Orvosi Hetilap, 1864. június (8. évfolyam, 23-26. szám)
1864-06-05 / 23. szám
373 A szerelést illetőleg, némely esetben lábellenes eljárás czélszerű. Nagy vértorlódásnál az agy felé, érvágás is javulva lehet, többnyire pedig csak bőrizgató szerek, szőrszalag, genykutacs vagy izzóval szoktak használtatni, azonban igen csekély sikerrel. Némelyek eczetes vízzeli mosásokat, zuhanyokat (Romberg), kénes fürdőket (Canstatt) ajánlanak. Elliotson szénsavas vasat, mások ismét horganyéleget használnak, haladó adagokban. Némely félbenhagyó alakokban hangyhalyaggali elkábítás néha a rohamnak elejét veszi. Heveny esetekben a hamissag még legjobb eredményt adott. Némely esetben különösen szép sikert mutat a villamozás. Oly esetekben azonban, hol a villaminger által a rezgések gyarapodnak, ezen gyógyhatány nem alkalmazandó. A villamingerlési izom-összehúzódás (electro-musculare Contractilität) ugyanis agybani izgatottságnál erélyesebb szokott lenni, mint ép állapotban ; azért is a hüdött oldal néha ingerlékenyebb az egészségesnél; azonban közönségesen mindkét oldal rendes visszahatást mutat. Csak a hüdött izomzat sorvadtságánál, különösen pedig a környiküdéseknél csökken annak villamrai ingerlékenysége. A foganatba vett gyógymódok sokasága már mutatja, hogy egyiknek hatása sem kielégítő. Tökéletes gyógyulást még nem tapasztaltak. A kórodán levő beteg, ki az említett megjegyzésekre alkalmat adott, rögtöni ijedtség következtében kapta a bajt. A szüntelen tartó rezgések önkénytes mozgásoknál, fölindulásnál, s állítólag hőségben is, nagyobbodnak. A beteg baja keletkeztével még maga járhatott ugyan, de csak sietve, most vezetőre szorul; szédülés csak félbenhagyólag lepi meg; láz nem volt jelen. A beteget etetni kell. Ha vizeleti ingerének azonnal eleget nem tehet, a húgy önkényt ömlik ki, tehát a hólyag zárizma gyöngült. Beszéde rövid idő óta dadogó, bal végtagjai gyöngébbek, mint a jobb oldaliak. A felső végtagok folytonosan remegnek, valamint a fej és arcz izmai s kis mértékben a nyelv is. Feje jobban konyult, a jobb szegy-kulcscsecsizom, csuklyaizom és a bordatartó izmok merev görcse következtében. Alsó végtagjai csak félbenhagyólag s nem oly erősen rezegnek; a végtagok hajlító és közelítő izmai kemények , feszültek. A légzési izmok bántatlanok, mely körülmény tehát az agy, s nem a gerinczagy bántalmazására utal. Száját a beteg nem zárhatja tökéletesen. Üterei merevek, kígyózottak, visszerei tágultak; baja keletkezése óta állítólag nem nagyon soványodott el. Villaminger a rezgést gyarapítja. Az egyén értékei és érzése teljesen szabadok. 2. D er m e (Tetanus). A dermét kóroki szempontból felosztjuk: 1. Kü 1be hatási dermére (T. traumaticus), mely többnyire a tenyér, talp, a kéz- vagy lábujjak sértése következtében szokott támadni. A zsingideg elágazási területe feltűnő hajlammal bír ezen kór gerjesztésére; jobbára bennmaradt idegen test vagy zsugorodott heg is észleltetett. 2. Csúzos dermére (T. rheumaticus), ezen meghűlésből eredő féleség különösen tengerparti városokban gyakori. 3. Kórjeles dermére (T. symptomaticus), a gerinczagy, főleg pedig annak burkai lábjánál. Weber E. H. szerint mindazon görcsök, melyeket a gerinczagy izgatottsága szül, merev görcsök, ellenben az agyi izgatásból eredők lánggörcsök; ezen állítást azonban ily feltétlenségben a betegágyi tapasztalat nem igazolja. 4. Mérgezési dermére (T. toxicus) szoral vagy zsugorainak (Brucin) nagyobb adagokban vétele folytán. 