközül kellene szolgálnia (!). Más esetekben az izzag az emberek foglalkozásában találja okát; így látjuk, hogy akkor jön elő, midőn azok állandóan ingerlő anyagok hatásának vannak kitéve, mint pl. a mosónők, szappanosak, kőművesek sat, s ilyenkor az izzag annál inkább roszabbra fordul, annál könnyebben feltartja magát, minél kevésbbé lehet a kártékony anyagot eltávolítani. Azon ártalmak, melyeket részint ismerünk, részint pedig előttünk még elleplezvék, tökéletesen elégségesek, hogy az egyszerű izzagból vörös izzagot csináljanak. Minden újabb inger bizonyos folyadékmennyiségnek kiszivárgását okozván, a kórtér kiterjedését előmozdítja, s ha tekintetbe veszszük, hogy mindez szakadatlan viszketéssel van egybekötve, mi a kiszivárgó folyadéknak és levegőnek a hámnélküli bőrre való hatásában találja okát, fel kell vennünk, hogy a beteg a kaparás élvezetének eléggé nem tud ellenállani, mégpedig annál is inkább nem, minthogy az ujjak, melyek vért vakartak föl, rövid időre könynyebbedést okoznak; emellett azonban a kóros tér nagysága oly mértékben növekszik, mi semmi viszonyban sem áll többé az eredetileg bántalmazott bőrtájjal. Itten példát hozok föl, mely nem érdektelen arra nézve, hogy a már egyszer kifejlődni kezdő izzag miként terjedhet tovább. Egy betegnél körülbelül 14 nappal felvétele előtt az izzag rövid idő alatt rendkívül kiterjedett, s minthogy a hajnak rosszabbodása folytonosan növekedett, osztályunkra föl is jön véve. Midőn fölvétel után az első reggeli látogatás alkalmakor megvizsgáltatott, hevenyében megszáradt vérből álló foltokat lehetett az alsó lábszár mellső felületén találni. Midőn pedig a beteget kérdeztük, hogy miként ronthatta meg így magát, felelte: álmomban rosz falat tatarozván, arról a vakolatot lekapartam, s midőn ezt legnagyobb buzgalommal cselekedtem volna, egyszerre csak felébredve, úgy találtam, hogy körmeimmel alsó lábszáramat kínozom.