Orvosi Hetilap, 1864. május (8. évfolyam, 18-22. szám)
1864-05-08 / 19. szám
Előfizetési ár: helyben egész évre 9 frt. félévre 4 frt. 50 kr. midiken egész évre 10 frt. félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bértmntesitendők. Hirdetésekért soronkint 14 ujkr. ■ Sz.SE. Május 8. Megjelen minden vasárnap, megrendelhető minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesztőségnél Hitér 10. sz., és Kilián Gy. könyvkereskedésében, váczvitéza Parkfriederféle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. Z B H B 1 5 rjz. évrfolyam.. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tr. Tartalom: Korányi Frigyes tr.: Idegkórtani esetek a gyakorlatból. — Balogh K. tr. : Az összes savós hártyák lobja. Kórboncztani közlemény. — Könyvismertetés. Prakt. Beiträge zur Ohrenheilkunde, von Dr. H. Schwartze, Folyt. — Lapszemle: A felhágó főér tágulata, közlekedés a f. nagy üres visszérrel, orbáncz, halál. — Az újszülöttek fejsértései. — Apróbb szemelvények. Tárcza : A pesti sz.gyermekkórház alapszabályai változtatásának újabb okadatolása. — Kitaibelnek egy levele Diószegihez. — Vegyesek. — Pályázat. — Szerkesztői levelezés. Pest, 1864. Idegkórtani esetek a gyakorlatból. Korányi Frigyes tr.-tól. Mielőtt számos éveken át följegyzett idegkórtani eseteink érdekeslejeinek közléséhez fognánk, czélszerű lesz kijelölni: miként értelmezzük mi az idegkórtan határait? Minden kórkép, mely oly tünemények, vagy főleg olyanok csoportozatából áll, melyekben az idegműködések eltérései nyilvánulnak, minden aggályosság nélkül idegkórtani tárgyul tekinthető. Nem állítjuk, hogy ezen elv folytán valamely más kórtani osztálylyal határversengésbe nem jöhetnének , de ez komoly neheztelésre csak annak adhatna okot, ki a kórtan felosztásáról és az idegrendszer szerepéről vagy helytelen fogalommal, vagy épen semmilyennel nem bír. Ha az ideg-épélettan és idegkórtan már minden pontjaiban megvilágosított tudomány volna, az idegélet nyilvánulásainak úgy kiinduló pontja, mint nyilvánulási folyamata teljesen és minden phasisaiban, törvényszerű lefolyásában ismertetnék, akkor az idegkórtan fogalma a nyilvánulások kutforásainak, tehát az idegrendszer azon rendellenességeit foglalná magában, melyek az épülettanitól eltérő nyilvánulásokat eredményezik, s az idegkórtan osztályozását nem a mindig szövődött és változatos eredményekre, azaz kó r je te k re, hanem ezeknek utolsó okaira, az idegrendszer elváltozásaira fektetnek. Az idegrendszer kórtana, úgymint például az edényrendszeré, két főosztályra oszlanék, melyeknek egyike tartalmazná azon kóros változásokat, melyeknek az idegszövet általában színhelye lehet, és ezeknek ismertető jeleit; másika pedig tartalmazná a kórképeket, melyek az által jönnek létre, hogy a kóros változások az idegrendszer egyes osztályait vagy képleteit támadják meg. Ezen két osztály kétségtelenül magában foglalná az összes idegkórokat. Azonban az idegkórtan ezen eszményi tökélye képes volna-e elkülönözni, függetlenné tenni az idegkórtant a különös kórtan egyéb osztályaitól ? Ezen követelmény oly képtelenség, hogy egyelőre nem is hihetnők, miszerint valaki azzal előállhasson, és valóban ép gondolkozó orgánummal bíró orvos előtt — ha csak az alapgondolat, az élő emberi szervezetnek képe, fogalmai tárában tökéletesen nem hiányzik, nem is létezhetik. Vegyünk néhány példát. Az agylágyulás kétségtelenül oly kóralak, melyet az idegrendszer betegségei közül kizárni orvos eszébe még nem jutott. Volt időszak, midőn az agylágyulás, mint különböző megbetegedések többnemű kifejezése, többféleségre osztatott. Még tovább haladván a kórbavárlat, egyszerre egy, az idegrendszertől egészen különvált képlet lépett föl tényezőül, az okok lánczolata egy szemmel feljebb haladt — az edényrendszerig, melynek lobos elfajulásai, berögösödése (thrombosis) , s tömülése (embolia) ismertetett föl az agylágyulás igazi okául. — Megszűnt-e ezért az agylágyulás az idegkórtan birodalmához tartozni? Vegyük azon fokozott izgalmassági és velük együtt járó hüdési idegtünetek tömbülését, melyek egy adott esetben agytályogra mutatnak. Ez kétségtelenül idegkórtani lágy. Ha már a mélyebbre beható kórismészet az agytályognak okát a sziklacsont szuvasodásában fedezi föl, ezt ismét egy előre ment dobüregbeli lábfolyamatból származtathatja, reklamálhatja-e joggal az így támadt agytályog esetét a fülgyógyászat, az idegkórtan rovására? Vagy ha a sziklacsont gümős lerakodások folytán jön elszuvasodva, az idegkórtan megszűnik-e hozzászólási joggal bírni ? Ha a hystericus görcsöknek vagy hüdöseknek kiinduló pontjául méhtengelygörbület, vagy mészár körüli fekélyedés ismertetik föl, vagy véralkati hibák; ha a derme valamely testrész csekély sérüléséből ered; ha az őskór (epilepsia) valamely bőr, vagy más heg által zsarolt idegszálból veszi kiindulását; csonthorpadásból vagy dudorból, gümős termény, vagy hólyagfarkoncz (cyrticercus) letelepedéséből, s száz