Orvosi Hetilap, 1864. június (8. évfolyam, 23-26. szám)

1864-06-05 / 23. szám

373 A szerelést illetőleg, némely esetben lábellenes eljárás czélszerű. Nagy vértorlódásnál az agy felé, érvágás is javulva lehet, többnyire pedig csak bőrizgató szerek, szőrszalag, genykutacs vagy izzóval szoktak használtatni, azonban igen csekély sikerrel. Némelyek eczetes vízzeli mosásokat, zuha­nyokat (Romberg), kénes fürdőket (Canstatt) ajánlanak. Elliotson szénsavas vasat, mások ismét horganyéleget hasz­nálnak, haladó adagokban. Némely félbenhagyó alakokban hangyhalyaggali elkábítás néha a rohamnak elejét veszi. Heveny esetekben a hamissag még legjobb eredményt adott. Némely esetben különösen szép sikert mutat a villamozás. Oly esetekben azonban, hol a villaminger által a rezgések gyara­podnak, ezen gyógyhatány nem alkalmazandó. A villaminger­­lési izom-összehúzódás (electro-musculare Contractilität) ugyanis agybani izgatottságnál erélyesebb szokott lenni, mint ép állapotban ; azért is a hüdött oldal néha ingerlékenyebb az egészségesnél; azonban közönségesen mindkét oldal rendes visszahatást mutat. Csak a hüdött izomzat sorvadtságánál, különösen pedig a környi­küdéseknél csökken annak villam­­rai ingerlékenysége.­­ A foganatba vett gyógymódok sokasága már mutatja, hogy egyiknek hatása sem kielégítő. Tökéletes gyógyulást még nem tapasztaltak. A kórodán levő beteg, ki az említett megjegyzésekre alkalmat adott, rögtöni ijedtség következtében kapta a bajt. A szüntelen tartó rezgések önkénytes mozgásoknál, fölindu­lásnál, s állítólag hőségben is, nagyobbodnak. A beteg baja keletkeztével még maga járhatott ugyan, de csak sietve, most vezetőre szorul; szédülés csak félbenhagyólag lepi meg; láz nem volt jelen. A beteget etetni kell. Ha vizeleti ingerének azonnal eleget nem tehet, a húgy önkényt ömlik ki, tehát a hólyag zárizma gyöngült. Beszéde rövid idő óta dadogó, bal végtagjai gyöngébbek, mint a jobb oldaliak. A felső végtagok folytonosan remegnek, valamint a fej és arcz izmai s kis mér­tékben a nyelv is. Feje jobban konyult, a jobb szegy-kulcs­­csecsizom, csuklyaizom és a bordatartó izmok merev görcse következtében. Alsó végtagjai csak félbenhagyólag s nem oly erősen rezegnek; a végtagok hajlító és közelítő izmai kemé­nyek , feszültek. A légzési izmok bántatlanok, mely körül­mény tehát az agy, s nem a gerinczagy bántalmazására utal. Száját a beteg nem zárhatja tökéletesen. Üterei merevek, kígyózottak, visszerei tágultak; baja keletkezése óta állítólag nem nagyon soványodott el. Villaminger a rezgést gyarapítja. Az egyén értékei és érzése teljesen szabadok. 2. D er m e (Tetanus). A dermét kóroki szempontból felosztjuk: 1. K­ü 1­b­e h­a­­tási dermére (T. traumaticus), mely többnyire a tenyér, talp, a kéz- vagy lábujjak sértése következtében szokott támadni. A zsingideg elágazási területe feltűnő hajlammal bír ezen kór gerjesztésére; jobbára bennmaradt idegen test vagy zsugorodott heg is észleltetett. 2. Csúzos dermére (T. rheumaticus), ezen meghűlésből eredő féleség különösen ten­gerparti városokban gyakori. 3. Kórjeles dermére (T. symptomaticus), a gerinczagy, főleg pedig annak burkai láb­jánál. Weber E. H. szerint mindazon görcsök, melyeket a gerinczagy izgatottsága szül, merev görcsök, ellenben az agyi izgatásból eredők lánggörcsök; ezen állítást azonban ily fel­tétlenségben a betegágyi tapasztalat nem igazolja. 4. Mérge­zési dermére (T. toxicus) szoral vagy zsugorainak (Bru­­cin) nagyobb adagokban vétele folytán. 