5. Méhszenvi dermére (T. hystericus), ez egyike azon rendkívüli változékosságú tüneteknek, melyek a méhszenvet a kórok proteusává teszik; mint valamennyi hystericus bántalmat úgy ezt is a kórjelekhez képesti csekély veszélyessége jellegzi. Végre 6. az újszülöttek derméjére ,(T. neonatorum), az első napokban a még be nem hegedt köldök izgatása által szokott támadni állgörcs alakjában, tehát csaknem kül behatási derme. A derme jellegét merevgörcsök és fokozódott visszidegzés képezik. Rendesen merevség érzete a nyakon, nehézség az állkapcsokban, nyelési akadály, néha ásítozás, borzongatás s a tarkóizmok görcse vezetik be a bántalmat. A merevgörcsök leggyakoriabb alakja a hátdterme (Opisthotonus), az elő-, oldal- és egyenderme (Emprostho-, Pleurostho-, Orthotonus) ritkábbak. Az állgörcs gyakran fordul elő, mégpedig már kezdetben; a járomizmok merevedése folytán úgynevezett risus sardonicus támad. Legfontosabb a légzési izmok s a hangrés görcse, mely utóbbi hörgő légzés s elkékülésből ismerhető fel. A dermegörcsök igen fájdalmasak. A visszidegzés fokozódása abban mutatkozik, hogy a legcsekélyebb külbehatás a görcsöket ismét előidézi. Az eszmélet rendesen nincs zavarva; a beteg többnyire izzad, érlökése kemény, gyakran rendetlen. A derme az első napokban legveszélyesebb, már Hippocrates monda: Qui a tetano corripiuntur, in quatuor diebus pereunt, si vero hoc effugerint, sani finnt. A szóban levő betegség kórboncztanát illetőleg, minden derménél, mely arra elegendő időt engedett, a gerinczagy állományában utonképzett zsenge kötszövetet találtak, úgynevezett nyákszövet vagy kocsonyás anyag alakjában. A gyógykezelést tekintve, a netalán benmaradt idegen testet kell eltávolítani, genynek utat nyitni, gyanús heget kiirtani. Több esetben a bántalmazottnak vélt ideg egy darabjának kimetszését, sőt a végtag csonkítását is vitték véghez, azonban nem kecsegtető sikerrel. Mert végre a derme visszidegzési görcsökkel jár ugyan, de lényegben nem visszidegzési görcs, hanem minden esetre anyagi szövetváltozáson alapuló bántalom. A csúfos derménél egyenletes hőmérsék és izgató szerek szükségesek; langyos fürdők is használandók, ha a visszidegzés miatt eltűrhetők; továbbá Stütz féle fürdők, t. i. 1 — 12 okony edző ha meleg egy fürdőre. Mákony nagy adagokban leghatályosabb; hangyhalyag a fájdalom csillapitására; ezt némelyek a tökéletes kábulásig folytatják, mi azonban veszélyes. A hangyhalvag gyorsabb eredményt ad, a mákony tartósabbat. A hangyhalvagot belehellésre, csőrével vagy belsőleg használják. Alkalmaztatik továbbá extr. cannabis inc., kéksav, nadragulyavonat, dohány füstje vagy főzete csőrének; mindezek sikeretlenek, az utóbbi pedig néha több napig tartó nagyfokú elbágyasztást és eollapsust szül. A csőrék utalán czélszerűtlenek, mivel rendesen a görcsöket idézik föl; ugyanez áll a hátgerincztájáni vérbocsátásról. — Oppolzer leghasználtabb szere különösen a mákony, minden második, sőt minden órában egy szemerrel, azután a hangyhalyag, s ha nincs nagy visszidegzési ingerlékenység, szénsavas vagy edző haméreggel vegyült fürdők. Az állgörcsnél, mely néha éhhalállal is fenyegetheti a beteget, műleges etetés szükséges az orrjáraton vagy valamely fogrésen átvezetett cső által. (Folytatjuk) 374 KÖNYVISMERTETÉS. Des principales Eaux minérales des Europe, par M. le docteur Rotureau. III. kötet. Francziaország (pótlék), Belgium, Spanyolország és Portugal, Olaszország, Svájcz, Paris, 1864. 8-rét. Victor Masson et fils. A jelen könyv, melyet ismertetni alkalmunk van, Rotureau nagyérdekű és nagybecsű „Principales Eaux minérales de l’ Europe“ munkájának 3-ik kötete. Az első kötet 1858-ban látott napvilágot, s benne a német- és magyarországi ásványvizek tárgyaltatnak , míg a második kötet 1859-ben bocsáttatott közkézre, magában foglalva a franczia vizek tárgyalását; a jelen kötet pedig a másodikat öt év múlva követte, s Francziaországhoz tartozó némely vizeken kívül még az angol, belga, spanyol, olasz és a svájczi ásványforrásokról szól. A franczia vizek között találjuk az aix-t, marlioz-it, malles-it, evian-it és saint-gervais-it. Az aix-i vizek hírneve már szerfelett régi és igen alapos. Despine, Forestier, Vidal és Borjean körülményesen és dicsérőleg szólottak róluk, a közönség pedig tömegesen látogatja, s csak az kár, hogy a kényelem és ellátás nincs a látogatások nagyságához mérve, ezenkívül pedig a vízvezetések és szűrések több helyen szinte sok kívánni valót hagynak maguk után, de ismét azt is meg kell hagyni, hogy a kormány a szükség