Orvosi Hetilap, 1863. november (7. évfolyam, 44-48. szám)
1863-11-08 / 45. szám
nak a szomszéd részekkeli odanövése nem lehett jelen, mert a dag minden irányban szabadon mozgatható volt, sőt e dagnak valami folyadékkal teli egyszerű nagyobb tömlőből kellett állani, mit azon körülmény bizonyít, hogy ha ez több rekeszű vagy több nagyobb tömlőből van összetéve, akkor a hullámzásnak a tömlőfalak közt létező válaszfalak által meg kellene töretni. A kórisme meghatározásánál különösen még két körülmény veendő tekintetbe: t. i. váljon a tömlő szabad-e, vagy pedig a szomszéd részekhez oda van nőve ; továbbá váljon a dag mily nagy kocsánynyal van összeköttetésben, vagy ez kicsiny, vagy nincs is, minek meghatározása nem is lehető. A gyógyszereknek bel- és külhasználata kedvező eredményt nem mutat föl. A petefészki tömlődagok gyors növekedése által előidézett zavarok nem ritkán oly fokra hágnak, hogy magát az életet a legnagyobb veszélynek teszik ki, márpedig az élet fenntartására gyors segély kívántatik, mi a gyógyszerek által ugyan nem, hanem csupán bizonyos műleges eljárások alkalmazása által érhető el. E müleges gyógyeljárás történhetik a tömlő bennékének egyszerű kiürítése által. Az egyszerű csapolás azonban csak akkor lenne alkalmazandó, ha híg tartalommal ellátott nagyobb tömlő van jelen, de ez eljárás csak kivételesen van maradandó gyógyulással összekötve, azonkívül nagy veszélylyel jár, mennyiben ugyanis a folyadék minden csapolás után újra meggyülemlik , s korábban vagy későbben oly lobos tünetek lépnek föl, melyek a tömlő elüszkösödését, elevesedését, vonják maguk után, s halálos kimenetű lesz. A gyökeres gyógymód különfélekép kisértetett meg , s pedig csapolás és ezután cső — szálacs — vagy kutasznak a kiürített petefészeknek bennhagyás általi folytonos nyitvatartás által (maradandó petefészek-sipoly készítése); ez eljárás heves lobot idéz elő, s genyerképződéssel végződik, mely azután az évnek tökéletlen kiürülése által szomorú kimenetelű. A tömlőfalnak iblany befecskendés általi izgatása, nem ajánlható, minthogy a beállandó visszahatást előre meg nem határozhatni. Igaz ugyani s fordulnak elő esetek, midőn egyszerű vékony falzatú, szabad, híg tartalmú tömlőnél a csapolás és iblany-befecskendés által gyógyulás állott be; azonban a tapasztalás bizonyítja, hogy ismétlődés (recidiva) gyakran, sőt még a hosszabb idő óta fennálló gyógyulás után is ugyanazon tömlőnek isméti kitágulta által e kór újólag föllép. A tömlő bemetszése, s ennek részletes kiirtása, hasonlólag a tömlőfalnak nagy fokú láb- és övesedésével van párosulva, s épen semmi előnynyel nem bír. S így az egyedüli gyökeres gyógyeljárás nem más, mint a petefészek kiirtása, mi annál inkább előnyös, minél inkább nem észleltetnek odanövések és az egyén általános egészségi állapota igen kielégitő. A műtét 1863-ki jun. 22-én reggeli 9 és 9 órakor vitetett végbe. A műtéti szoba mintegy 26 — 28' R. melegittetett, hogy az egyén a meghűléstől óvassék ; lábaira harisnya hozatott , mindkét combja lepedőbe takartatott, fél ülő és fél fekvő helyzetben. A végbél és a húgyhólyag előleges kiürítése, valamint hangyhalyaggali elkábítás után a has fehér vonala mentében, a köldök alatt a fancsontok porczizülete felé átható metszés létetett, mire a segédek a langt meleg vízbe mártott vékony flanelldarabokkal az előtoluló beleket vissza és befelé nyomták. A műtevő kéz a hasürbe vezettetett, abbeli meggyőződés végett, váljon a tömlő szabad-e, vagy pedig vannak-e összenövések jelen. Esetünknél a tömlő szabad lévén, az elötoluló dag horgokkal megfogatott, s a sebnyiláshoz huzva rögzittetett; — ezután erős és legnagyobb sírterü szúrcsappal a tömlő megszúratott, s bennéke kiürittetett, a kifolyt folyadék kávéaljhoz hasonló szinti, sűrt és mennyisége 8 font volt. A dag most erősen a sebnyiláshoz kihúzatott , midőn észrevehető volt, miszerint a dag a méhnek mintegy folytatását, képezi , vagyis kocsánynélküli , mi mindenesetre kedvezőtlen körülménynek tekintethetett. A tömlő erre szorosan a méhfal mellett ezüst sodronynyal és vastag selyemfonatokkal leköttetett, s e lekötött rész a szorító (Klammer) szárai közé véve, újólag erősen összeszorítva, a sebnyíláshoz megerősíttetett, míg a tömlőnek a szorítón kívül megmaradt része lemetszetett. A szorító czélja, hogy a visszamaradt rész a hasűrbe vissza ne csúszhasson, hogy a sebnyíláshoz húzott csekély tömlőmaradvány a hasfalakhoz tapadjon, s az utóvérzés meggátlása. A seb ezután véres varratokkal egyesittetett, a has körül fűző (Gurten) alkalmaztatott, s az egyén külön szobába tiszta és megmelegített ágyba tétetett. A beteg az egész délutánt és az éjt álmatlanul ugyan, de nyugodtan töltötte; míg másnap reggeli 10 óra körül az alhas kevéssé puffadott, s érzékeny kezdett lenni; láz, érverés 125 —130, este hányinger állott be, mely azonban jéglabdacsokra megszűnt. Június 24-én reggelre a láz csekélyebb, érverés 120, általános erőhanyatlás, a has puffadt, kevéssé fájdalmas, 8 óra felé a végtagok és azután az egész test meghidegülése észleltetett, mire később vonaglás állott be. Délutáni 2/a órakor kimúlt. Az egyén e szerint a műtét után összesen 52 óráig élt. Bonczolat. A szorítóba foglalt és ezenkívüli tömlős rész elüszkösödve, a sebnyílás felső része helyenkint összetapadva találtatott. A baloldali hashártyai részen környi vérbelövelések, s csekély mennyiségű savó észleltetett, — a jobboldalon semmi lábtünet. A jobboldali petefészki tömlő közvetlen a méhnél köttetett le, s távolittatott el. A jobboldali mellhártya előrement idült láb folytán a bordákhoz nőve. A többi szervek rendes állapotban A halál oka tehát erőhanyatlás (collapsus) volt. A tömlő szövettani leírását Balogh K. tr. ezen czikkhez csatlakozólag fogja közölni. (Folyt. köv.) 1—Mii— A KÜLSŐ AGYBUROK LOBJA (pachymenyngitis). Balogh Kálmán tudortól. (Folytatás.) Nyolczadik eset. Schroeder v. d. Kolk ezen lelet körülményes történetét Roelandt jr.-nak, Rotterdamban, köszöni, kinek ajánlatára az illető beteghez tanácskozó orvosul meghívatott.