5. Méhszenvi dermére (T. hystericus), ez egyike azon rendkívüli változé­­kosságú tüneteknek, melyek a méhszenvet a kórok proteu­­sává teszik; mint valamennyi hystericus bántalmat úgy ezt is a kórjelekhez képesti csekély veszélyessége jellegzi. Végre 6. az újszülöttek derméjére ,(T. neonatorum), az első napokban a még be nem hegedt köldök izgatása által szo­kott támadni állgörcs alakjában, tehát csaknem kül behatási derme. A derme jellegét merevgörcsök és fokozódott vissz­idegzés képezik. Rendesen merevség érzete a nya­kon, nehézség az állkapcsokban, nyelési akadály, néha ásíto­­zás, borzongatás s a tarkóizmok görcse vezetik be a bántal­mat. A merevgörcsök leggyakoriabb alakja a hátdterme (Opi­sthotonus), az elő-, oldal- és egyenderme (Emprostho-, Pleu­­rostho-, Orthotonus) ritkábbak. Az állgörcs gyakran fordul elő, még­pedig már kezdetben­; a járomizmok merevedése folytán úgynevezett risus sardonicus támad. Legfontosabb a légzési izmok s a hangrés görcse, mely utóbbi hörgő légzés s elkékü­­lésből ismerhető fel. A dermegörcsök igen fájdalmasak. A vissz­­idegzés fokozódása abban mutatkozik, hogy a legcsekélyebb külbehatás a görcsöket ismét előidézi. Az eszmélet rendesen nincs zavarva; a beteg többnyire izzad, érlökése kemény, gyakran rendetlen. A derme az első napokban legveszélyesebb, már Hippocrates monda: Qui a tetano corripiuntur, in qua­­tuor diebus pereunt, si vero hoc effugerint, sani finnt. A szóban levő betegség kórboncztanát illetőleg, minden derménél, mely arra elegendő időt engedett, a gerincz­agy állományában utonképzett zsenge kötszövetet találtak, úgynevezett nyákszövet vagy kocsonyás anyag alakjában. A gyógykezelést tekintve, a netalán benmaradt idegen testet kell eltávolítani, genynek utat nyitni, gyanús heget kiirtani. Több esetben a bántalmazottnak vélt ideg egy darabjának kimetszését, sőt a végtag csonkítását is vitték véghez, azonban nem kecsegtető sikerrel. Mert végre a derme visszidegzési görcsökkel jár ugyan, de lényegben nem vissz­­­idegzési görcs, hanem minden esetre anyagi szövetváltozáson alapuló bántalom. A csúfos derménél egyenletes hőmérsék és izgató szerek szükségesek; langyos fürdők is használandók, ha a visszidegzés miatt eltűrhetők; továbbá Stütz féle fürdők, t. i. 1 — 1­­2 okony edző ha meleg egy fürdőre. Mákony nagy adagokban leghatályosabb; hangyhalyag a fájdalom csillapi­tására; ezt némelyek a tökéletes kábulásig folytatják, mi azonban veszélyes. A hangyhalvag gyorsabb eredményt ad, a mákony tartósabbat. A hangyhalvagot belehellésre, csőrével vagy belsőleg használják. Alkalmaztatik továbbá extr. can­nabis inc., kéksav, nadragulyavonat, dohány füstje vagy főzete csőrének; mindezek sikeretlenek, az utóbbi pedig néha több napig tartó nagyfokú elbágyasztást és eollapsust szül. A cső­rék utalán czélszerűtlenek, mivel rendesen a görcsöket idézik föl; ugyanez áll a hátgerincztájáni vérbocsátásról. — Oppol­zer leghasználtabb szere különösen a mákony, minden máso­dik, sőt minden órában egy szemerrel, azután a hangyhalyag, s ha nincs nagy visszidegzési ingerlékenység, szénsavas vagy edző haméreggel vegyült fürdők.­­ Az állgörcsnél, mely néha éhhalállal is fenyegetheti a beteget, műleges etetés szükséges az orrjáraton vagy valamely fogrésen átvezetett cső által. (Folytatjuk) 374 KÖNYVISMERTETÉS. Des principales Eaux minérales de­s Europe, par M. le docteur Rotureau. III. kötet. Francziaország (pótlék), Belgium, Spanyol­­ország és Portugal, Olaszország, Svájcz, Paris, 1864. 8-rét. Victor Masson et fils. A jelen könyv, melyet ismertetni alkalmunk van, Rotu­reau nagyérdekű és nagybecsű „Principales Eaux minérales de l’ Europe“ munkájának 3-ik kötete. Az első kötet 1858-ban látott napvilágot, s benne a német- és magyarországi ásványvizek tárgyaltatnak , míg a második kötet 1859-ben bocsáttatott közkézre, magában fog­lalva a franczia vizek tárgyalását; a jelen kötet pedig a máso­dikat öt év múlva követte, s Francziaországhoz tartozó némely vizeken kívül még az angol, belga, spanyol, olasz és a svájczi ásványforrásokról szól. A franczia vizek között találjuk az aix-t, marlioz-it, malles-it, evian-it és saint-gervais-it. Az aix-i vizek hírneve már szerfelett régi és igen alapos. Despine, Forestier, Vidal és Borjean körülményesen és dicsé­­rőleg szólottak róluk, a közönség pedig tömegesen látogatja, s csak az kár, hogy a kényelem és ellátás nincs a látogatások nagyságához mérve, ezenkívül pedig a vízvezetések és szűrések több helyen szinte sok kívánni valót hagynak maguk után, de ismét azt is meg kell hagyni, hogy a kormány a szükség

Next