Orvosi Hetilap, 1864. február (8. évfolyam, 6-9. szám)
1864-02-07 / 6. szám
— 9H — (Klänge) vesszük és a megkülönböztetés okát a tömkelegben magában keressük, zen lévén mi reánk nézve a mi a csigán által, zörej pedig a mi a tömkeleg többi részein által közöltetik agyunkkal. Ha a mondat csakugyan azt állítja, mit az imént kifejtettem , akkor kiindulva a csigának Pólya Jr. által is elismert szerepéből, miszerint az a zenék — tehát időközös légmozgások — érzékszerve, legelőször is kérdhetnék, hogy miért nem halljuk például a kocsidöczögést — ha az időközös léghullámzás — zennek oly időben, midőn csigánk más zenék által elfoglalva nincs. De mellőzzük a kérdéseket. Bírunk épen Helmholz teremtő kezéből oly eszközt, mely a physika a zenek és zörejekről szóló tanának helyességét minden kételyen túl emeli. Ezen eszköz az úgynevezett együtthagzók (Resonatoren), melyeknek elméletébe és használatába azonban itt mélyebben nem bocsátkozhatunk Magok a Corti-féle ívek is ily együtthangzók, Helmholz szerint, azért nem hagyhatjuk észrevétel nélkül azon elnevezést sem, mely szerint a Corti-féle ív a hallidegszál. Az együtthangzó (resonator) maga még nem ideg vagy idegszál, hanem közvetítő képlet, a vezető közeg és ideg között; e különbség pedig lényeges. KÖNYVISMERTETÉS Clinical Lectures on the Principles and Practice of Medicine, by John Hughes Bennett. M. D. F. R. S. E. Professor of the Institutes of Medicine and senior Professor of Clinical Medicine in the University of Edinburgh. Edinburgh: Adam and Charles Black. 1859. 3-dik kiadás. 8-rét. 1005 lap. 502 fametszetü ábrával. (Folyt.) A szerző az izzadmányokat és a lábokat kimenetelük szerint nevezi, s egyszerűeknek mondja, midőn azokból gén , vagy oly forma szövet lesz, milyen az eredeti volt, míg rákosnak jelöli, ha az úgynevezett rák jönn belőle létre, s gümösnek akkor hijja, midőn gümők képződnek belőle. Hogy pedig ezen háromféle kimenetek melyike jöjjön létre , annak okát a vérben keresi, állítván, hogy az egyszerű izzadmányoknál a vér rendes, míg a rákosoknál a képzékeny anyag a vérben túlságos nagy mennyiségben van jelen, a gümőseknél pedig az ottan felettébb csekély mértékben találtatik. Azt felfoghatjuk ugyan, hogy a vérben a képzékeny anyag több vagy kevesebb legyen, de az mindenképen talány, hogy annak bősége, vagy szegénysége, nem rákot vagy gümőt, hanem csak egyszerű túlfejlettséget (hypertrophia) vagy sorvadást (atrophia) eredményezzen. Bármikor tapasztalhatjuk, hogy bőséges táplálkozás és jó emésztés mellett a kar izomzata gyenge és silány marad, ha a szövet nem arra való, hogy a reá ható és az akarattól függő mozgási inger által anyagforgalma gyarapodjék; míg ellenben szegény munkás emberek, kik silány tápszerekkel kénytelenek megelégedni, a kellő gyakorlás mellett erős izmú karokkal bírnak. Ez mutatja, hogy a szövetek táplálkozási folyamatánál mindig ez maga áll első helyen, s nem az izzadmány. Továbbá midőn valamely szövetbe dúsabb mennyiségű képzékeny anyagok jutnak, mint ezt olyan embereknél vehetni fel, kik bőven étkeznek és jól emésztenek, miért van, hogy rák náluk nem képződik, ha történetesen egyik vagy másik helyen sob támad? Ez úgy hiszem Bennett felvételének nem kedvező, s sokkal helyesebben cselekszünk, ha az izzadmány-elméletet a kóros képződmények létrejövetelénél elhagyjuk, hanem inkább magukban a szövetekben keressük a bajokat. Bennett a szövetekben azért nem akarja az izzadmányok különbféleségének okát keresni, mert szerinte a rák nem különbözik aszerint mint az idegrendszerben, az izmokban vagy valamely mirigyben jön elő, holott a szövetek szerint különböznie kellene, ha kiindulási pontjai azok lennének. Hasonlókép okoskodik az egyszerű és gyimős izzadmányokra nézve is. Ezen ellenvetés önmagától elenyész, ha tekintetbe vesszük, hogy úgy a rák, mint a gümő, vagy pedig az egyszerű izzadmány terménye a geny, az idegrendszer