Orvosi Hetilap, 1863. november (7. évfolyam, 44-48. szám)

1863-11-08 / 45. szám

előfizetési ár: hetykén egész év 9 frt. félév 4 frt. 50 kr évnegyed 2 frt. 25 kr. vidéken egész év 10 frt. félév 5 frt. évnegyed 2 frt. 50 kr. A közlemények és fizetések bér­­■entesitendÖk. Hirdetésekért soronkint 14 njkr. 4L«»* iKe ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. H 1 é'vre'ol'iraana. Felelős szerkesztő és tulajdonos: Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs: Balogh Kálmán tr. Tartalom : Semmelweis I. e. t­r. szülkórodája. Báthory I. tr. : Petefészek-tömlő kórtörténete és a kiirtási műtétei. — Balogh K. tr. : A külső agyburok lobja. — Könyvismertetés. Ambroise Tardieu : Étude medico-légale sur­ l’avertement ete. Lapszemle. A súlyanyiók és a sóskasav hatása a szervezetre. Apróbb szemelvények. Tarcza : A marhavész tárgyában. — A budapesti kir. orvosegylet. — A kir. m. természettudományi társulat. — Felszólítás a magyar or­vosi könyvkiadó társulat ügyében. — Vegyesek. — Pályázatok. — Hirdetések. Pest, 1863. November 8. Hegjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden cs. kir. postahivatalnál , a szerkesztőnél ártér 10. sz., Balogh K. tr. urnái, Ország út 41. sz., és Oster­lamm K. könyvkereskedésében, úttér a kioszk átellenében. Semmelweis Ignácz, egyetemi tanár szülészeti korodájából. PETEFÉSZEK-TÖMLŐ EGY ELETÉNEK KÓRLEIRÁSA. I. A kór története és a kiirtási műtétei. Báthory István, orvos-sebésztudor és szül-kórodai tanársegédtől. Scheidl Katalin, 44 éves, gyermektelen asszony­nál az ivarvérzés 18-ik éves korától rendes volt. Állí­tása szerint mintegy 11 évvel valamely kórtól lepe­­tett meg, hogy azonban e betegsége miben állott, arra nem emlékszik. Négy évvel ez­előtt a has jobb oldalán minden fájdalom nélkül lassan növekedő és darabos fölszint külelő dagot ven észre, mely a nagy­ságban megmaradt, mígnem 1862—ki augustus hótól kezdve rögtön növekedni kezdett, fel a szívgödörig, s az ellenkező oldali hastájra elterjedett. Ily álla­potban keresett segélyt a m­. k. egyetemi szu­lkórodán 1863-ki május 17-én. E középnagyságú és erős test­alkatú nő mindig a legjobb egészségnek örvendett, se hányás, székleteti vagy vizeleti, se egyéb zavarok­ról soha sem panaszkodott. Már az alhas szemlélésénél többé-kevésbé göm­bölyű dag körrajzát lehetett észlelni, melynek alapja a szívgödör alatt létezett, a dag pedig egészben az alhasnak mintegy három negyedét foglalta el. Az al­has kevü­lete (a köldök és az ágyékcsigolyákon át) 1 méter és 19 centim, volt, míg hosszúsága (a fanporcz­­egyesület felső szélétől a szívgödörig) 62­­ centim. Tapogatás (palpatio) által egy minden irányban egyenlőleg feszült, a hasfal alatt mindenütt könnyen mozgatható, s mindenfelé eltolható dag észlel­tetett. A dagban a hasfalon át hullámzás tapasztal­tat­ott, mely folytonos és sehol meg nem törik. A beteg hely­zete változásánál is a tompa kopogtatási hang e kö­rülírt részben nem változik. — A hüvelye­s végbélen keresztül történő vizsgálatnál a hullámzás mindenütt tisztán kivehető. E tüneteket tekintetbe véve, ez esetben a kór­isme meghatározása nem volt nehéz. — Felületes vizsgálatnál e kórállapot könnyen méhbeli terhesség­gel zavartathatnék össze, különösen ha a dag gyors növekedése a terhes méhvel megegyező kiterjedést mutatna. Az ily hiszékeny nők a test helyzetváltozá­sánál a dagnak egy helyről a másikrai sülyedését, csúszását és a belek mozgását magzatmozgásoknak vé­lik ; a tömlőfalnak némely helyeni megkeményedése, s néhol annak nagyobb-kisebb egyenetlensége mag­zatrészeknek vézethetnének; továbbá a lágyéktájoni edényzörejek , valamint az egyén netalán ez időben kimaradt ivarvérzése a kórisme felismerését jelenté­kenyen nehezíthetik. A petefészki dagok továbbá méh­rostdagoknak is tartathatnak, azonban tudjuk, hogy a rostdagok je­lenléténél többnyire heves méhgörcsök, bő­r kimerítő méhvérzések és fehérfolyás vannak jelen, s belvizsgá­­latnál a méhvel összefüggő és együttmozgatható dagot csakhamar felism­erendjük. E kóros állapot különösen még a hasvízzel (ascites) téveszthető össze. A hasvíz jellemző tünetei közé tartozik, hogy az egyén vízirányos fekvésénél, vala­­m­int álló helyzeténél az alhasnak minden iránybani egyenletes kiterjedése észleltetik, hogy a jéggel telt belek — hacsak előre ment kór­okok következtében a hasfal némely részéhez nincsenek odanőve — a has­­ű­rben létező folyadék felületén úsznak, s ennélfogva a beteg vízirányos fekvésénél kopogtatás által bél­hangot külö­nek. A szabad hasvíznél az alhas egyen­letesen van kitágulva, míg a petefészki­dag az alhas szabálytalan kitágultát mutatja. Azonkívül a hasvíz­hez igen gyakran bőrvíz (anasarca) járul, míg pete­fészki tömlők jelenléténél a bőralatti sejtszövet savós beszű­rödése nem szokott előfordulni. Vizelettel telt és erősen kitágult húgyhólyag szinte tartathatnék petefészki tömlőnek. A húgycsap alkalmazása azonban ily esetben, midőn gyanakod­hatnánk , miszerint a hasű­rben létező dag a húgyhó­­lyag kitágulta által lehetne feltételezve, a kételyt elhárítandja. E lelet szerint a kórisme jobboldali petefészki tömlődagnak határoztatott meg. Ez egyénnél a­dag-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék