Orvosi Hetilap, 1864. május (8. évfolyam, 18-22. szám)

1864-05-08 / 19. szám

Előfizetési ár: helyben egész évre 9 frt. félévre 4 frt. 50 kr. midiken egész évre 10 frt. félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bértm­ntesitendők. Hirdetésekért soronkint 14 ujkr. ■ Sz.­­SE. Május 8. Megjelen minden vasárnap, megrendelhető minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkesztő­ségnél Hitér 10. sz., és Kilián Gy. könyvkereskedésében, váczv­­itéza Parkfriederféle házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórbuvárlat közlönye. Z B H B 1 5 rjz. évrfolyam.. Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tr. Tartalom: Korányi Frigyes tr.: Idegkórtani esetek a gyakorlatból. — Balogh K. t­r. : Az összes savós hártyák lobja. Kórboncztani közlemény. — Könyvismertetés. Prakt. Beiträge zur Ohrenheilkunde, von Dr. H. Schwartze, Folyt. — Lapszemle: A felhágó főér tágulata, közlekedés a f. nagy üres visszérrel, orbáncz, halál. — Az újszülöttek fejsértései. — Apróbb szemelvények. Tárcza : A pesti sz.­gyermekkórház alapszabályai változtatásának újabb okadatolása. — Kitaibelnek egy levele Diószegihez. — Vegyesek. —­ Pályázat. — Szerkesztői levelezés. Pest, 1864. Idegkórtani esetek a gyakorlatból. Korányi Frigyes tr.-tól. Mielőtt számos éveken át följegyzett idegkórtani eseteink érdekeslejeinek közléséhez fognánk, czélszerű­ lesz kijelölni: miként értelmezzük mi az idegkór­­tan határait? Minden kórkép, mely oly tünemények, vagy főleg olyanok csoportozatából áll, melyekben az idegműködések eltérései nyilvánulnak, minden aggá­lyosság nélkül idegkórtani tárgyul tekinthető. Nem állítjuk, hogy ezen elv folytán valamely más kórtani osztálylyal határversengésbe nem jöhet­nének , de ez komoly neheztelésre csak annak adhatna okot, ki a kórtan felosztásáról és az idegrendszer sze­repéről vagy helytelen fogalommal, vagy épen semmilyennel nem bír. Ha az ideg-épélettan és idegkórtan már minden pontjaiban megvilágosított tudomány volna, az ideg­élet nyilvánulásainak úgy kiinduló pontja, mint nyil­­vánulási folyamata teljesen és minden phasisaiban, törvényszerű lefolyásában ismertetnék, akkor az ideg­kórtan fogalma a nyilvánulások kutforásainak, tehát az idegrendszer azon rendellenességeit foglalná magában, melyek az épülettanitól eltérő nyilvánulásokat eredményezik, s az idegkórtan osztályozását nem a mindig szövődött és változa­tos eredményekre, azaz k­ó r j­e t­e k r­e, hanem ezeknek utolsó okaira,­­ az idegrendszer elvál­tozásaira fektetnek. Az idegrendszer kórtana, úgy­mint például az edényrendszeré, két főosztályra osz­­lanék, melyeknek egyike tartalmazná azon kóros változásokat, melyeknek az idegszövet általában szín­helye lehet, és ezeknek ismertető jeleit; másika pedig tartalmazná a kórképeket, melyek az által jönnek létre, hogy a kóros változások az idegrendszer egyes osztályait vagy képleteit támadják meg. Ezen két osz­tály kétségtelenül magában foglalná az összes ideg­kórokat. Azonban az idegkórtan ezen eszményi tökélye képes volna-e elkülönözni, függetlenné tenni az idegkórtant a különös kórtan egyéb osz­tályaitól ? Ezen követelmény oly képtelenség, hogy egy­előre nem is hihetnők, miszerint valaki azzal előáll­hasson, és valóban ép gondolkozó orgánummal bíró orvos előtt — ha csak az alapgondolat, az élő emberi szervezetnek képe, fogalmai tárában tökéletesen nem hiányzik, nem is létezhetik. Vegyünk néhány példát. Az agylágyulás kétségtelenül oly kóralak, melyet az idegrendszer betegségei közül kizárni orvos eszébe még nem jutott. Volt időszak, midőn az agylágyulás, mint különböző megbetegedések többnemű kifejezése, több­féleségre osztatott. Még tovább haladván a kór­bavárlat, egyszerre egy, az idegrendszertől egészen különvált képlet lépett föl tényezőül, az okok lánczo­­lata egy szemmel feljebb haladt — az e­dényrend­­szerig, melynek lobos elfajulásai, berögösödése (throm­bosis) , s tömülése (embolia) ismertetett föl az agylá­gyulás igazi okául. — Megszűnt-e ezért az agylágyu­lás az idegkórtan birodalmához tartozni? Vegyük azon fokozott izgalmassági és velük együtt járó hüdési idegtünetek tömbülését, melyek egy adott esetben agytályogra mutatnak. Ez kétségtelenül ideg­kórtani lágy. Ha már a mélyebbre beható kórismészet az agytályognak okát a sziklacsont szuvasodásában fe­dezi föl, ezt ismét egy előre ment dobüregbeli lábfolya­matból származtathatja, reklamálhatja-e joggal az így támadt agytályog esetét a fülgyógyászat,­­ az ideg­kórtan rovására? Vagy ha a sziklacsont gümős lera­kodások folytán jön elszuvasodva, az idegkórtan meg­­szűnik-e hozzá­szólási joggal bírni ? Ha a hystericus görcsöknek vagy hüdöseknek kiinduló pontjául méhtengelygörbület, vagy mészár körüli fekélyedés ismertetik föl, vagy véralkati hibák; ha a derme valamely testrész csekély sérüléséből ered; ha az őskór (epilepsia) valamely bőr, vagy más heg által zsarolt idegszálból veszi kiindulását; csont­horpadásból vagy dudorból, gümős termény, vagy hólyagfarkoncz (cyrticercus) letelepedéséből, s száz

Next