Orvosi Hetilap, 1864. július (8. évfolyam, 27-31. szám)

1864-07-03 / 27. szám

Előfizetési ár: helyben egész évre 9 frt. félévre 4 frt. 50 br. vidéken egész évre 10 frt. félévre 5 frt. A közlemények és fizetések bérmentesitendők. Hirdetésekért soronkint 14 ujkr. se. Julius 3. Megjelen minden vasárnap. Megrendelhető minden cs. kir. postahivatalnál, a szerkeszős­­ségnél ujtér 10. sz., és Kilián Gy. könyvkereskedésében, vaczi­­utcza Parkfrieder feld­házban. ORVOSI HETILAP. Honi s külföldi gyógyászat és kórhuvárlat közlönye. i n* ■ 2*'-* -Felelős szerkesztő és tulajdonos Markusovszky Lajos tr. Főmunkatárs Balogh Kálmán tr. Tartalom­­Lendvay Benétt: A kis-zombori süly-járvány rövid ismertetése. — Az elhizottság orvoslása. Közli Koller Gyula jr. — Lapszemle. Kénsavas kínainak az idegrendszeres hatása. — Adatok a villámcsapások tanához. — Föéri tágulat, a jelzés gőg, tükrözés által elősegítve. — Apróbb szemelvények. Tárcza : Pommerais pere törvényszéki orvostani tekintetből. (Vége). — A buda­pesti k. orvosegylet pályakérdései ügyében. — A magyar orvo­sok és természetvizsgálók nagy­gyülése tárgyában. — Vegyesek. — Pályázatok. — Szerkesztői levelezés. Pest, 1864. A kis-zombori sülyjárvány rövid ismertetése. Lendvay Benő tudortól Kis-Zomborban. Tudva lévén előttünk, hogy honunknak megle­hetős nagy részében dühöngött, sőt részben még most is dühöng a süly, ezen sorokban az ily süly­járványos vidékeken lakó ügyfeleim semmi újat nem fognak találni; mivel azonban honunk nagyobb része attól mégis bent maradt, és az ottani ügyfeleknek talán még nem volt, de talán a jövőben sem lesz alkalmuk ily járványt megfigyelni, szakavatottabb és nagyobb működési körrel bíró ügyfelektőli közlések hiányában, nem tartom épen fölöslegesnek a kis­zombori süly­­járványnak rövid ismertetését közleni. Igaz ugyan, hogy ha a sülynek, mint járványnak, csak ezen egyet­len helyem­ föllépését veszem értekezésem tárgyául, az nagyon kis körben fog foroghatni és a járványnak az egész országbani eloszlását, kül és belterét, kezde­tét és tartamát illetőleg minden tudományos eredmény nélkül marad; mégis mellőzve itt ezen statistikai, és csak a megyék élére állított ügyfelek által eszközöl­hető kimutatásokat, az itteni súly­járvány tárgyalása által megismerkedhetünk­­) a betegség oktani viszonyai­val, 2) a járvány kezdete, következése és alábbhagyásaival, 3) a betegség kórtünetei, lefolyása és kimenetével, 4) a gyógymóddal, mely mozzanatoknak, ha nem is minde­­nikét, úgy hiszem egy részét az egész országban ural­kodó járványra lehet alkalmazni. Mielőtt az oktani viszonyok tárgyalására áttér­nék , megemlítem, hogy a helységnek mintegy 3000 főre menő lakásából sülyben 89 szenvedett, kik közt volt 22 férfi, 53 nő és 14 gyermek, mely aránynak okairól alább fogunk szólani. 1) Oktani viszonyok. Az alkalmi okokat illetőleg, azok itt, úgy hiszem, mint az egész országban a szük­séges mennyi- és minőségű tápszerek hiányában, a terméket­lenség által bekövetkezett átalános elcsüggedésben, a kivétele­sen hosszan tartott hideg tavaszban és az üde jégnek csekély mérvbeni élvezetében keresendő. Kis-Zombor Torontál megye legéjszakibb szélén a Maros folyó mellett fekszik, közvetlen szomszédságá­­ban több ezer holdra terjedő, leginkább tölgy- és szil­fából álló erdőséggel ellátva. Földje, csekély kivétel­lel, a legtermékenyebbek közé tartozik, ivóvize egész­­séges, jó ízű; lakosai tiszta magyarok, kik részint saját földjük terményéből, részint napszámban végzett me­zei munkából, télen pedig favágásból az uradalmi erdőben, kosárfonásból stb. rendes körülmények közt nemcsak megélnek, hanem lehet mondani, hogy Kis- Zombor eddig a tehetősebb magyar helységek közé tartozott. A múlt évi szárazság azonban, mely Kis- Zombort csak úgy érte, mint alföldünk legnagyobb részét, elegendő volt arra, hogy a lakosságnak egy tetemes része táp nélkül maradva, könyöradomá­­nyokra szoruljon. A munkahiány már múlt évben, tavasz végén kezdődött, midőn a rendes években beállani szokott szénakaszálás, a jövedelem egyik, igaz hogy itt csak nagyon csekély forrása, elmaradt, valamint, mivel nem volt mit kapálni, elmaradt a ku­­koricza kapálás által szerezni szokott, bár szinte cse­kély jövedelem is. Később jött az aratás, mely nem mondható ugyan átalában véve legroszabbnak, de voltak sok gazdák, kik földjükből az elvetett magot sem kapták vissza. Az aratás ezen bal eredménye azonban mégsem annyira a földes gazdákat érte, kik, fekvő birtokuk lévén, tudtak magukon segíteni, hanem inkább a földetleneket, a szegényeket, kik ez­által azon jövedelemtől is, melyet mint aratók vagy nyom­tatók szoktak kiérdemelni, elestek. A főcsapás azon­ban a kukoriczának tökélyes hiánya volt, mivel a föl­­detlenek, tehát szegényebbek, mint az uraságnál a kukoriczában felesek, ez­által nemcsak a majdnem egyedüli táplálatoktól fosztattak meg, hanem annak egy részét, mint jó termések alkalmával, pénzzé nem tehetvén, a különben használni szokott egyéb tápsze­reket sem szerezhették be maguknak. Nem termett ezen kívül semmi nemű téli zöldség, nem termett bur­gonya , hiányzottak a hüvelyes vetemények, de külö­nösen hiányzott a káposzta, melyet ugyan Kis-Zombor nem sokat termeszt, de nem volt pénz, melyen azt a szegényebb lakosok beszerezhették volna. Ily előzmények után, a tápszereknek ily nagy hiánya mellett, nem csoda, ha az éhező gyermekeikre

Next