Orvosi Hetilap, 1864. május (8. évfolyam, 18-22. szám)
1864-05-01 / 18. szám
285 állandóság, — szenvedő életgyakorlatát egyenes irányú hatás, helyes és kellő viszhatás, — cselekvő életgyakorlatát pedig vagyis foglalkozását hatály, kitartás jellegzik. A külértékek, társadalmi ferde szokások által legkevésbé levén módosítva természetszerűen épek; a kedély vidor és nyugodt; a kívánságok, vágyak a természet egyszerű adományaival könnyen kielégíthetők; az akarat szűkebb korlátai közt határozott, kitartó; az ítélet felületes ugyan, de könnyeded és a felfogottakra nézve találó. — Ezek a természet fiai, kik boldogok szegénységükben, egészségesek nélkülözéseikben. Soroljuk az életmódok másik főcsoportjába az emberi társadalom azon polgárait, kiknek foglalkozásuk erővel és észszel jár, vagyis akiket testi foglalkozásaikban főleg a képző és rendező szellemerő vezet. A társadalmi élet sokféleségének naponként terjedő körhullámai ezen főcsoportban központosulnak. Urával az emberrel küzd a kültermészet; öntestéből és erőiből küzdelem árán ad részt, s hányszor történik, hogy ezen tusában a gyakorlat és szokás erős fegyverei mellett is az ember hátrál, csonkul, vagy elesik. S épen ezen küzdelem az, mely az életmódok ezen főcsoportjában az ember egészségét, elemezhetlen sokféleségben viszonyossá teszi. Arra, hogy adott esetben mit és mennyit tulajdonítsunk az egyéniségnek , mit és mennyit az életmód egyenes hatásának? — arra a tiszta megfigyelés, helyes elemezés, okadatolt következtetés és ítélet megtanítanak. Vannak végre életmódok, melyeket a szellem erélyének és gyakorlatának egyoldalúsága jelez, melyekben a szellem hű élettársával a testtel karöltve nem halad; a háztartás együttes és kölcsönös terheinek viselését, feladata szerint nem segíti; az élvek és ábránd tünde alakjaival enyeleg, vagy elvont komoly elvek és eszmék társaságába merül el. — Az emberéletnek imigy megzavart háztartásában összhangzás nem lévén, a test gyermekies közérzete kormányára hagyva, a bevételeseket és kiadásokat egyensúlyozni nem képes; tárháza, közerői és működései előbb helytelen arányba majd kimerülésbe jutnak. A szellem pazar, folytonos kiadásaiban végre önmagát boszálja meg; jövedelme forrásai egymásután apadozván, és végre kiszáradván. — Mi természetesebb, mint, hogy az életmódok ezen főcsoportjában ne keressük az emberegészség eszményképét, midőn annak viszonyosságával is meg lehetünk elégedve. Az emberegészség belső feltételei közt, végül méltánylandó az embernevelés, vagyis széles értelemben az élet- és szellemtan elvei nyomán történő azon elhatározás, mely az embertestnek és szellemnek fejlesztését, idomitását munkálja. Mint ön- vagy idegen indulatból eredeti elhatározás, különbözik tehát a nevelés a lényünkhöz köz-világtörvényileg kötött növekedéstől. Szülői vagy dajkai ápolás kezdi meg neveltetésünket a csecsemőkorban, midőn öntudat és akaratnélküli tehetetlenségben tőlünk elkülönzött egyéni hajlamoknak vagyunk testileg szellemileg átadva; gyermek- és ifjúkorunkban szülői, nevelői, mesteri elhatározás munkálja testünknek és szellemünknek fejlődését és idomulását, folytonosan derülő és erősbödő szabadakaratunk, önállásunk hatalmas befolyása mellett; míg végre szabadakaratunkra hagyva, az élet szükségletei és példái esnek súlyul életünk mérlegébe. — A nevelés eszközeit csakis az élet lényegéhez tartozó bel- és külfeltételek szolgáltatják. Ezeknek okos, tervszerű felhasználásában és működtetésében rejlik a nevelés titka, sikere; mindenesetre azon főelv uralma alatt, hogy a test és szellem emberegészségünk testvértényezői együttes méltánylásban részesittessenek. — Ha áll azt mit feljebb az életgyakorlatról és szokásról kifejtettünk, állni