körében vagy a mirigyekben, így tehát a legkülönbözőb szervekben származhat ugyan, de mindig egy és ugyanazon szövet, t. i. a kötszövetből vagy pedig ennek származékaként tekinthető hámsejtekből, ha t. i. ezek még eléggé nedvdúsak, veszi eredetét. Egyszerű az izzadmány vagy lábtermény midőn a szövetben úgy a kötszövet mint a kötszöveti sejtek egészségesek, míg rákos az, midőn a kötszöveti sejtek magzatsejteket gyorsan termenek, melyekben nincs életképesség, hanem a környező kötszövettel egyetemben széthullanak. A gümők pedig létre jönnek, hol a képződött geny a szervezetből ki nem jöhet. A gümőknél nem az a különös és rendkívüli, hogy képződtek, hanem inkább az, hogy genytermelő lábfolyamatok különös helyeken, gyakorisággal és bőségben fejlődnek ki. Ily megjegyzéseket tehetünk továbbá az új képződményekre általában, azok azonban korántsem úgy tekintendők," mintha Bennett munkájának becséből valamit levonni akarnánk, mert abba több mint egy negyed század tapasztalatai és olvasottságának érett gyümölcse van tanulságosan és élvezetesen előadva, hanem csak arra akarunk figyelmeztetni, hogy mely irányban kell a munkát bírálat alá vennünk, s a benne foglaltakat miként használjuk fel. Az új képződményeknél IX. osztályt találunk feljegyezve: I. Rostnövedék (fibroma v. inoma, ' fibrous growths). II. Zsírnövedék (lipoma, fatty growths). III. Tömlő (cystoma, cystic growths) IV. Mirigynövedék (adenoma, glandular growths). V. Hámnövedék (epithelioma, epithelial growths). VI. Csontnövedék (osteoma, osseous growths). VII. Edénynövedék (angionoma, vascular growths). VIII Porcznövedék (enchondroma, cartilaginous growths). IX. Rák (carcinoma, cancereous growths). Az elősorolt osztályokba tartozó képződmények azután valamely tárgyhoz való hasonlóságuk szerint különbözőleg neveztetnek, mint például, midőn 1) vízhez hasonlóak .... víznövedék (hygroma), 2) fekete festenyhez hasonlóak festenynövedék (melanoma) , 3) zöld festenyhez .. . . zöldnövedék (chloroma), 4) vérhez „ . vérnövedék (haematoma), 5) enyvenyhez ,. . . enyvnövedék (colloma), 6) szalonnához ,. . . faggyúnövedék (steatoma), 7) kásához „ . . kásanövedék (atheroma), 8) mézhez „ . . méznövedék (meliceroma), 9) gyöngyházhoz „ . . epefagyanynövedék (cholesteatoma), 10) húshoz „ . . húsnövedék (sarcoma), 11) ideghez „ . . idegnövedék (neuroma), 12) agyhoz „ . . agynövedék (encephaloma), 13) velőhöz „ . . velőnövedék (myeloma), 14) márványhoz „ . . kőnövedék (scirrhoma). Ezek tárgyalása a 160-ik laptól kezdve, egészen a 225-ig terjed, s 146 igen szép fametszű ábrával van értékesítve. A rajzok nem mindannyian a szerző készítményei, hanem többen közülök a legjelesebb kórboncztanok, körszövettanok vagy külön iratokból vannak lemásolva, szóval a szerző nem csak azon iparkodott hogy saját kórbonczi és górcsői leleteit közölje, hanem hogy az egész tárgyról minél tökéletesebb képet nyújtson, iparkodott mások tapasztalatait is felhasználni, kiket mindenhol a lelkiösmeretesebben megnevez, s csak az kár, hogy Virchow nevével nem találkozunk,(minek — sajnálattal legyen mondva - Bennett sértett személyes hiúságában van oka. Bennett ugyanis rég észlelt és leírt betegséget, melynél a vérben a színtelen vérsejteket csökkenve találta, s későbben Virchow, hasonló betegséget irt le , csakhogy Bennett-nél tovább menve, a színtelen vérsejtek szaporodásának okát részint a nyirkmirigyek, részint pedig a lép túlfejlettségében levőnek mutatta ki, a bántalmat „leucaemia“ névvel jelölvén. Bennett czikkében, mely „Down with Virchow“ „le Virchowwal“ szavakkal kezdődik, önmagáról mintegy megfeledkezve, s azon higgadságtól elhagyatva, mely munkáit annyira jelegzi, szenvedélyesen az elsőségi jogot magának követeli , s nem gondolá meg, hogy mit ő talált a színtelen vérsejtek egyszerű l) „Fibroma“nak eleje latin, mig hátulja görög, miért jobb az „inoma“ (rost) tg-íi'og egészen görög szó.6* 94