Orvosi Hetilap, 1863. november (7. évfolyam, 44-48. szám)
1863-11-01 / 44. szám
A felhozott eset elég világosan jellemzi a vörös izzagot, melynek röviden ez a képe: nedves vörös, a külhámtól megfosztott felület kisebb vagy nagyobb terjedelemben, maga a bőr helyenkint kieredve, könnyen vérzik, itt-ott újon képződő külhámlemezek láthatók. 3) Varas izzag. Alig van kóralak, mely oly hosszú időn át és oly igaztalanúl tartatnék családjától elszakítva, mint épen ez, s még ma is sok orvosnak fáradságába kerül számtalan régi fogalmat legyőzni, s oly eszméket abbahagyni, nemkülönben magát a helyes és természetes felfogáshoz tartani. Épen ezen izzagnál mutatkozott, hogy a kóralakok vizsgálásának, nemkülönben a kórkép egysége és oszthatlansága felöli fogalom hiánya valóban helytelenek és nem tudományosak. Hogy a különböző szerzők egy és ugyanazon betegséget különfélekép nevezik, kevésbé lehet roszülni, mint inkább azt, hogy egy és ugyanazon kórkép kifejezésére, az előjöveteli hely szerint különböző neveket választottak, így Willan ezen betegségnek, midőn a fejen és az arczon jött elő, porrigo nevet adott, míg impetigo névvel jelölte, midőn csak az arczra szorítkozva jött elő. Mások ellenben a nevek készítésénél a külemhez, alakzathoz és a küteg színéhez tartották magukat, honnét származtak: a tinia, achor, crusta lactea, melitagra, mentagra stb. elnevezések; ezekből pedig önként következett, hogy midőn általános izzag fordult elő, a testen az izzag legkülönfélébb kifejlődési szakai mutatkoztak, egy és ugyanazon betegséget a testtájak szerint különfélekép kellett nevezni, mint ezt Willam Batemann, Cazenave és Fuchs képes munkáiból eléggé láthatni. Hebrának nem csekély érdeme, hogy az egymástól szétszakított alakoknak összesítése által mindinkább egyszerűsítésre törekedett, hogy előtüntesse azon különféle elnevezéseknek, melyeknek kórképet kellene kifejezniük, az izzag valódi alakjához való viszonyát- A mondottak értéke eléggé kitűn a varas izzag természetszerű lefolyásának leírásából, midőn látjuk, hogy valamely heveny csomócsákból álló izzag rövidebb-hosszabb idő alatt hólyagcsákká fejlődik ki, megtörténhet, hogy ha az ismert vagy ismeretlen ingerek elegendő nagy mértékben hatnak, a hólyag megpattan, s bennéke kiszivárog (1. a vörös izzagot). Ez azonban nem mindenkor fordul elő, minthogy az is megeshetik, miszerint ama hólyagosában genysejtek képződése jön létre. Ilyenkor a hólyagcsákból geny-hólyag támad, midőn az előbb sávos folyadék helyét geny foglalja el. A genytüsző bennéke pedig még borítéka alatt elszáradhat, anélkül hogy a levegővel közvetlenül érintkeznék. Ily módon var támad. Másrészről az is előfordulhat, hogy folyton ható ingerek által a vörös izzag felületén kiszivárgó nedv megzavarodik , megsűrüsödik s mint többé-kevésbbé vastag var megszárad. A két izzag-féleség, t. i. a vörös- és a varas izzag kifejlődésük tekintetében egymáshoz igen közel állanak, s nem egyszer előfordul, hogy varral járó izzagoknál számtalan oly helyekre is akadunk, hol vörös, nedves izzag tenyész. Az utóbbi, úgyszólván visszamaradt korszaknak főtünete, a bántalmazott felületnek nedvesen maradása állandóan. Ily esetekben megszáradás ritkán fordul elő, s így ritkán esik meg a varképződés is. A varaknak különböző színére vonatkozólag megjegyzendő, hogy az a betegséggel összefüggésben nem lévén, annak csak esetleges jelentőséget tulajdoníthatni. Midőn a hólyagcsákból genyhólyag lesz, a víztiszta savós bennek genyes folyadékká változván, akkor a megszáradó genyből zöldes sárga réteg jön létre. Ha pedig az említett varral a bőrnek szemölcsös rétege lekapartatik, akkor vér szivárogván ki, ez megszáradáskor a vöröstől egészen a feketéig átmenő árnyalatokat mutat. S ha azon a helyen, hol az izzag van, fagyú is választatik el, mint ez az arczon és az orrtájon történ, akkor a var sárgás. 4) Pikkelyes izzag. Ezen alakról az előbbieknél, különösen pedig a vörösnél már emlékezünk. Ilyenkor az izzadmány által felemelt hám fehér pikkelykék alakjában el szokott hullani, s azután a csupasszá lett bőrfelületnek vörösségét az előbbi jelenséggel ezen féleségnél jellegzőnek vehetni. A határok, melyek közt ezen izzag változhatik, igen nagyok, mert míg egyrészről megtörténhet, hogy a pikkelyek által borított felület csak tenyérnyi nagy, másrészről a körfolyamatba az egész bőr be lehet vonva. Midőn az utóbbi a hatalmas izzadmány alatt igen nagy mértékben kifeszülve, megvörösödve és fájdalmas lehet. S ezen két véglet között a különböző kiterjedési nagyságok és a különféle tájaknak legnagyobb változatossága észlelhető. Ezen ismérvek, melyek a pikkelyes izzagot jellegzik, már a görög orvosok előtt ismeretesek voltak, s ezért az egész körfolyamatnak pityriasis ('strvgot, korpa) nevet adtak, mialatt a hámnak korpaszerű leválását értették. Nekünk, jelen állásunknak megfelelőleg, ezen, némely bőrgyógyászok által mint önálló bajt tekintett vörös korpagot (pityriasis rubra) el kell vetnünk, s azt izzagnak kell tekinteni. Hogy pedig ezen utóbbi és az előbbi alakok között való összefüggést kimutathassuk, a fentebbi kísérleti esetekre kell figyelmeztetnünk, tehát mondjuk, a mesterségesen előidézett hólyagcsák és csomócsák várakozó gyógykezelés mellett megszáradnak, s korpaszerűleg leválnak. Noha a vörös korpagot a pikkelyes izzaggal azonosnak kell tekintenünk, mindamellett Hebra tanárnak megfelelőleg a vörös korpag sajátságos feleségét figyelmünkből kifeledni nem szabad, minthogy egészen különös kórképet mutat, mely másikkal össze nem zavarható, s a pikkelyes izzagtól is valóban különbözik. Ezen kórfolyamatból azonban magának Hebra tanárnak is a rendelkezésére álló roppant anyag daczára csak három megfigyelt lelete van. Mind a három esetnél a következő kórkép mutatkozott: a betegek, kiknél a betegség kifejlődését észlelni nem leheti, mondották, hogy a küteg az egész börfelületen egyszerre jött létre. Csomócsák és hó-