kell annak is, hogy a nevelés, mint eme életmozzanatok intéző hatánya, az emberegészséget viszonyossá teszi- Boldog az, akinek egészségére okos szülői szeretet, szakavatott nemes nevelői és mesteri szellem, kedvező világkörülmények és jó példák gyakoroltak fejlesztő, irányadó hatást. Lüktető melldaganat. Közli Hamvai Ede tr. T. Lökön. A szív s a nagy edények szervi változatai, kóros elfajulásai, számos tapasztalatok nyomán eléggé ismeretesek, s ha a jelen eset közlésével mégis e lapok hasábjait igénybe veszem, ez csak azét történik, mert a közlendő esetben a bántalom oly mértékben fejlődött ki, hogy az a pathologiai ritkaságok közé számítandó. K. V. 37 éves szűcs 1862 őszhó 10-én jött hozzám, orvosi tanácsomat kikérendő. Jelen baját megelőzőleg állítólag néhányszor mindig rövid ideig váltólázban szenvedett. Életmódja nem volt mértékletes, Bachusnak nagy tisztelője lévén. Mintegy 3 hó előtt észrevétlenül, s minden ismert ok nélkül mellkasán egy daganat támadt, mely azóta folytonosan növekedett. Ezt megelőzőleg néhány héttel élénk fájdalmat érzett mellében, különben semmi más kóros jelenségek nem ijesztők. Miután mellkasa daganatát a tudós asszonyok tanácskész serege el nem oszlatá és ki nem fakasztá, a beteg több, környékbeli orvost fölkeresett, baja azonban egyre növekedett. Miután a jelen eset olyan, milyen látására a kórboncztanász várva vár, míg a gyakorló orvos majdcsaknem kénytelen zsebre tenni kezét, s tehetetlenségének szomorú öntudatában szemlélni a szervezet roncsolódását; az ily eset a szélsőségek casuisticájának gyarapítására szolgál ugyan, anélkül azonban, hogy gyakorlati értéke volna. A heves mérsékményű, középszerű testalkatú, fakó bőrszínű, szenvedő arckifejezésű és fényadt, soványos testű beteg vizsgálatánál következőket találtam: A mellkas mellső felületén egy a 2-ik bordától a 6-ikig terjedő daganat, melynek függőleges átmérője 5", haránt átmérője 6", s a mellkas felszíne föléx/.1 magas. A mellkas hosszanti átmérője a daganatot két egyenetlen részre osztja; a kisebb rész a szegycsont jobb szélétől 1 hüvelyknyire terjed a jobb mellfelén, míg a nagyobb rész a bal mellfélt fedi, a bal csecsbimbót helyéből bal és lefelé mozdítván. A daganat külbőre rendes szinti, felülete egyenletes, szélei porczkemények, közepe felé puhulván, hol a szívveréssel egyidejű lüktetés érezhető és látható; nyomásra terjedelme igen keveset csökken. E monstros daganaton fészkel azonban egy kisebb daganat, mely a harmadik bordaköznek megfelelő magasságban a mellkas közép vonalán mint galambtojásnyi vörösség a nagy dagon kissé felül emelkedik , nyomásra lágy, fájdalmas, kissé összenyomható, bőre sima, fényes, s rajta igen élénk lüktetés látható. Az egész nagy daganat helyéből el nem mozdítható, a bordák szegycsonti végei, valamint a szegycsont alsó vagy felső része állásukban rögzítvék. A kontatási hang a daganat egész terjedelmében üres, tompa, a tüdők kontatása rendes hangú. Hallgatódzásnál a tüdőkben semmi rendellenes, a daganaton a második szívhang kissé gyengébb, az elsőt ellenben erős dörzszörej helyettesíti; a szívcsúcsnak hallgatódzása a bal csecsbimbónál mindkét szívhangot tisztán észlelteti. Az orsóütéri érvelés teli, feszes, 72, a szívmozgásaival pontosan összevágó. A májtájék kontatási hangja nagyobb terjedelemben tompa, s a máj alsó széle a bordaszéleken alul érezhető. Az altestben, az említett májdaganaton kívül, sem daganat, sem fájdalom, sem zörej nem találhatók. Subjectív tünemények: gyakori erős szívdobogás, különösen heves testi mozgás vagy felingerlődésnél, fájdalom a mellben, különösen élesen szúró, rágó, szakadatlan fájdalom a kisebb daganatban, heves testmozgásnál lélekzési nehézség. 18* 286